Az ódon ajtó nyikorogva nyílt ki előtte, melyen belépett. Egy hatalmas terembe ért, amit azelőtt soha nem látott. Nem láthatta, hiszen ide csak azokat hozták, akiket megvádoltak. A többiek nem léphettek be. A falakat legalább ezer évesnek tippelte, és minden mást is, ami bent helyet foglalt. Ez alól nem volt kivétel a rajta kívül bent tartózkodók egyike sem. Mintha mindannyian a falakkal, a boltíves mennyezettel együtt öregedtek volna meg. Az egészet tekintve mindez olyan hatást keltett, mint egy ősi kastély.

Nyugtalanul ficánkolva, lábunkat mocorogtatva várjuk, hogy végre elénk lépjen a laboros lány az eredményekkel. Daniel olyannyira izgatott, hogy még reggelizni is elfelejtett, pedig ez nála napindítónak számít. Ami engem illet, csodával határos módon megúsztam hányás nélkül a reggelt, és remélem, hogy ez a lányomra is igaznak bizonyul. 

Végre elérkezik a várva várt pillanat. 

- Megvannak az eredmények – szólal meg a fehérköpenyes. -  A piros furgon alapos takarításon esett át, így abszolút nem maradt látható jele annak, hogy Junioron kívül más is ült volna benne.

Még ezen az este összeült, Farnum és Haskell újabb tervet kieszelni.

- Ez a csontképű zsidó nem adja fel soha! – dühöngött Farnum.

- De, fel fogja adni! – mondta Haskell, miközben italt töltött maguknak. – A te terved is jó volt, de nekem támadt egy sokkal jobb ötletem. És addig kell végre hajtanunk, amíg a seriff beteg! Így is gyilkossággal vádol, nem hiányzik még ez is!

Farnum felnevetett, de nem sokáig. Haskell komoly pillantásától elszállt a kedve.

- Szóval, mi a terv?

                                  Még mindig Nürnberg.

           És még mindig az állomás. És nem véletlen , mert az állomás akkora , hogy néhány szabolcsi falut nyugodtan ellehetne helyezni benne ,minden tumultus nélkül. Na meg itt van például,a tisztaság problémája. Nem tudom honnan , honnan nem , de ha véletlenül leesik egy darab papirfecni a mozaikra , pillanatokon belül piroskabátos , seprűs lapátos emberek jelennek meg és a szemétnek nyoma sem marad.

Ádi-illat

A mellkasán feküdtem. A bőre forróbb volt, mint a kandalló tüze, mely narancscsóvákkal pattogtatta szobánk árnyait. Csupasz vállam felett szőnyegillatú volt a pokróc. Ujjai hullámtáncot siklottak a hajamban.

- Ádi tudta – szólaltam meg.

A fogászat óta először. Napok teltek el azóta. Tanulós, túlórás szótlan napok, teljes némaságban.

Nem tudtam, mi járhat a fejében. Minél inkább próbáltam kitalálni sötétbarna pillantásaiból, annál jobban bezárkóztam.

Iskolafogászat

Két nap múlva újra iskolába kellett mennem. Utoljára ősszel jártam itt. Aztán közbeszólt a hetekig tartó hasfájás, utána pedig a megmagyarázhatatlan láz, a furcsa pillangóalakú kiütésekkel. Majd a hónapokig tartó őrület – elsüllyedve bármiben, ami meg tudta állítani az időt.

Egyelőre azt sem tudtam, nem rúgnak-e ki, vagy nem kell-e évet ismételnem... Nemhogy érettségi tizenhét évesen!

A téglavörös épület rács-udvarkapuját négy fegyveres őrizte.

Haskell még az igazak álmát aludta, mikor erősen ütni kezdte valaki a szobája ajtaját. Hunyorogva ébredt, kintről hangok ütötték meg fülét.

- Értse meg doktor, hogy még nem kelt fel a főnök!

- Nem érdekel, ez nagyon sürgős! – vágta rá a doktor.

Haskell felkelt és az ajtóig vánszorgott majd kinyitotta.

Eleanor egy csésze kávét kevergetetve ment az egyik félreeső iroda felé a kihalt irodaház folyosóján. A munkaidőnek már régen vége volt, az épületben a biztonsági alkalmazottakon kívül jóformán senki sem tartózkodott. Egyébként sem lehetne semmi probléma, hiszen az egész ház a SilverSky Corp. tulajdonában áll, így az utolsó szó úgyis az övé lenne, de azért jobb az ilyen ügyeket úgy intézni, hogy ne láthassák kíváncsi szemek.

Kimondottan jó hangulatban volt, habár arra még most is ügyelt, hogy mindebből semmi ne látszódjon rajta.

A KÁVÉ ÍZE 2

   Jelentős szerepe volt a településen és a környéken az apámék lakodalmának.. Első házasságkötés távol a hazától. Persze hamar híre ment az eseménynek, mert a faluk eléggé közel voltak egymáshoz, és mindenkiben kíváncsiságot érlelt, nem tudtak minket kategorizálni, hová sorolni. Sokan jöttek csodát látni, s ettől vérszemet kapva a csángók kitettek magukért, hogy valóban látványos legyen a menyegző. Amint a templomból kijöttek kezdetét vette az otthoni csújjogtatások, szinte egymás szavába kiabálva fokozták a zűrzavart.

Édesapa

Ha annyi forintom lett volna, ahányszor a fejemhez vágták: „kiköpött anyád vagy”, a világ leggazdagabb embere volnék. Ebben nőttem fel.

Megszólalásig hasonlítottam a sátánra. Így aztán nem csoda, ha az egész életemet önelemzéssel töltöttem. Minden tettem, gondolatom, megnyilvánulásom mögött anyámat kutattam.

Orrvérzésig erőlködve küzdöttem azért, hogy a külsőmön kívül, semmi másban ne hasonlítsak rá. Sokáig azt hittem, hogy belső egyezést azért nem találok, mert nem is ismerem.