Az önkéntes

A legtöbb lakos Sanyi bátyámnak szólította, de még a kocsmában is. Esténként ott mesélt történeteket az ifjuságáról, felesége haláláról (elvitte a rák),no meg a katonaságról. Fia és családja egy másik városban lakott, volt lakásuk, jó állásuk Ukrajna magyar lakta részén. A háború kitörése után történt, hogy tízéves fiával az apa lement a közeli játszótérre az anya azalatt főzte a vacsorát. Egyetlen drón, nyilván elszabadult, a városka egyik lakásába csapódott. Amikor az apa haza akart menni a gyerekkel, akkor szembesült a tragikus ténnyel, hogy pont az ő lakásukat találta el, felesége a romok alatt lelte halálát. Egyik kollégája befogadta de csak néhány napig tartott, ugyanis az apa behívót kapott.Bement a hadkiegre és próbált a lelkükre beszélni, hogy ott a gyerek, felesége sincs, mi lesz a fiával ha ő is ott hagyja. Semmi gond nyugtatgatta egy tiszt, otthonba kerül a többiek közé. Azt már nem, tiltakozott az apa, inkább elviszem apámhoz, ő szereti legalább az unokáját. Meg is jelent apja házánál, akinek elmesélte a szomorú történetet és kérte hogy fogadja be a fiát,mennie kell a frontra. Sanyi bácsi persze hogy elvállalta. El is köszöntek egymástól sok szerencsét kívánva. Sanyi bácsi még örült is hogy megszerezte unokáját, jól meg lesznek ők együtt, meghát itt falun nagyobb a biztonság. Néhány nap múlva azonban romlott a helyzet, közeledett az orosz front különféle rémhírek terjengtek, hogy viszik a gyerekeket Szibériába. Sanyi bácsi tanulmányozta a harchelyzetet és úgy vélte sógora nagyobb biztonságba van a maga területén, egy távolabbi faluban. Összecsomagolta a legszükségesebbeket, és a gyereket kézen fogva elindult úttalan utakon erdőkön és mezőkön keresztül.

Már közel jártak a másik faluhoz, ahol sógora lakott, amikor kiértek az erdőszélre és belebotlottak egy telepített ágyúba. Három hulla feküdt körülötte, a závárzat is köztük hevert. Az öreg régen tüzér volt, fel tudta mérni, hogy a hiba nem jelentős, vannak lőszerek is, használható az eszköz. A halottakat becipelték az erdőbe, aztán Sanyi bácsi egy kicsit megerőltette az elméjét és be is ugrott neki, hogy a závárzat csapszögéből, ami el volt törve, kell lennie egy tartaléknak a lövegtalp egyik rekeszében. Rövid keresgélés után meg is találta,és összerakta az egészet néhány perc alatt. A fiút a lőszeres fedezékbe küldte, és mondta neki, ha majd kell adogassa a lőszert. Éppen időben végeztek ahhoz hogy távol a mező szélén kibukkanó orosz tank figyelmét felkeltsék magukra. Az öreg nem teketóriázott,hozott a fedezékből egy páncéltörő lőszert, durván a csövön keresztül célzott mielőtt töltött volna, aztán mindjárt el is sütötte az ágyút. A hatalmas durranás és füstfelhő után szétnézett és feltünt neki, hogy a tank csak egyhelyben forgolódik, eltalálta a lánctalpát. Ám rövidesen újabb harckocsi bukkant fel, Sanyi bácsi habozás nélkül újra töltött. Az ott heverő modern lőelemképzőhöz nem értett, így megint csak találomra célzott , de ez is telitalálat volt, a lövegtorony ferdén lógott le a tank oldalán. Több orosz tankot nem is küldtek, úgy gondolták komoly túlerővel állnak szemben.

Mintegy varázsszóra megjelentek az ukrán harckocsik is a közeli erdő egyik útjáról, és leálltak az ágyú mellett. A parancsnok gratulált Sanyi bácsinak, és kérdezte honnan a tudománya. 30 évvel ezelőtt, amikor sorkatona volt tüzérként szolgált az akkori hadseregbe, így az alapokkal tisztában van. Amikor tisztázták, hogy az öreg már hatvanhat éves, a parancsnok némi töprengés után így szólt

• Hatvanhat év az alig több mint hatvan, jó erőben van és van megfelelő szaktudása, nem engedhetem el. Besorozom ehhez a löveghez, adok maga mellé két katonát, idővel majd azokat is betanítja.

• Nem maradhatok, itt az unokám is -intett a gyerek felé-épp viszem a sógoromhoz.

• Helyes. Kap egy kocsit, beviszi a gyereket a faluba, és átadja a sógorának a gyereket. A két emberemmel mindjárt vissza is fordulnak, minden el van intézve. Maga remek önkéntes.

• (Te meg marha vagy ha azt hiszed maradok) morogta az orra alatt az öreg, de hangosan csak annyit közölt: értettem...

Elhelyezte unokáját sógoránál, aztán visszajött és látványosan nekifogott a kiképzésnek. Gondolta ha majd lankad a figyelem,gyorsan bemegy az unokáért és odébbállnak. Harmadnap csetepatéba keveredtek és az oroszok egy vállról indítható páncéltörővel eltalálták a löveget. A szerte fröccsenő repeszek megölték Sanyi bácsit és az egyik katonáját. A másik éppen a fedezékben serénykedett semmi baja sem lett.

- Pedig milyen jó önkéntes volt- temette a parancsnok.