Ez az első próbálkozásom az írással és szeretném kikérni a véleményeteket, hogy hol kellene fejlesztenem rajta.

Prológus

Helló engem Jonathan Albertnek hívnak,  és mint a hősöknek nekem is van történetem.

Az egész 2016 Augusztusában történ, amikor is minden megváltozott.  Rólam annyit hogy tizenhét éves vagyok  most készülök jelentkezni az egyetemre és egy Rakodó cégek dolgozom. Mondhatnám hogy izgalmas volt az életem,  de nem szeretnék senki átverni. Persze voltak barátaim és sok mindent elértem már, viszont ahogy most élek ahhoz képest bármi unalmasnak mondható. A történet Augusztus elején kezdődött amikor a Hold vérvörösre változott, a mai napig nem tudni hogy miért is hogyan történ, de esküszöm ki fogom deríteni. A Hold megváltozása mindenkit meglepett, hisz ki számított volna rá hogy megváltozik a Hold színe. Egyből furcsa teóriák kezdtek el keringeni róla, mindenhol erről volt szó. Sokak szerint valamelyik kormány műve, mások idegen tevékenységekre gyanakodtak, és voltak akik szerint ez Isten műve volt, míg volt olyanok akik szerint a világ végét jelentette. Egy biztos volt, senki nem tudta hogy miért és hogyan történt.

Mikor majdnem egy hét telt el a Vörös Hold megjelenése óta,  és a világban több furcsa dolog történ. Például spontán öngyulladások amiket sérülés nélkül túlélte a kiváltó személy, de a környezetében minden eléget, természeti katasztrófák minek az epicentrumában szintén emberek voltak, és még sok más hihetetlen dolog amiket az emberek el sem tudtak képzelni. Először csak pár emberrel történtek meg ezek a furcsa dolgok, majd minden nap egyre több emberrel. A kormány hamar elkezdte vizsgálni az eseteket és az érintett embereket elkezdték karanténba gyűjteni. Majd két héttel később a Vörös Hold eltűnt és az égen a régi megszokott ismerős Holdat láthattuk csak. Viszont a világ örökre megváltozott. Megjelentek a különös képességekkel bíró emberek más néven a Különbök. Eleinte nem voltak sokan, de így is felforgatták a világot. A nemzetek elkezdtek vadászni rájuk, néhányat sikerült megölniük és még kevesebbet élve elkapniuk. Vizsgálatuk során nem sok mindenre jöttek rá a tudósok, de az átlag emberek erről nem nagyon szereztek tudomást.  Mikor már fél éve volt hogy eltűnt a Vörös Hold az emberek már rettegtek mert a szuper emberek létszáma drasztikusan megemelkedett. Az országok egyre nehezebben tudtak lépést tartani velük. Folyamatos volt a toborzás, hisz egy-egy összecsapásban sokan meghaltak és rengetegen megsérültek. A folyamatos harcok miatt a legjövedelmezőbb állás is a háború volt, mivel az eddigi tanulmányaim és munkám egyre kevesebbet ért, ezért én is arra a következtetésre jutottam hogy szerencsét próbálok a seregben. Jelentkezni viszont csak a fővárosban lehetet Kermában. Az út oda fél napig tartott, egész úton a szüleim intelmei és a barátaim óvó szavai vízhangoztak a fülemben. Mikor oda értem és leszálltam a lovas szekérről egy kicsit megtorpantam, ott álltam a Hadsereg bázisa előtt ami tele volt felfegyverzett katonákkal. Elindultam a bázis felé amikor is valaki rám kiáltott.

  -Héj! Maga még is hova megy?

Mikor megfordultam egy katona ált mögöttem és a kardját rám szegezte. Annyira meg ijedtem hogy egyből elejtettem a csomagomat és amikor hátrálni próbáltam elbotlottam benne.

Ekkor újra rám kiáltott.

  -Nem halassz? Hová készülsz?

  - Én én én szeretnék csatlakozni a seregbe.  - dadogtam a választ.

A katona végig mért, majd vissza rakta a kardját a hüvelyébe és lesajnálóan így szolt:

  - Menny el. Nincs szűkségünk ilyen gyávákra.

Feltápászkodtam, majd úgy szóltam.

  - Nem vagyok gyáva. Csak nem számítottam rá hogy valaki fegyvert fog rám.

  - Rosszabb dolgok is történhetnek veled a harcmezőn fiú, mint hogy valaki rád fogja a fegyverét. Menny el amíg még nem késő.

  - Nem vagyok fiú.  - Húztam ki magamat.

  - Már Férfi vagyok. Majdnem tízen nyolc éves!

háháháháhhá! Nevetett fel a katona.

  - A Tojás héj még ott van a seggeden, inkább húzz vissza anyád szoknyája alá. Vagy köves és megmutatom merre van a toborzó iroda, de nekem ne siránkozz majd ha megölnek.

