A tábortüznek nem szabad  kialudnia!

           István története: Angyalka.

           Hogy mikor szakadt el a film azt nem tudom , nem emlékszem rá , csak arra emlékszem , hogy fehérruhás angyalkák röpködtek körülöttem. Volt köztük mosolygós  szép szőke ,  komoly tekintetű barna , sőt mogorva szemű fekete is. Nem tudtam mihez kezdjek velük , megszólalni sem tudtam, csak néztem és csodáltam őket , és nem tudtam elképzelni , hogyan kerültem közéjük. A szőke mosolygós angyal,  könnyű, fehér,szárnyaival megérintett , sőt megsimogatott. Erre kinyitottam a szemem és egy szép szőke mosolygós  ápolónőt pillantottam meg , aki éppen homlokomat simogatta.

           Ébredés , reggel van !--mondta az ápolónő, és megvillantotta majd teljesen megmutatta  mosolyán átszürt gyönyörű fogsorát Én , csak bámultam a szőke tündért , és lassan kezdtem rájönni , hogy egy korházi ágyon fekszem , betegen.Megfogtam simogató kezét, és egy köszönő  hálás puszit leheltem reája. Nem szabad!--mondta --miközben elhuzta kezét a számtól , és megsimogatta borostás arcomat,majd úgy ellibbent , mint ahogy megjelent lázálmomban.

          Később , hozta a gyógyszereket, és mellém ülve felügyelte , hogy be is vegyem azokat. Éreztem , hogy visszatér belém az élet , az életkedv minden iránt, különösen ezután  a szőke őrangyal iránt.

          Aztán kétnapig nem láttam. Egy feketehajú  mogorva őrangyal parancsolta belém a gyógyszereket,meg az ennivalót és azzal fenyegetőzött , ha nem veszem be, akkor a hullaházba kötök ki. Nagyon megijedtem tőle , és attól féltem , hogy megrekedek a gyógyulásban.

          Amikor újra megjelent az én szőke angyalom, szivem hevesebben kezdett dobogni ,hófehér angyalruhája  ragyogott és kellemes illataval elárasztotta az egész környéket. Ketteske , hogy vagyunk , vagyogatunk ?

--Ketteskének , nagyon hiányzott Angyalka, de mióta itt van máris jobban érzi magát , de igazán csak akkor fogja jólérezni magát , ha Angyalkával  édes-kettesben együtt lehet--mondtam --és finom kezét mellemre szoritottam, hogy érezze , hogy milyen lendületet vett szivem dobogása mióta megérkezett. Kezét mellemen hagyva  tettetett haraggal nézett rám , de azért látszott rajta , hogy valami megmozdult benne is, mert szép arcát enyhe pir lepte el. Kiengesztelésül , megsimogattam habfehér köpenyét valahol a combja tájékán és bocsánatkérően néztem gyönyörű szemébe.

--Ketteskének előbb az EKG-je kell hogy  jó legyen , s ráér csak majd azután udvarolni! Bután megkérdeztem : Hogy ezek után minden udvarláskor EKG vizsgálatra lesz szükségem ? Mosolyogva megfenyegetett,  és eltünt a fehér kórházi ajtó mögött. Ha most ejtették  volna meg a vizsgálatot akkor bizony azok a furcsa vonalak nagyon nagy összevisszaságot mutattak volna, és aki abból olvasn tud , az arra is rájött volna , hogy ezt a zavart odabenn Angyalka idézte elő.

           Angyalka napközben többször is meglátogatott, de olykor éjszaka is belibbent hozzám. Megfigyeltem , hogy általában mindenkivel nagyon kedves , mindenkivel vált egy-két szót, leül az ágy szélére és úgy beszélget a betegekkel , ám amikor hozzám jön, akkor  mélyen beül az ágyamra ,hozzám egész közel , hogy érezzem testét , testének melegét. Ilyenkor ha oldalra fordulok, ő is érzi , hogyan ágaskodik a vágy utána, a szerelem , a boldogság után. Megsimogatja homlokomat és én  köszönetképpen diszkréten véggigsétáltatom ujjaimat szép formás combján.

             Már régen tudom , hogy minden öltözéke , a köpeny a zokni , papucson kivül ,csak egy fügefalevélnyi  fehérnemű.

             Az EKG-m kielégitő. Hogy biztos legyek a dolgomba , megkérdezem a dokit is . --Minden O.K.--rövidesen hazamehet. Egy látogatómmal virágot hozatok. Mert estére , nagy terveket szövök  Angyalkával kapcsolatba. Ő még nem tudja , de sejti , hogy valami történni fog kettőnk között , ma éjszaka . Amig ő  a többi szalonba tevékenykedik , én becsempészem a virágot , a nővérszobába, hogy mire visszaér a rózsa illata számüzze az átható kórházszagot.

           Nem sokára mosolyogva jön be. Sokkal szebb mint máskor. Engem látogat meg utóljára és csak egy  kicsit  időz nálam , éppen annyit , hogy közölje velem , hogy vár,a nővérszobába.

           A nővérszoba kicsi, szokásos bútorzat , asztal , ágy szék. Az asztalon egy gyönyörű csokor rózsa. Az éjjeli lámpa halványkék világánál ölelem Angyalkát. Testének kellemes illata keveredik a gyógyszer és a virág illatával , és igy  együtt valami bóditó hatással vannak ránk. Megsimogatom szép szőke  hosszú haját, utána  kigombolom köpenyének néhány gombját, miközben ő is segit  megszabadulni  pizsamámtól. Összeölelkezve csókolózunk,felső testünk egymáshoz simul , és lassan  szinte szédelegve dőlünk el a korházi ágyon-- már semmi akadálya hogy szerelmünk érezhetővé váljon, és az elméleti felkészülés után átadjuk testünket a neki járó élvezeteknek. A kórházi ágyon, a keményitett fehér lepedő  hüsitőleg hat . Számmal rátelepedek gyönyörű ajkára. Csókjától a mennyekbe kivánkozom. Ő is kitárulkozik  a szerelem őszinteségébe , és kéjesen szorit egymásba érkezésünk pillanátában. Testünk minden pórusával  értekezik mozgásunk közepette. Angyalka a felhők magasságába emelkedik  és magával visz engemet is . Lebegünk súlytalanul , a szerelem mámora  egyre magasabbra repit, felülemelkedünk  a szürke élet  szürke hétköznapjainak  világából. Nem tudom hol vagyok , nem tudom , hogy a körülöttem  vibráló fény , a csillagrendszerből , vagy az Angyalka szeméből érkezik . Újra látom  az angyalokat  amint szárnyaikkal integetnek, és szőke hajuk mint üstökös csóvája  úszik utánuk az éterbe. Egy hullócsillag szegődik elébünk és mutatja az írányt , vissza a fáradtfényű, virágillatú nővérszobába. Miközben Angyalka márványkeblét csókolom, kezem,nem tud betelni szőke hajának simogatásával, arra gondolva , hogy ílyen lehetett Juhász Gyulának , a szőke Annája.

            Boldognak és egészségesnek éreztem magam, és megvoltam győződve , hogy Angyalka szépsége , jósága és szerelme gyógyitott meg.