Folytatsd a történetet a kommentmezőben. Három szabály van, ha játszanál: Olvasd az összes részt, és maradj konzekvens az előzőekhez. Kétszer nem írhatsz egymás után. Szigorúan 15 mondatban írj, se többen, se kevesebben

Ha nem csal az időérzékem, akkor harmadik napja vagyok bezárva ebbe a sötét helységbe. Orrfacsaró a bűz és ez a kurva bilincs is vágja a csuklómat. Azon az egy parányi ablakon - vagy inkább lyukon - néha beszűrődik némi napfény. Olyankor picit megvilágítja börtönömet, és ki tudom venni, hogy a bűz valószínűleg a döglött patkányokból ered.

AHOL CSOBOG A PATAK

Piti besurranó tolvajból rövid időn belül a betörők királyává nőtte ki magát Blacky Fox. Senki sem tudta, hogyan csinálja, de számtalan ügye a megoldatlan esetek aktáit bővítette. Ügyességével, ravaszságával nem kis fejtörést okozott Joseph Barter felügyelőnek, aki bizonyítékok híján soha nem tudta őt rács mögé juttatni.

Sokan beszéltek róla legendaként, mások szerint csak szerencséje volt. Barter viszont tudta: Blacky nemcsak jókor volt jó helyen, hanem mesterien tudta, manipulálni az embereket.

Jonathan Pierre

JOHN MONDAY

HÉTFŐ

Hosszú nap lesz, hétfő, megint hétfő. Negyedszer a héten, harmincadszor a hónapban. Hétköznap évek óta hétfő van. Persze Johnnak hétvégén is hétfő volt, immár kilenc éve. Valószínűleg negyven éve is, de a felismerés - legalábbis ezzel kapcsolatban - még új volt neki. Kék öltönyében hátradőlve a székében újra a képernyőre nézett, majd az asztalára. Asztalára.. Nem is az övé. Nincs asztala, csak egy sarok, egy más által épp nem használt koszos lyuk, ahol meghúzhatta magát.

Sziasztok!

Ezt az írást eredetileg egy „Álljon meg egy novellára” jellegű pályázatra szántam, de végül nem került beküldésre vagy értékelésre.

Azóta viszont azon gondolkodom, vajon mit gondolna róla az, aki egy plakáton látja meg az utcán, megáll, elolvassa... Mi jutna eszébe? Felismerne benne valamit a saját életéből? Elgondolkodtatná?

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, akár az érzelmekről, amiket kivált, akár arról, hogy szerintetek működhetne-e „utcai novella”-ként vagy köztéri gondolatindítóként.

Az asszony nem sokkal később,
hogy ezt megérezte nem sokkal
később megnézte a kis Norbika
homlokát is, majd a következőt
állapította meg. - Kis madárkám,
úgy érzem, hogy nagyon félsz
valamitől, elárulod nekem, hogy
mi az? Kérdezte a tanítónő
kedvesen mosolygós arccal,
mire a kisfiú a következő
választ adta, ami így hangzik.
- A műtéttől félek tanító néni.
- Jaj, Istenem, drága kis madárkám,
nem kell félned, hisz a doktor
bácsiék vigyázni fognak rád a
műtőben. Mondta a tanítónő,
ami után elkezdte énekelni a
következő dalt, ami így hangzik.

Déja vu

Már évek óta dúl az ukrán-orosz háború, de nincs ez másképp politikai körökben sem. Eleinte úgy vélték, hogy majd egy dróntámadás áldozata lesz Zelenszkij, de erre hiába vártak, az oroszok úgy voltak vele, hogy túlságosan nagy nemzetközi visszhangja lenne egy ilyen csapásnak, és etikátlan megítélése lenne. Kivárásra taktikáztak, és be is jött nekik: Viktor Malyjuska miniszteri pozícióban az utolsó fél évben egy merénylet tervét forgatta a fejében.

Apró hősök

Egy kis faluban tanított Ukrajnában, a harcok alatt a front egészen közel került az iskolához. Mivel a tanítókat is kivitték a frontra, az iskola úgy működött mint hajdanában, az alsósokat az igazgató tanította, az összes felsős pedig hozzá tartozott. Szíve szerint ő is a frontra vágyott, de erre a minimális oktatói létszámra szükség volt, őt választották, így maradt otthon a gyerekekkel. Mindössze negyvennyolc felsős volt,könnyen boldogult velük, a stratégia pedig az volt hogy ha hallatszott az ágyúdörgés a tanulóknak otthon kellett maradni, ha nem, be kellett menni az iskolába.

Az önkéntes

A legtöbb lakos Sanyi bátyámnak szólította, de még a kocsmában is. Esténként ott mesélt történeteket az ifjuságáról, felesége haláláról (elvitte a rák),no meg a katonaságról. Fia és családja egy másik városban lakott, volt lakásuk, jó állásuk Ukrajna magyar lakta részén. A háború kitörése után történt, hogy tízéves fiával az apa lement a közeli játszótérre az anya azalatt főzte a vacsorát. Egyetlen drón, nyilván elszabadult, a városka egyik lakásába csapódott.

Az öreg halál és a tenger

Élt magyar honban egy nyugalmazott katonatiszt, kitartóan gyűrte le a napokat,egyre mélyebben hatolt az öregkorba. Fogytak a volt bajtársak, már alig akadt olyan aki még a szolgálati időben vált ismerőssé, jó baráttá. Kezdtek unalmassá válni napjai, a család megmaradt tagjai is ritkán nyitották rá az ajtót, az egyhangúságot kirándulásokkal igyekezett megtörni. Aztán elkezdett rettegni a jövőtől. Mi lesz ha képtelen lesz magát ellátni, emberhez méltatlan „életre” kényszerül.

A tanítónő nem sokkal később,
hogy ezt elhatározta megfogta a
kis Norbika kezét, ami közben
a következő dolgot mondta
neki, ami így hangzik.- Nagyon
szeretlek kis madárkám, s nagyon
nagy öröm számomra, hogy
segíthetek neked angyalom.
Az asszony nem sokkal később,
hogy ezt elmondta tovább folytatta
a kisfiú fejének simogatását.
Miközben ezt csinálta a tanítónő
egyre jobban úgy érezte, hogy
hatásos volt a vizes törölközős
lázcsillapítás, mert a kisfiú fejét
sem érezte annyira forrónak,
mint amilyen volt az előtt, hogy
megcsinálták a lázcsillapítást,
hogy ezt megtudja, mennyit is
csökkent a láza kis tanítványának
ismét megmérte azt.