Ezzel el lépett mellőlem és megindult a Bázis felé. Gyorsan fölkaptam a táskámat és utána rohantam.

  - Köszönöm hogy megmutatja! Nagyon hálás vagyok érte. A nevem Jon ..

  - Ne köszönd meg fiú, nem tudod mire vállalkozol. - vágott a szavamba.

  - Itt kel be menned. A portán majd megmutatják hol tudsz jelentkezni.

Majd szó nélkül tovább ált. Még az előtt történtek jártak az eszemben amikor oda értem a portához.

Egy idős nő fogadott és kérdezte hogy mi járatban vagyok ott. Bemutatkoztam és elmondtam neki jövetelemnek célját. Le írta a nevemet és az adataimat egy papírra majd mondta hogy foglaljak helyet a váróban, szólítanak fognak majd. Körülbelül negyed órát lehettem ott azon töprengve hogy mégis mikor fognak hívni, amikkor meghallottam a nevemet.

  - Jonathan! - majd egy kicsivel utána még egyszer.

  - Jonathan!

Felpattantam és oda léptem a nevemet kiabáló katonához. Nálam idősebb lehetet és egy fejjel magasabb, ezen meglepődtem hiszen és se vagyok valami alacsony a 188cmmel, de ő még így is jóval fölém tornyosult.

  - Én vagyok! feleltem

A katona végig nézet majd így szólt:

  - Kövessen.

Néma csendben követtem egy át egy másik épületbe , át az udvaron gyakorlatozó katonák között és át az ebédlőn is. Egy fekete Ajtó elé értük, mikor bekopogott valaki ki kiabált hogy jöhet. A katona ki nyitotta az ajtót és bejelentette hogy ki vagyok, majd utat engedve be engedett az ajtón. Az ajtó hatalmas csattanással zárult be mögöttem. A Teremben hárman voltak rajtam kívül,  egy közép korú katona, komolya arckifejezéssel, másik idősebb ősz hajú férfi , fehér köpenyben és egy szőke kislány oldalt két copfba kötött hajjal, egy nagy nyalókával a szájába és egy rongybabával a kezébe. Ezt be vallom nem értettem hogy mit keres bent egy kis gyerek, elsőre arra gondoltam hogy az egyik férfinak a rokona. Az idős férfi hellyel kínált és közben az adataimat nézegette.

  - Ugye Jonathan? meg se várta a választ, már tette fel a következő kérdését:

  - Miért szeretne csatlakozni a hadsereghez?

Ezzel a kérdéssel megfogott, hisz mégsem mondhatom hogy a pénz miatt. De mivel nem ülhettem sokáig szótlanul így feleltem:

  - Szeretném megállítani a Különböket! Nem akarom hogy tovább terrorizálják a lakosokat.

  - Ohh hát úgy. És mit tud a Különbökről?

  - A Vörös hold idején bukkantak fel az elsők. Akkor még csak páran voltak, de manapság egyre többen vannak. Sok fajta van közülük, vannak olyanok akik a természeti erőket tudják használni, vannak akik illúziókat tudnak csinálni és olyat szóbeszédeket hallottam hogy vannak olyanok akik gyógyítani tudnak, vagy átmenni tárgyakon, megváltoztatni a külsejüket. A valamennyinek  ugyanolyan vagy hasonló a képességük mint a hasonló osztályba lévőknek pl.: a Tűz típusúaknak sokban megegyezik a képességük. De mindegyik Különb csak egy fajta erőt birtokol olyanról még nem halottam hogy két fajta ereje lenne valakinek. Viszont halottam olyanokra akiknek egyedi képességük van mint a teleportáció.

  - Úgy látom eléggé sokat tud a témáról.

  - Ezeket az információkat mind az interneten olvastam.

  - Értem.  Megcsinálnánk önnel az alkalmassági tesztet ha nem bánja.

  - Nem természetesen , hisz ezért jöttem.

  - Helyes. - Mosolygott az öreg, majd megfordult és a kislányhoz szólt.

  - Amy te jössz!

Itt megint elkezdtem furcsállni a helyzetet, de nem maradt sok időm gondolkodni mert a kislány közelebb lépet hozzám és mélyen a szemembe nézett. A Szeme nagy volt és barna, láttam magam benne. Majd hírtelen a szeme vörösre változott és így szolt:

  - Ő is olyan.

Ezek után gyorsan pörögni kezdtek az események, be rontott három katona és egy másodperc alatt  letepertek a földre , majd egy szúrást éreztem a nyakamba. A világ elkezdett forogni velem, majd egyre sötétebb lett. A hangol elkezdtek elhalkulni, az utolsó mondat amit még halottam mint utóbb kiderült William West tábornoké volt.

  - Vigyétek őt is az Erődbe!