/Sok szeretettel azoknak, akik még nem olvasták, és azoknak is, akik már igen, de az óta megfeledkeztek róla, napi gondjaik miatt./

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy csacska bohókás angyalka.

Mint minden becsületes angyalkának, a mi kis angyalkánknak is ajándékoztak nevet az égiek.

Ő, Pipelli.

Napközben, az angyaliskola padjában kuksolt, mint a többi hasonló korú kisangyal. Azért mondom, hogy kuksolt, mert bizony Pipelli, nem a tanítójára figyelt, ahogy egy angyali teremtéshez illik, hanem leginkább álmodozott.

Angyaltanító bácsi, éppen a karácsonyi ajándékozás fortélyait próbálta belecsempészni, a buksi fejecskékbe, a többi angyalka figyelmesen ült a padjában, csak a mi kis álmodozónk eszecskéje kalandozott másutt.

De nem ám a havas tájak, nem is a csodás ajándékokra váró gyerekek, de még csak nem is a szentkarácsony ünnepe tájékán, nem bizony!

Hogy titokban merre kóricált, és miről is ábrándozott?

Mikor nem figyelt rá senki, titokban elröppent az emberek világába.

Hol egy alacsonyan ülő felhőről kukucskálta a vígan játszadozó gyerekeket, hol egy nyitott ablaknál, a függöny mögött kuksolva hallgatta, hogy odabent miről beszélget egy vidám társaság.

Máskor az óvodába osont be, és a gyerekek közt elvegyülve, velük együtt élvezte a farsangi mulatságot. A sok fura ruhába öltözött apróság között, nem is tűnt fel senkinek, hogy egy igazi angyalka táncikál, kacag kézen fogva a többi, földi angyalkával.

Másik kedvenc elfoglaltsága egy virágos rét közepén, órák hosszat szaladgálni, tiri-tarka pillangókat kergetve.

Ez még nem is jelentett volna problémát, ha az órák alatt nem ebben az álomvilágban él továbbra is, hanem a tanító bácsira figyel.

Éppen, az ajándékosztás óra közepén történt meg a baj.

Egy nagyot szökkent a padjában, ugyanis gondolatban, még a selymes réten járt, és azt a piros pettyes pillangót akarta elkapni, amelyikre oly rég óta áhítozott. Már a markában érezte a bársonyos szárnyacskákat, mikor a pillangó megszólalt, de valahogy olyan furcsa, angyaltanító bácsis hangja volt.

- Pipelli! Hogyan kell észrevétlenül besurranni az ajándékokkal, úgy, hogy a legszemfülesebb gyerek se vegyen észre?

Ki tudná megmondani, mennyi idő telt el az óta, mióta elhangzott a kérdés, és talán ott is marad békés nyugalomban ringatózva a levegőben, időtlen időkig, ha a társai egyre hangosabb kuncogása, vissza nem ragadja őt a zord valóságba, és az osztályterembe.

Megszégyenülten, lehajtott fejecskével állt az iskolapadja mellett, a tanító bácsi előtt, ki e szavakkal rótta meg.

- Pipelli, te örök álmodozó! Mit kezdjek én teveled? Mi lesz így belőled? Miért nem tanulsz úgy, ahogy egy angyalkához illik, úgy, mint a társaid? Nem szeretnél te is karácsonyi angyalka lenni?

- De igen, nagyon szeretnék, felelte Pipelli. Én nem tehetek róla, ám mindig elkalandoznak a gondolataim, kézen fognak, és magukkal ragadnak engem is! Nagyon szeretem az embereket, szeretek a közelükben lenni, látni őket, hallgatni a beszédüket. Szép dolognak tartom, hogy valaki karácsonyi angyalka legyen, de az csak egyszer van egy esztendőben.

Ezt már elcsukló hangon mondta, és eleredtek a könnyei.

Angyaltanító bácsi ebben a percben nagyon megsajnálta őt. Erősen gondolkodott, hogy is segíthetne ezen a kis ártatlan angyalkán.

Hirtelen, mosoly áradt szét gondterhelt arcán.

Lehajolt a még mindig hüppögő, göndör hajfürtöcskéhez, és a fülébe súgott valamit.

Hogy mit? Szerintem ti is tudhatjátok!

Amikor egy társaságban, hirtelen csend támad, azt mondják, Angyal szállt el felettünk.

És ennek a szállóigének, minden egyes betűje igaz!

Ilyen angyal Pipelli is.

Talán, nem tanulta meg a tökéletesen észrevétlen szárnysuhogtatást, ezért amikor elszáll felettünk, valahogy megérezzük, és ez az oka annak, hogy ilyenkor mi emberek elhallgatunk.

Hiszen olyanok vagyunk, hogy nem hiszünk még saját szemünknek, saját fülünknek sem.

Persze az is megeshet, hogy néha az érzékeink csalnak meg bennünket, de én úgy hiszem, hogy tényleg egy Angyal száll el felettünk, mégpedig a mi kis Pipellink.

Ne nehezteljünk rá azért, mert egy kicsit kíváncsi, hiszen tiszta szeretetből teszi.

Aztán meg az is lehet, hogy kívánságainkat kihallgatva segíteni akar rajtunk, embereken.

De pszt, hallottam valamit, vagy talán csak képzelődtem!?