Valentino fogadalma – Első rész

- Merre vezet a legrövidebb út Sevillába?

- Át az erdőn, szolgálatára – hajolt meg készségesen a fogadós. A fiatal férfi ugyan éppúgy bőrig ázott, mint mindenki más, aki a vihar elől menekült a tavernába, de lerítt róla, hogy nemes. Sőt a fogadós reményei szerint pénzes nemes, nemcsak afféle hidalgó – De, engedelmével, útivezetőre lesz majd szüksége hozzá.

- Nem lesz. Ha megmondod, merre menjek pontosan, magam is elboldogulok.

Újabb nap, újabb kihívások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkes kiscserkész módjára haladok az iroda felé, ugyanis ismét nem sikerült békés alvással töltenem az éjszakámat. A folytonos rémálmoknak hála mindig felriadtam és csak hosszú percekkel később tudtam visszaaludni. Akkor pedig folytatódott, ahol abbamaradt a rémség. Szóval mondjuk úgy, hogy nem vagyok valami fitt. 

Daniel már az asztalánál ücsörög, valami pékárut nyammog. Annyi ereje nem volt, hogy kivegye a papírzacskóból, inkább azzal együtt eszi meg.

A második bál és az első műtét

Aznap reggel még az intenzíven ébredtem. Ültem az ágyon, és valami súlyos dolog törött bennem szilánkokra. Hajtincset csavargatva számláltam magamban, hányszor léptem át élet és halál határvonalát.

A határ. Hajszálon egyensúlyozó határérték voltam. Időzített bomba, mely bármikor kivérzésbe robbanhatott. Tehettem bármit, vizsgálhattak halomra, pótolhatták hiányzó vérfehérjéimet, én akkor is újra és újra meghaltam. Az idő sem nem segített.

           Magasan lobogott a láng a tábortűzön.

           Gábor története. A tét: A NŐ.

           Néhány üveg hoszúnyakú elfogyasztása útán  négyen maradtunk a vendéglői asztalnál  egy nő , és három srác. A jozanság régen elszállt , de a részegség nem érkezett meg . Mind a hárman reménykedtünk abban , hogy az éjszaka hátralévő részét  Lilivel tölti, édes kettesben. Lili , olyan húszonéves lehetett   sok ismerőse, és barátja volt, de Liliről azt is tudtuk , hogy nála bizonyitani kell , és nem csak szexuálisan, hanem kiszámithatatlan , fantasztikus  ötleteinek is eleget kell tenni .Egyik barátunk mesélte , hogy neki felkellett mászni  egy nagyon magas fára, lekellett hozza a sasfészkéből a tojást , majd visszavinnie, és csak azután kapta meg méltó jutalmát Lilitől.

                                   A fogadó.

          Némileg megnyugodva taxisunk  újra megragadta a volánt, kapcsolt  és továbbhajtott.  Számitásaim szerint nem lehettünk túl távol a céltól mert már negyvenöt perce úton voltunk és én beszámoltam azt is , hogy zuhogó hóesésben , egy kicsit hosszabb az út és persze valamivel drágább is. Nem tévedtem mert , egyszer csak kezdett megvilágosodni , és kibontakozni egy egyemeletes sarok épület, amelyik teljesen megegyezett  a nálam lévő fényképen lévő épülettel.

Az egyetem

– Mormonok?! – kérdeztem vissza fennakadt szemekkel.

Elnevette magát, ahogy megkerülte az íróasztalt – széthányva tornyosodott tetején a kartonom, megannyi vizsgálati eredménnyel, nyomtatott lapokkal és előhívott filmekkel.

– HÖ-hormonok – ismételte elém lépve.

– Ja, hormonok! Azt hittem hirtelen, hogy már te is az ateizmusomat firtatod.

Nevetése kételyekkel teli mosolyba csitult. Szemét némán ragasztotta az enyémbe.

Ruszlana

Az ég tüze mindig napnyugta előtt égetett a legerősebben. A süllyedő alkony magába szívta fűszálaink kilélegzett páráját. Magamhoz gyűjtve könnyeiket, végigfuttattam tenyerem simogató élükön.

A legtöbb este ott ültünk. Ketten, a lemenő nap vér-arany színeiben. Órákon át beszélgettünk, míg arcunkon a fény szürkületbe nem hajlott.

Aznap este kértem, hogy vigyen a falu határán túlra. A saját szememmel akartam megbizonyosodni arról, milyen pusztítást vitt véghez anyám akarata.

A kis csapat este tíz óra körül érkezett meg Arany-völgybe. Hála Basilnek és a Járőrnek, észrevétlenek maradtak egész úton. A város volt a veszélyesebb, az autópályától már ritkultak a kamerák. A műhold szerencsére nem jelentett problémát, mivel nem saját autóval mentek. Igaz, a jármű elvileg lopott volt, de Basil ezt is megoldotta.

Ez a program egy csoda! – gondolt egyre gyakrabban jó érzéssel a Járőrre.

Megérkezésükkor éppen csak útba ejtették Clare házát, de nem álltak meg.

Éliás, a katona

Hajdanában, nem is olyan régen a nagyon fiatal férfiak első igazi próbatétele a sorkatonai szolgálat volt. A behívó eljutott minden zugba, falusi paraszt gyerekre éppúgy sor került, mint a városi vagányra. Sokan első alkalommal szakadtak el családjuktól hosszabb időre az óvó szülői kötelékek nélkül  önálló életvitelbe, felelős döntésekbe kényszerültek. Valójában a honvédség  szintén védte őket, csak éppen sajátos módszerekkel..

Az Olga-tó

– Van valami a szádban?

Tengerészcsíkos ruhában ácsorgott előttem. Arcát furcsa kifejezéssel emelte felém.

– Neked van valami a szádban! – rémültem meg. – Tamás! – egyenesedtem fel körbekiáltva a tóparton.

– Köpd ki azonnal! – hajoltam le újra hozzá.

Nem reagált. Összeszorított szájjal ingatta a fejét.

– Tamás! – sikítottam a távolba.

Kezemet napellenzőként használva emeltem homlokomra. Akkor végre megláttam, ahogy fut felénk.