Újra élesszük a tüzet!

                       János története: Idegen pályán.

          Azt egyikünk sem tagadta , hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak, de kolleganőmnek Irénkének  komolynak számitó udvarlója volt. Ezért aztán bekellett érjem azzal , hogy néha-néha bókoljak neki , megvicceljem , vagy egy-- a gyárudvarról lopott rózsát csempésszek iróasztalára, amiről ő azonnal kitalálta , hogy csak én lehettem az elkövető, és mosolyogva el is fogadta azt. Mivel nem dolgoztunk egy irodába , mindig kikellett fürkésszem , hogy mikor látogathatom meg , amikor egyedül van az irodájában. Ha volt még valaki az irodába, akkor valami fölösleges dolgot kérdeztem , hogy igazoljam , hogy miért is jöttem látogatóba. Ha nem volt senki jelen, akkor egy ártatlannak tünő puszit leheltem hajára . Egy idő után keveseltem  a hajára kiosztott puszit , és igyekeztem érzékenyebb helyet találni , ahova ezeket a puszikat elhelyezhetem.Két- három hét útán már, a fülénél tartottam sőt egy alkalommal már megemlitettem neki , hogy szeretném ha barátságunk egy kissé másabb irányt venne , olyan irányba tendálna ahol már egy kissé több örömöt tudunk szerezni egy másnak. Ettől egy kicsit meglepődött , sőt elutasitónak  látszott. Persze én sem vártam , hogy egyből igent mondjon , de elutasitásra sem számitottam. Ezen a ponton  egy kicsit elbizonytalodtam , és másnap kissé félve, kissé  reménytveszve közeledtem Irénkéhez, mert féltem , hogy neheztelni fog rám. Teljesen fölöslegesen , mert kitünő hangulatban vidám arccal fogadott.Éreztem, hogy most cselekednem kell ,  erre alkalmasabb időt nem mindennap találunk , mert már nagyon vártam ezt a pillanatot , hogy megcsókolhassam. Ám amikor a számat ajkához közelitettem, elforditotta fejét, és igy  bekellett érjem egy arcpuszival. Ekkor mindent egy lapra tettem fel, egy bátor mozdulattal átfogtam derekát  magamhoz vontam és ajkammal rátelepedtem ajkára. Már nem volt kiút , visszaút,  csak egy valami, a szerelem útja aminek itt volt a kezdőpontja.

___________

            Döcögök a bukaresti gyorson . Éjszaka van. Nem szeretek éjszaka útazni! Az éjszaka másra való , pihenni ,aludni , szeretkezni!--morfondirozok magamba. A fülkébe , szesz , dohány , és izzadság szag. Sehol egy  szemrevaló nő nincs.

-------------------

            Az Északi Pályaudvar peronján állok, megszokásból  megvárom mig az első nagy türelmetlen embertömeg elvonul. Ritkul a tömeg , tölem , olyan húsz-húszonöt méterre egy csinos  nő tanácstalanul  álldogál. Irénkét ismerem fel benne!

--Van szállásod?--kérdezem.

--Nincs !-- és miért nem szoltál hogy  te is jössz ?

--Mert én sem tudtam , hogy te is jössz.

--Hol van dolgod ?

--A minisztériumba.

--És neked?

--A kiállitáson,  és most gyere keressünk valami szállást.

            Felülünk egy autóbuszra amelyik az Ifjusági strand irányába visz . Itt , még minden alkalommal kaptam szobát, igaz hogy nem egy ötcsillagos hely ,de azt a néhány éjszakát  még mindig kibirtam.  Az autóbuszon a tömeg jótékonyan segit , hogy leheletnyi légüres tér se maradjon közöttünk .Érzem a testét , bőrének illatát , combja forróságát. Hallom , hogy szive sebesen kalapál. Micsoda prológus gondolom magamba.

-----------------

             Két egymásmelletti szobát kapunk --mert itt aztán nagyon vigyáztak az erkölcseinkre, a sajátjukra kevésbé , mint azt korábbi tapasztalataim igazolják.( Erre a témára majd még egyszer visszatérhetünk.) Szóval a szobánál tartottunk , pedig ez a megnevezés egy kicsit tulzott mert inkább hasonlitott egy vasuti kocsi fülkéjéhez , mint egy szállodai szobához , mert mindössze egy, egyszemélyes ágy, egy (sakk)asztal és egy szék képezte a bútorzatot amivel éppen tele is volt.Belül egy vizcsap lefolyókagylóval. Kivülről egy keskeny ajtó , pici ablak , rajta redőny --rejtette el a belvilágot a kiváncsi szemektől. Mert hát ilyenek mindenütt vannak.

