Reptábor

Mi, akkori fiatalok, középiskolások, szakipari tanulók sokan megfertőződtünk a repülés élményével, ha már jártunk fönt a magasban, visszavágytunk.. Vitorlázó repülők lettünk, és mint minden kezdet, itt is a tanulás jelentette a kiinduló pontot. Szinte minden hétvégénket a reptéren töltöttük, ahol rövid elméleti képzések után a gyakorlatra került sor. Annyian voltunk, hogy néha csak kétszer kerültünk sorra, de ezért a tíz perces repülésért egész nap kitartóan cipeltük a gépeket, toltuk a startvonalra a Góbé nevű iskolagépet..

A sárkányvár

A hatalmas óceán közepén az Üveghegy lábánál egy kis szigeten élt az egyfejű sárkány. Grönlandról menekült ide, ott született, de szülei megvénültek, és a birodalmukat a legöregebb sárkányfiú kezére játszották. Bátyja nem hagyta békén, minden ürügyet megragadott, hogy megkeserítse öccse életét. Nyílt szándéka volt, hogy addig tör borsot öccse orra alá, mígnem eléri, hogy önszántából továbbáll, nem veszélyezteti a trónt, a megszerzett birodalmat.

Jóslat

 A közelmúltban láthattunk egy filmet, az volt a címe: összeesküvés elmélet. Főhőse egy nem különösebben okos középkorú taxis, aki extra módon látja az eseményeket, megtalálja a közös pontokat és össze is köti, Igy lesz az egyszerű hírből veszélyes összeesküvés, a bizarr megoldások olyan valósággá válnak, amire legtöbben csak így reagálunk: ráhibázott. Nem szándékom módszerét követni, csupán hasonló módon szemlélt híreket akarok a sötét jövő jelzésévé szövögetni, az események így is történhetnek.

Változások

   Vox egy szellem volt a sok közül, aki keresztül -kasul száguldozott a kozmosz területén. Egyes szellemek megpróbáltak a végére jutni,ezért mindig egy irányba haladtak. Mások megálltak minden élőlénnyel telepített bolygónál és nézelődtek, majd tovább álltak. Más szellemek csínyeket találtak ki, meglepték egymást, riogatták a többieket. Olyan is akadt aki egy teljesen üres bolygót elfoglalt és magáénak tartott, azon elmélkedett

Visszatérés

Meghalt a szeretett nő. A férj sokáig gyászolta, hiányát képzeletbeli beszélgetésekkel próbálta enyhíteni. Mikor elment otthonról valahova, elköszönt az asszony falra akasztott képétől, mikor megérkezett, beszámolt a képnek mindenről amit intézett. Ettől egy kissé megnyugodott, hiánya nem volt annyira fájó, tudta kezelni a tragédiát. Ahogy időben távolodott a temetés napja, egyre könnyebben elfogadta a szellemi kapcsolatot, de mindig maradt egy cseppnyi hiányérzete.

Lehet e, egy apa egyszerre legjobb barátja és apja a fiának? Nem olyan egyszerű erre a válasz, hogy igen lehet, vagy nem, mert az apja az legyen az apja. Ez döntés kérdése, még inkább hozzáállás kérdése.

            Ha megközelítem a dolgot tudományosabb szempontból, azaz összehasonlítom a kvantummechanika egyik elvével, mely Heisenberg-féle határozatlansági reláció néven ismert, akkor máris szembeszállok az állításommal. Nagyvonalakban ez az elv azt mondja ki, hogy egy részecske sebességét és helyzetét nem lehet egyszerre, ugyanabban az időpontban meghatározni.

Szemedbe köpök majd mikor meglátsz

Ezzel megvakítlak, s te majd nem látsz.

Aztán tovább lépek rajtad

Haragomat hátrahagyván. 

Majd éjfél előtt betörök hozzád

Te felkelsz és már nem gondolsz én rám

Aztán tovább lépek rajtad

Haragomat hátrahagyván.

Fél szemmel figyellek téged én már. 

Szabad madár ként szállok majd én rád.

Aztán tovább lépek rajtad

Haragomat hátrahagyván.

Félve szállok kerülve a témát.

Úgy dobsz el majd mint gyermek a téglát.

Pók Pák kilesett rejtekhelye mögül. Sok évet megért már, de ilyen vihart, mint amelyik az imént véget ért, még nem látott. Amikor meglátta hálója romjait, sírni lett volna kedve. Gyakorlatilag, hasznosítható része nem maradt, teljesen újjá kellett építeni. Szomorúan ücsörgött, gyűjtötte az erőt, amikor fény gyúlt a fejében. Néhány napja látott a tévében egy reklámot, amelyben elszakíthatatlan pókhálót ajánlottak. Elballagott a barkácsáruházba és spórolt pénzét beleölte az újdonságba.

Sötét homály lepi el elmémet

gondolataim már egy dolgot vezérel,

édes gyötrelem lép helyébe,

mely mindenemet megfertőzze

vágyálom örök nyugalmam,

mely halálom pillanatában ott vanna.

Nem lehet

Tekerjük vissza az időt

Amikor még nem ismertelek

Amikor még álmomban sem 

Gondoltam, hogy létezel. 

De nem lehet. 

Akkor nem tudtam még

Milyen az igazi szerelem 

Testemben a pillangók röpdösése

Milyen nagy gyötrelem. 

Szíved másra vágyik, ezért 

Szeretnem téged nem lehet 

Párnákba bújva magányosan

Hullatom a könnyeket. 

Nem akarom, hogy tudd

Ez mily nagy kín nekem 

Téged más karjában látni

Kimondhatatlan förtelem. 

De megértelek, s mert

Szeretlek nagyon, azt kívánom, 

Legalább te légy boldog e világon!