Éjjel született vers 

Az éj sötétjében éberen

Múlnak a hosszú percek

Agyam zárt zugában

Ilyenkor születnek versek. 

Szívem tombol,

lelkemet mardossa,

agyam ép gondolatait

fejemből kimossa.

Helyettük álmaim, vágyaim

Valós színre lépnek

Magamat átadom

Mindenféle szépnek. 

Látom, amint szemed

Mélyen szemembe néz, 

Komoly pillantásod számomra

Édes, akár a lépes méz. 

Kézenfogva szaladunk, 

Mint két pajkos diák

Köröttünk minden bezárul

Miénk az egész világ. 

Mit sem számít, hogy 

Fiatalabb vagy te nálam

Éjnek sötétjében 

Beteljesül minden vágyam. 

Boldogsággal teli mámorban

Mégis lecsukódik szemem

Reggel az óra vad

Zajára kapom fel a fejem. 

Keserű az ébredés 

A szép álmok odavesztek

Megmaradnak az ebből 

Született szerelmes versek. 

Maradj otthon------

Legyél most a napsugár

Vagy virág gyümölcsfa ágán

Legyél akkord egy gitáron

Vagy méhecske egy virágon

Csak most-- maradj otthon

Legyél billentyű zongorán

Vagy illat lila orgonán

Legyél zöldellő levél faágon

Vagy festék húsvéti tojáson

Csak most –maradj otthon

Legyél eső csendes udvaron

Vagy pici hangya a gyomon

Legyél harmat, nyújtózó ágon

Vagy méhecske piros tulipánon

Csak most-maradj otthon

Legyél most csend a hangokon

Vagy türelmes ezeken a napokon

Legyél segítő másokon

De most –maradj otthon,,,,,,,

13 04 2020 jfsz--harmath j

Igó Norbert Krisztián

                         Itt jönnek az

                                  Éretlenek

1. fejezet: Ancsa néni és a lottó nyeremény

Történt egyszer egy kis faluban, hogy nyugdíjas tanárnéni, Cserepesné Végh Annamária megnyerte a lottót. A jó szívéről és bölcsességéről híres, közel hetven éves idős özvegyasszony azonban nem kezdett nagy költekezésbe. Elhatározta, hogy felmegy a fővárosba s felkeresi azt a hat öregdiákját, akik támogatták, miután a férje elhunyt.

Erőd

Az egyszintes ház a város szélén egy olyan utcában volt, ahol csak kertes házak sorakoztak. Az épület beleillett a sorba, külseje akár konvencionálisnak is tekinthető. Lakóját. Egy agglegény bérlőt a környékbeliek ismerték, rendszeresen járt a sarki ABC-be, út közben még beszédbe is elegyedett a szomszédokkal. Íróként mutatkozott be, ez indokolta állandó otthon tartózkodását, az írás márcsak ilyen mesterség. A hitelesség kedvéért volt néhány könyve, amiket "írói álnéven" írt, persze nem ő, hanem eléggé ismeretlen író követte el.

Pusztulás

Kétezerhetvenhárom nyarán egy eddig ismeretlen bacilus indult útjára Afrikából Stamin-44 elnevezéssel illették, mert a hasonló bacilusok sorában ő a negyvennegyedik lett.. Fő tevékenysége mindössze annyi volt a szervezetben, hogy a zsírszöveteket megállíthatatlanul lebontotta és felzabálta, a testünk csont sovánnyá aszott, és beállt három napon belül a halál.

Mint mindig ilyenkor hitegették az embereket, hogy rövidesen kidolgozzák az ellenszert, addig meg együnk minél több zsíros ételt.

Halál=kapu

Halál. Sok rossz,

Mit e szó eszünkbe hág.

Elmúló pillanat, mely

Egyszer majd elragad.

De téves e gondolat.

Félni, ím, nem szabad!

Ha eljő a pillanat,

Virrad új pirkadat.

Egy új hely mi vár,

Egy idegen táj,

Ha átkelsz e szó

Fogalmi tartalmán.

A halál egy kapu.

Lelked nem lesz hamu.

Ha átlépsz, nem szűnsz meg

Csak tested mi eltűnhet.

Lelked tovább áll,

Újonnan tovább száll,

Nem lesz vége néki,

Hiába ha tested végét érzi.

Ez csupán egyetlen élet.

Mosoly

Ékesíti arcod,
Sokszor lehet pajzsod.
Kérdésektől megvéd,
Ha az élet megtép.

Mit relythet: szándék
Bús napon, ajándék.
Felfedheti gondolatod,
Ha azt el nem takarod.

Lehet ez egy válasz,
A nélkül, hogy nyitnád szádat.
Nyújthat másnak támaszt.
Érzelmeket áraszt.

Lehet pajzs, menedék, fegyver,
Mit elvenni senki nem mer.
Vagyis, hogy nem tud,
Mert "visszateszi" szándékod.

Ez a legszebb ékszer,
Lélek természetével
Viríthat arcodon:
Kedvesen, ravaszon.

Lehet igaz, lehet hamis,
Hisz van belőle az is.

HAJNAL

Harmatos fű virít kertben.
Minden fűszál csillog csendben.
Napfény rájuk szikrát vet,
Lágy szellőtől gyengén leng.

Mosolyogva sugárzik a Nap,
Izzik, mint szívemben érzéshadak.
Friss tiszta levegő ölel körbe,
Könnyű lélegzettel tekintek Földre.

Már nem sokáig pirul a táj,
Hisz Nap magasabbra száll.
Bejárja a kék eget,
Világítja felleget.

Minden friss és fiatal,
Üde harmat, pirkadat.
Gyermeki ilyenkor a dallam,
Hallani a madár dalban.

Napszakok

Nap és Hold együtt ragyognak,

Váltják egymást égen a Csillagok.

Találkoznak, s elszakadnak egymástól,

Midőn, helytcserélnek a napszakok.

Napnak sugárzó mosolyával,

Vírit a nappali fény.

Leváltja őt ragyogasával,

Csillagokkal tündöklő éj.

Nappal! Néked lángkoronád,

Nap, melytől hajad lobogó.

Mosolyod a derült kék ég,

Tündöklően ragyogó.

Melegséged szerteárad.

Fényed vírít odafenn.

Ölelésed: meleg ágyad.

Boldogsággal ünnepel.

Nappali fény

Ragyog a Nap
És vakít a fény.
Lelkem szabad,
Kinn a nád ölén.

Aranyló búzakalász
Szín, hajad, mi száll.
Ragyogó Nap fénye már,
Lágyan simítja át.

Felváltotta a sötét éj egét.
Világlik kéksége,
A fényesség egén.

Alkonyló pír,
mellyel felvátotta eget.
Mely sötét volt, Most zafír
Kékségével nevet.

Mosolygó napsugárnak,
Szeme szelíd bárányfelhő.
Ölelése meleg nyárnak,
Sötét éjet átszelő.

Meleg ölelésével
Fon körbe engem a fény.