Változások

   Vox egy szellem volt a sok közül, aki keresztül -kasul száguldozott a kozmosz területén. Egyes szellemek megpróbáltak a végére jutni,ezért mindig egy irányba haladtak. Mások megálltak minden élőlénnyel telepített bolygónál és nézelődtek, majd tovább álltak. Más szellemek csínyeket találtak ki, meglepték egymást, riogatták a többieket. Olyan is akadt aki egy teljesen üres bolygót elfoglalt és magáénak tartott, azon elmélkedett. Sokan már évszázadok óta változatlanul élték szellem létüket, közéjük tartozott Vox is. Tudták, hogy nem ez a végleges formáció, időnként valaki közülük eltűnt, és többé soha nem hallottak róla.

Vox éppen kísérletezett. Az egyik bolygó kisebb településén belekapaszkodott a szélbe, és próbálta az ott lakó lényeket megállítani. Persze  nem sikerült, a lények neki feküdtek a szélnek, és törtettek céljuk felé tovább. Már éppen kezdte unni ezt a tevékenységet, amikor azt érezte hogy megragadja valami ismeretlen erő, és elcipeli egy másik bolygóra, ahol épp most született egy bolygólakó, és érezte hogy belegyömöszölik a lénybe, aki abban a pillanatban keserves sírásba kezdett, hiszen anyja öle után egy rideg világba jutott. A Teremtő akarata szerint ilyenkor Vox összes emléke törlődik, és üres lesz minden gondolata. Valami hiba történt, mert Vox emlékezett szellemlény életére.

Először megismerkedett jelenlegi alakjával. Szinte mindenből kettő volt neki a szemétől a lábáig, viszont volt egy hosszú farka, abból csak egy volt, és mint később észlelte, az mindenre jó volt: segítette a járásban, tudott vele kapaszkodni, de harci eszköznek is kitűnő volt, mint később kiderült. Az Úr időnként pingelte az összes élőlényt a világban, és észlelte hogy Voxtól két válasz érkezik: testi és szellemi. Mielőtt korrigálta a hibát, úgy gondolta megengedhető, hogy most az egyszer mindent tudjon egy pillanatra Vox, ezért nyitotta az emlékeket. Vox rájött, hogy eddigi szellemléte tartalmatlan volt, hiszen semmit sem adott a meglévő rendszerhez. Látta, hogy egyszer már volt teste, amit embernek hívtak. Azt is megértette, hogy amit akkoriban mennyországnak képzeltek, az a testi lét időtartama, és ugyanannyi gonoszság fér bele, mint a pokolnak képzelt lelki világban előfordult. A létformák többször is változhatnak, ez a periódus a szüléssel veszi kezdetét, és az elhalás pillanatában visszakerül a szellemi világba. Egy pillanatra tudta, hogy most mindent meg kell tennie az aktív életért, mert az idő szűk, a kiszabott létforma rövid. Az egyéni döntések, a tettek alkotják a mennyországot, és a lényekben ez nem tudatosul. Az Alkotó törölte Vox összes gondolatát, ezeket majd az élet alkotja újra. Innentől Gábor lesz a neve és tartalmas létre kell berendezkednie. Talán soha nem érti meg, hogy a röpke kor melyet megélt, egy küzdelmes mennyország volt.