Az öreg halál és a tenger

Élt magyar honban egy nyugalmazott katonatiszt, kitartóan gyűrte le a napokat,egyre mélyebben hatolt az öregkorba. Fogytak a volt bajtársak, már alig akadt olyan aki még a szolgálati időben vált ismerőssé, jó baráttá. Kezdtek unalmassá válni napjai, a család megmaradt tagjai is ritkán nyitották rá az ajtót, az egyhangúságot kirándulásokkal igyekezett megtörni. Aztán elkezdett rettegni a jövőtől. Mi lesz ha képtelen lesz magát ellátni, emberhez méltatlan „életre” kényszerül. Az eutanázia még nem vált törvényessé, az öngyilkosságot pedig értelmetlennek tartotta. Addig erőltette gondolatait, mígnem körvonalazódott benne egy lehetőség, tegye azt amihez ért. Úgy gondolta ha beáll valamelyik csetepatéba, bekövetkezik előbb-utóbb a vég, valami biztosan eltalálja. Kifizette a számláit, elköszönt azoktól akik ebben számítottak, és vonatra szállt.Meg sem állt a lengyel határvidékig, ahol embercsempészt keresett, és persze talált is aki kivitte az ukrán-orosz front közelébe.

Az orosz nyelvet jobban ismerte, ez volt a döntő, őket választotta. Amikor jelentkezett az első alakulatnál nyomban elzavarták, mondván menjen haza papa magának ágyban van a helye. Még néhányszor próbálkozott, de csak a negyedik helyen tudott annyit elérni, hogy nem hivatalosan beosztották egy rajhoz,kapott puskát, néhány egyenruha darabot, a többit rábízták. Nem erőltették harchelyzetbe, de a rajparancsnoka néha tájékoztatta az aktuális feladatokról. Eleinte nem is folytatott sikeres tevékenységet, jó pár lőszert elpufogtatott a vakvilágba. A gyakorlás azonban nem múlt el nyomtalanul, egyre pontosabban lőtt, végül adtak neki egy távcsöves puskát. Ezt már sikeresen alkalmazta a célpontok ellen, lassan-lassan híre ment hogy van egy öreg aki hatásosan ritkítja az ellenfelet. Az öreg, akit mindenki Pistabának hívott várta a halált. Persze nem afféle öngyilkos módon, ő szakszerűen taktikázott. Álcázott, helyet változtatott, kúszva közlekedett, olyan jól csinálta hogy csak körülötte röpködtek az ellenséges lövedékek. Odaát már annyira megharagudtak rá, hogy még vállról indítható páncélököllel is próbálták megsemmisíteni. A körzethez tartozó hadosztály parancsnok is tudomást szerzett az öreg harcosról, és jutalmul felajánlotta, kérjen valamit, ha már rendjelet hivatalosan nem oszthat ki neki. Pistabá eleinte nem akart semmit, de némi unszolás után bevallotta hogy egy tengeri utazásra volna kedve, régen neki is volt kisgéphajója. A flotta egyik kis aknaszedőjére szállították , az öreg nagyon örült, mindent megcsodált, leginkább a rengeteg víz tetszett neki. Egy egész hétre tervezték az utazást, de a harmadik napon éjszakai támadásban elsüllyedt a hajó, egy ladik drónként belerohant.Az öreg halál is belepottyant a vízbe,és várta hogy kimentsék. Egy ideig taposta a vizet, aztán uszkált egy keveset, de nem jött a segítség. Nyilván elsőként a saját erőiket és eszközeiket mentették,igazából nem is számoltak Pistabával. Végül is a sötétben nem látták, lassan elfáradt és elmerült, belefulladt az általa nagyon csodált hatalmas vízbe.

Így valósult meg álma, emberséges halál jutott neki