             Birtokomba veszem ideiglenes szállásomat , levetközöm -- jó volna megfürdeni, de legalább lezuhanyozni. Irénke is hasonló gondokkal küzd a szomszéd szobába , csakhogy  Ő nem tudja mi a teendő ilyenkor , mert még új itt , én viszont már többször jártam itt, és tudtam , hogy ez nem lehet gond ,igy májusban  különösen nem, mert a szálloda hátánál , úszómedence, és megszámlálhatatlan zuhanyozó áll a rendelkezésünkre, persze a sportolók , vizilabdázók rendelkezésére is.A strand területén óriás nyárfák biztositják az árnyékot azoknak akik éppen árnyékra vágynak. Gyönyörű idő van , de a strand még nem túl népes, mert még csak délelőtt  tizenegy óra van.  Jó volna úszni egyet-- mondom Irénkének , akit most látok először fürdőruhában-- de erre nincs lehetőség mert a vizilabdacsapat éppen edzést tart. Igy aztán a zuhanyfürdőt válasszuk, majd leülünk egypadra száritkozni. A padon ülve megsimogatom Irénke combját, de Irénke sürgetni kezdett, hogy menjünk öltözzünk fel  és induljunk  dolgaink elintézésére. Bevallom én szinte már el is felejtettem , hogy miért is jöttem Bukarestbe, mert gondolataimban  fészket rakott Irénke gyönyörű teste , úgyannyira hogy másra már nem is tudtam gondolni. De azért úgy tettem ,  mintha hallgatnék a jó szóra, és elindultunk kis szobánk irányába -- de útközben  megsajnáltam egy egyedül árválkodó rózsa szálat , amit azonnal letéptem és átnyujtottam Irénkének.

             Ki - ki a maga szobájába  ment , de nekem akkor már kész  tervem  volt arra , hogy mivel csaljam át Irénkét az én szobámba. Csak egy-két percet vártam , és óvatosan kapargatni kezdtem a falat , majd egy kis szünetet tartva megismételtem a kapargatást. A harmadik kapargatási akciót még alig kezdtem el , amikor Irénke hüledezve elkékülve berobbant a szobámba , egyenest a karjaimba! Melltartója félrecsúszva fürdődresszének alsórésze félig letolva , mert éppen akkor vette lefele amikor az "egérkaparást" észlelte. Karjaival takarta elővillanó kebleit --teljesen fölöslegesen mert már a karjaimban volt, és ott is maradt!

--Itt egerek vannak --mondta Irénke és még mindig  félve bújt hozzám.

 Leszedtem róla a még nedves fürdőruháját , magamhoz öleltem, hogy minél nagyobb testfelületünk érintkezzen , hogy minél hamarabb elszálljon a félelem és átadja helyét a szerelemnek .

              Kezemmel, simogattam hátát és vigasztaltam,hogy nem is olyan biztos , hogy egér volt, mert én nem hallottam semmit.Közben egyre jobban magamhoz szoritottam , mert még mindig remegett a félelemtől. Bőre, selymes finom, szinte  kéri, kivánja a simogatást. Lassan megnyugodni látszik. Ekkor lefektettem  ágyamra , de észrevettem , hogy túl világos van, ezért visszaléptem és leengedtem az ablakon a redőnyt A zárban elforditom a kulcsot.Mire visszafordulok félhomály vesz körül. Az ágyon egy gyönyörű női test, csillogó szempár, szerelemtől duzzadó keblek, az alsóbb régiókban sötétebb folt. Mi ez ?--ha nem a Fekvő vénusz --kérdezem magamtól.

               Az ágy keskenynek bizonyul, alig férünk rajta ketten egymás mellett , ezért más poziciót kell válasszunk. Irénke nem tétlenkedik, felleltározza , hogy nem-e szenvedek hiányt valamelyik, pontosan erre az alkalomra nélkülözhetetlen testrészembe.(könyvelőségen dolgozik) A leltár teljes. Kinn a medencébe vizilabda meccset játszanak. A biró fütyül. Mi is elkezdjük a játékot, homlokát csókolom, és én is leltározásba kezdek. Fülét cirógatom, majd lennebb vonulok nyelvem hegyével szája szélét érintem. Megborzong. Ajkát csókra nyitja, egyik lábát leereszti az ágy mellé , hogy szabad behatolást nyerhessek. Nyelvével szájpadlásomat csikolja. Simogatom minden elérhető testrészét . Mellbimbóit szeretném a számba venni , de ez csak másodpercekre sikerül, mert Irénke  óriási iramot diktál és a lendülettől mellbimbói , minduntalan kicsúsznak a szájamból. Lecsüngő lábát felhúzta és mindkét lábával , úgy tett mintha biciklizne.Kezemmel kisértem lába mozdulatait és amikor elértem a talpát finoman megcsikoltam. Keményen szoritotta derekemet , és mélyebb behatolásra késztetett. Vadul csókolt , és szoritott , és én éreztem , hogy pillanokon belül, magas hőmérsékleten lényeink összeolvadnak.

           Kint a játékvezető lefujta a meccset , mi még csókolgattuk simogattuk egymást, de nem beszélgettünk , mert vannak dolgok , amire kevés a szó, sőt olyan is amit szavakkal nem lehet elmondani, szavak nélkül viszont már  mindent elmondtunk egymásnak. Az órámra nézek-- délutánra járt az idő, ilyenkor már sehol sincs hivatal!

           Furdalt a lekiismeret, ezért bevallottam Irénkének , hogy én voltam az "egér". Őszinteségemért megakart verni --de ebből is csak szeretkezés lett!