A hajnali ég vágykönnyei

Idegen helyen ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem, a vaksötéten kívül semmit sem láttam. Napfényes rétillatú volt az ágynemű. És akkor eszembe jutott az előző este. Bevillant, hogy tenyerem kinek a mellkasán pihen.

Savként buggyant fel bennem a lelkiismeret-furdalás. Kezem egy ideig még hagytam Tamáson pihenni. De túl fájdalmas volt. Még lélegzetén is hallani lehetett, mennyire ki van merülve. Négy gyerekhez igazán nem hiányzik neki egy ötödik, aki miatt még pluszban fájhat a feje.

                                   A munkahely

           Még mielőtt a munkahelyre értünk volna , addig még történt egy-két dolog. Ugyanis, Frau Liza még az este folyamán ismertette velünk a munkahelyi programot, de azt is , hogy ő mikor hajlandó bennünket  reggelivel uzsonnával és vacsorával ellátni. Ekkor már minden világos volt.  A munkaidő reggel fél hétkor kezdődött, két negyedórás , kávé illetve cigaretta szünettel,   egy félórás ebédszünettel --és délután fél ötig tartott.Gyakorlatilag efektiv kilencórát kellett dolgozni , nem megfeszitetten , de állandó jelleggel.

                Felkérést kaptam moldvai barátomtól-- de inkább sorstársamtól--levélírás ügyben. Nem voltam túl jó viszonyban vele, mert szokásaink nagyon sokban különböztek egymástól-- olyan forrón tudta enni a levest, hogy én megmosdani sem tudtam  volna olyan meleg vizben-- nagyon zárkózott volt, és állandó jelleggel szomorú.Ezen felül rendkivüli tiszteletet  éreztem iránta , mert egy alkalommal, fogadásból,  három zsák cementet, a vagontól mintegy harminc méterre  lévő raktárig elvitt.

Jó otthon

Nem érzékeltem az idő múlását. A múltba mélyedve a jelenlét óramutatói végtelen időtlenségbe kattogtak.
Az ablaknál álltam. Az égre rózsaszín alkonysávokat szántott a nyugvó nap. Lángtestét a krematórium tisztító füstje lehelte szürkévé. Az este eljövetelével a színek mélyebbé váltak, míg végül mindent ellepett az ébenfekete.

Akkor az ablak már csak kettőzött tükörképemet mutatta. A kórteremben a halogén világított, kint az élet.

A lány, aki farkast kiáltott

- Norci! - Kávéillatú hangja.

- Alszom!

- Látom, de indulnunk kell! Előtte pedig el szeretném mondani, hogy mi ez a gyógyszer, amit éjjel adtam. Hatott?

- Még mindig éjjel van! - förmedtem rá.

Résnyire nyitottam a szemem, arca egyik felét a mélysárga olvasólámpa világította meg, míg a másik fele árnyékba veszett. Mosolygott.

- Hat óra van! - erősködött, és kibontott a takaróból. Felültem, nyögve a fájdalomtól, de nagy meglepetésemre csak megszokásból nyöszörögtem.

Haskell szobájának ablakából, Harry jól látta a felcsapó lángokat. Egy darabig csak figyelte, ahogy a magasra csapó lángok nyaldossák a fekete égboltot, majd a doktorhoz fordult.

Jane az ágyon feküdt, doktor Lyam vizsgálta. Snow az ágy mellett várakozott, tekintetét a lányra szegezve, mintha ő is a diagnózisra várna.

- Nagyon megszorította a nyakát a lepedő, de nem lesz baja. Csak bekékült. – mondta végül a doktor Harrynek.

- De miért tetted ezt Jane? – fordult vissza a doktor, betegéhez.

                                                             ****

Nell visszasietett a földre. Ismert ott egy híres varázslót, aki tartozott neki egy szívességgel. A mágus a hegyekben, egy kis kunyhóban, remeteként élt. Arra gondolt, hogy meglátogatja, elmondja neki a tervét, hátha tud neki segíteni. Talán még arra is ráveheti, hogy vele tartson.

Késő délután érkezett az emberek világába. A házikótól pár mérföldre lévő falu határán ért földet.

Az elhangzottak után, pár percig minden csendbe borult a teremben. Seifer szárnyait még mindig rögzítő kötések borították, a válla sem gyógyult meg, még azon is látszott a sebesülés helye. A bírák hitetlenül néztek egymásra, utána pedig a vádlottra.

– Meg tudja erősíteni azt a feltevést, hogy valóban egy Warlord ezért a felelős? A szaván kívül van rá bármi más bizonyítéka? – tette fel a kérdést az öt tag közül a középen ülő. Hangja mennydörgésként csattant a csendben.

Három alacsonyabb rendű bestia lépett be az udvarra. Úgy néztek ki, mintha fekete farkasok lennének, vörös szemekkel. A szemük izzott a gyűlölettől, és engem figyeltek. Lassú léptekkel közeledtek felém, azzal a céllal, hogy bekerítsenek. Hangos, morgásszerű hangot hallattak, miközben agyaraikkal vészjóslóan fenyegettek.

Az egész udvart beterítette a sötét, vérszomjas aurájuk. A hozzám legközelebb lévő, a jobboldalamon rögtön támadásba lendült. Egy tűzgolyóval próbáltam eltalálni, de sikeresen elkerülte.

Elhervatt virágok a réten,

Míg tüntetők a téren.
Elszáratt fák,

Míg ott egy pár száz megrongált ház.

Égnek a falvak,

Míg máshol ezen jót mulatnak.

Benzinkút felrobbanva,

Míg Feri a barátját oltogatja.