Változások

   Vox egy szellem volt a sok közül, aki keresztül -kasul száguldozott a kozmosz területén. Egyes szellemek megpróbáltak a végére jutni,ezért mindig egy irányba haladtak. Mások megálltak minden élőlénnyel telepített bolygónál és nézelődtek, majd tovább álltak. Más szellemek csínyeket találtak ki, meglepték egymást, riogatták a többieket. Olyan is akadt aki egy teljesen üres bolygót elfoglalt és magáénak tartott, azon elmélkedett

Visszatérés

Meghalt a szeretett nő. A férj sokáig gyászolta, hiányát képzeletbeli beszélgetésekkel próbálta enyhíteni. Mikor elment otthonról valahova, elköszönt az asszony falra akasztott képétől, mikor megérkezett, beszámolt a képnek mindenről amit intézett. Ettől egy kissé megnyugodott, hiánya nem volt annyira fájó, tudta kezelni a tragédiát. Ahogy időben távolodott a temetés napja, egyre könnyebben elfogadta a szellemi kapcsolatot, de mindig maradt egy cseppnyi hiányérzete.

Lehet e, egy apa egyszerre legjobb barátja és apja a fiának? Nem olyan egyszerű erre a válasz, hogy igen lehet, vagy nem, mert az apja az legyen az apja. Ez döntés kérdése, még inkább hozzáállás kérdése.

            Ha megközelítem a dolgot tudományosabb szempontból, azaz összehasonlítom a kvantummechanika egyik elvével, mely Heisenberg-féle határozatlansági reláció néven ismert, akkor máris szembeszállok az állításommal. Nagyvonalakban ez az elv azt mondja ki, hogy egy részecske sebességét és helyzetét nem lehet egyszerre, ugyanabban az időpontban meghatározni.

Szemedbe köpök majd mikor meglátsz

Ezzel megvakítlak, s te majd nem látsz.

Aztán tovább lépek rajtad

Haragomat hátrahagyván. 

Majd éjfél előtt betörök hozzád

Te felkelsz és már nem gondolsz én rám

Aztán tovább lépek rajtad

Haragomat hátrahagyván.

Fél szemmel figyellek téged én már. 

Szabad madár ként szállok majd én rád.

Aztán tovább lépek rajtad

Haragomat hátrahagyván.

Félve szállok kerülve a témát.

Úgy dobsz el majd mint gyermek a téglát.

Pók Pák kilesett rejtekhelye mögül. Sok évet megért már, de ilyen vihart, mint amelyik az imént véget ért, még nem látott. Amikor meglátta hálója romjait, sírni lett volna kedve. Gyakorlatilag, hasznosítható része nem maradt, teljesen újjá kellett építeni. Szomorúan ücsörgött, gyűjtötte az erőt, amikor fény gyúlt a fejében. Néhány napja látott a tévében egy reklámot, amelyben elszakíthatatlan pókhálót ajánlottak. Elballagott a barkácsáruházba és spórolt pénzét beleölte az újdonságba.

Sötét homály lepi el elmémet

gondolataim már egy dolgot vezérel,

édes gyötrelem lép helyébe,

mely mindenemet megfertőzze

vágyálom örök nyugalmam,

mely halálom pillanatában ott vanna.

Nem lehet

Tekerjük vissza az időt

Amikor még nem ismertelek

Amikor még álmomban sem 

Gondoltam, hogy létezel. 

De nem lehet. 

Akkor nem tudtam még

Milyen az igazi szerelem 

Testemben a pillangók röpdösése

Milyen nagy gyötrelem. 

Szíved másra vágyik, ezért 

Szeretnem téged nem lehet 

Párnákba bújva magányosan

Hullatom a könnyeket. 

Nem akarom, hogy tudd

Ez mily nagy kín nekem 

Téged más karjában látni

Kimondhatatlan förtelem. 

De megértelek, s mert

Szeretlek nagyon, azt kívánom, 

Legalább te légy boldog e világon!

Éjjel született vers 

Az éj sötétjében éberen

Múlnak a hosszú percek

Agyam zárt zugában

Ilyenkor születnek versek. 

Szívem tombol,

lelkemet mardossa,

agyam ép gondolatait

fejemből kimossa.

Helyettük álmaim, vágyaim

Valós színre lépnek

Magamat átadom

Mindenféle szépnek. 

Látom, amint szemed

Mélyen szemembe néz, 

Komoly pillantásod számomra

Édes, akár a lépes méz. 

Kézenfogva szaladunk, 

Mint két pajkos diák

Köröttünk minden bezárul

Miénk az egész világ. 

Mit sem számít, hogy 

Fiatalabb vagy te nálam

Éjnek sötétjében 

Beteljesül minden vágyam. 

Boldogsággal teli mámorban

Mégis lecsukódik szemem

Reggel az óra vad

Zajára kapom fel a fejem. 

Keserű az ébredés 

A szép álmok odavesztek

Megmaradnak az ebből 

Született szerelmes versek. 

Maradj otthon------

Legyél most a napsugár

Vagy virág gyümölcsfa ágán

Legyél akkord egy gitáron

Vagy méhecske egy virágon

Csak most-- maradj otthon

Legyél billentyű zongorán

Vagy illat lila orgonán

Legyél zöldellő levél faágon

Vagy festék húsvéti tojáson

Csak most –maradj otthon

Legyél eső csendes udvaron

Vagy pici hangya a gyomon

Legyél harmat, nyújtózó ágon

Vagy méhecske piros tulipánon

Csak most-maradj otthon

Legyél most csend a hangokon

Vagy türelmes ezeken a napokon

Legyél segítő másokon

De most –maradj otthon,,,,,,,

13 04 2020 jfsz--harmath j

Igó Norbert Krisztián

                         Itt jönnek az

                                  Éretlenek

1. fejezet: Ancsa néni és a lottó nyeremény

Történt egyszer egy kis faluban, hogy nyugdíjas tanárnéni, Cserepesné Végh Annamária megnyerte a lottót. A jó szívéről és bölcsességéről híres, közel hetven éves idős özvegyasszony azonban nem kezdett nagy költekezésbe. Elhatározta, hogy felmegy a fővárosba s felkeresi azt a hat öregdiákját, akik támogatták, miután a férje elhunyt.