Homlok és csuklók

- Fekfelni akavok!

Unottan bámult alattam, hosszan pislantva.

- A világ legrosszabb betege vagy! - közölte végül. Karja fejét keretezte a párnán.
Egy ideig csak nézett, majd folytatta.
- Hét párnát polcoltam fel neked – sóhajtotta -, és mit mondtam?
Nem válaszoltam, csak ugrottam még egyet térdeimmel, közrezárva combjait.
- Na, mit mondtam? Hogy magasan fekszel, és alszol. Hogy nem rohangálsz, nem ugrálsz, és nem hajolgatsz. Erre most mi van?

Ez az első próbálkozásom az írással és szeretném kikérni a véleményeteket, hogy hol kellene fejlesztenem rajta.

Prológus

Helló engem Jonathan Albertnek hívnak,  és mint a hősöknek nekem is van történetem.

Az egész 2016 Augusztusában történ, amikor is minden megváltozott.  Rólam annyit hogy tizenhét éves vagyok  most készülök jelentkezni az egyetemre és egy Rakodó cégek dolgozom. Mondhatnám hogy izgalmas volt az életem,  de nem szeretnék senki átverni.

                       Újra élesszük a tüzet!

                       János története: Idegen pályán.

          Azt egyikünk sem tagadta , hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak, de kolleganőmnek Irénkének  komolynak számitó udvarlója volt. Ezért aztán bekellett érjem azzal , hogy néha-néha bókoljak neki , megvicceljem , vagy egy-- a gyárudvarról lopott rózsát csempésszek iróasztalára, amiről ő azonnal kitalálta , hogy csak én lehettem az elkövető, és mosolyogva el is fogadta azt.

Jézus újra vérzik

Miután megkaptam az utópikus zsibbadás hosszú hatású szuriját, az események emlékei úgy kavarodtak fel gondolataimban, mint valami vad örvény. A folyosóra kirohanva az első dolgom mégis az volt, hogy felhívjam Janit. Nem, nem! - mormoltam magam elé, miközben berontottam a vécébe. Az első dolgom megint egy jó kis hányás volt...
Térdelve a kagyló felett, reszkető kézzel nyomtam rá a hívás gombra. Amikor beleszóltam, még én is megijedtem a saját hangomtól, mintha valami horrorfilmbeli szörny hörgött volna.

Hányinger

Aznap éjjel Tamás karjában feküdtem. Takaróként ölelt, nyaka párnaként hajlott vállamra, orrom előtt a levegő az ő lélegzete volt. Enikő mellett feküdtem, az ágyukban, Tamás felén. Szemem ugyanazt az éjjeliszekrényt látta, amelyet ő ugyanitt, hosszú-hosszú évekig. Mindenét éreztem az ágy szövetén fekve. Mérhetetlen önzőségemre és vakságomra döbbentem rá – hogy nem csak én voltam az egyetlen a világon, aki a halálra vágyott.

Mindvégig azt hittem, hogy a múlt teszi.

A pálcika

Ááághrrr – morogtam, mert sehogy sem sikerült semmi. És valami miatt akkor még fontosabbnak éreztem minden kis részletet.
Mmm, ezt nem hiszem el – dühöngtem, miközben minden eszközt levágtam magam mellé.

Az álló tükör előtt ültem. Talpaim hátul, a vak lap mögött értek össze, rombuszban. Csalódottan fújtam a tükörképem felé.
Meztelenül sietett be a szobába, barna törölközővel borzolva haját, aztán csípőjére tekerte, ahogy nekem háttal a ruhásszekrénybe nyúlt.

Mikor magamhoz térek, eleinte csak bizsergő fejfájást érzek, később azt is megérzem, hogy mindkét karom szörnyen fáj. A velem szemben elhelyezkedő, pont szemembe világító lámpák miatt sokáig nem látok semmit a fényes pontokon kívül, de lassan azért megszokja a szemem a világosságot és elkezd felderengeni a szomorú helyzet. Egy függőleges helyeztbe állított kínzópadon találom magam, lábaim és kezeim kikötve bőrszíjjal. Ekkor meg is világosodom, hogy miért fájnak ennyire kezeim, ugyanis nem bírják már ezt a folyamatos húzást.

                                      Két koporsó 37.

           Kellemes  volt az idő, és szép volt a nyár, érdemes volt sétálni, pláne ha arra gondolt , hogy jelen sétájával  talán egy új szerelem, kaland veheti kezdetét. Azt ,még nem gondolta végig, hogy mit fog mondani a mesternek , ha találkozik vele, hanem arra gondolt , hogy majd improvizál valamit, mert abban jó, és kellő gyakorlata is van benne.

Visszatérés

Nem kell ahhoz mentálisan egészségesnek lenned, hogy kiengedjenek az elmegyógyintézet zárt osztályáról. Bőven elég nekik, ha annak mutatod magad. Egy kőkemény álarc, egy jól megírt jellemrajz a szerepedhez, és már írják is a zárót. Ha mást nem is, ezt azért jól belém verte az anyám. Így aztán, amint felépültem az idegösszeomlásból – vagyis, fogalmam sincs, mit jelent felépülni belőle... Az egész életem teljes tébolykáosz volt - néhány hét után eljutottam arra a pontra, hogy térben és időben orientálttá váltam.

                                         Két koporsó 36.

            Emilia az elmúlt napokat némi leltározással töltötte . Ez a leltározás kiterjedt sok mindenre.Például, számolgatni kezdte, hogy hány férfi is volt az életében, aki számitott . Olyan aki nem számitott , azt is megpróbálta ősszeszámolni , de az nem ment, mert egy idő után belezavarodott, és már nem tudta követni a számokat.