Múlandó, tünékeny tünemény. Alaposan megtervezett hazugság csak az élet, ámítás, egy drága szemfényvesztés ez, mi csodás dolgokkal kecsegtet, mézesmadzagot lebegtet előtted egész a szakadék pereméig, majd ott egy jól irányzott mozdulattal a mélybe rúg, és elenyészni hagy a nyomoroddal együtt.

Ezer meg ezer kérdés fogalmazódik meg benned, melyet fel nem tehetsz, megválaszolatlan marad mindörökké. Szóra nyitnád ajkaid, de félbeszakít, hogy balga naivitásodon jót mulatva derüljön fel.

 A szürkületben, csípős, hideg eső fújt Marcus Selvo arcába, mintha minden egyes csepp, ezernyi tű szúrásként mélyedt volna a bőrébe. Ázott lova nyergében, türelmetlenül, öklébe szorította, kancája gyeplőjét.

A masszív kőfallal, körül ölelt, rácsos várkapu, érkezésére csikorogva, lomhán indult felfelé, utat nyitva a belső udvarra. Patkó, dobogása visszhangzott, a herceg,büszke léptei nyomán, ahogy lovával ügetve bújt át, a várkapu alatt.

 

-Nagy nap ez a mai gondolta a herceg.

A Farmer - Első rész

 

A harmincadik születésnapom határoztam el, hogy farmer leszek. Ezen döntésemet nem előzte meg semmiféle hosszas gondolkodás, tények megfontolása vagy esélyek latolgatása.

A reggeli kukorica-pehelyemet kanalazva a születésnapi jókívánságokat böngésztem a NET -en, amikor így döntöttem. A jókívánságok legtöbbjét olyan emberektől kaptam, akiket szinte nem is ismertem. Talán, ha váltottam velük néhány szót életem során vagy régi iskolatársak, akik alig jelentettek már többet nekem, mint egy kifakult, poros emlék.

A sámán igyekezett feloldani a lányban a feszültséget. A táboron kívül sétáltak egy közeli tisztás felé. Shawna csendesen bandukolt, nem igazán figyelt az idős férfi szavaira.

- A sátram közvetlen közelében van egy kis erdő. Varázslatos. Sokféle állat és növény lakja. Van egy tisztavizű patak is. A tipi tágas, szépen el fogunk férni benne. Főzni is tudok. – kacagott Szürke Bagoly. A nő udvariasan rámosolygott, de a sámán látta rajta, hogy egyetlen szavát sem hallotta.

Hatalmas ünnepség zaja szűrődött le az égből, a földre. Felhő apó 626-dik születésnapját ünnepelték az égiek, amelyre hivatalos volt még a legkisebb bárányfelhő is. Az óriási asztal roskadozott a finomabbnál finomabb ételektől. Volt itt minden mi szemnek és szájnak ingere: repülő, sült szárnyastól kezdve, kirántott ökörnyálon át, a szivárványszínű majomtej desszertig, minden.  Még az égi kutyák is degeszre tömték a bendőjüket, és elálmosodva kushadtak le gazdáik lábához.

Valaki ma reggel szomorúan ébredt,
Kinyitva a szemét, engem oda képzelt.
Akárhogy szeretné nem voltam ott mellette,
Akárhogy remélte nem jöttem én napközben.

Valaki ma délben nélkülem ebédelt,
S minden falatnál a szám jutott eszébe.
Akárhogy akarta nem voltam ott mellette,
Akárhogy szeretné nem csókommal ebédelt.

S valaki este nélkülem megy fürdeni
Szomorúan néz, nem várom én odakint.
Valaki ma éjjel egyedül megy aludni,
S engem odaképzelve, párnáját öleli.

A törzs idősei csendben hallgatták Quanah-t. A férfiak a földön foglaltak helyet, épphogy befértek a sátorba, ami a bejáraton keresztül beszűrődő napfényben világosabbnak és levegősebbnek tűnt, mint Quanah-é.

- Két öregember volt a házban, akiket nem hagytunk életben. Busás zsákmányt szereztünk, és 10 egészséges lovat. - Az öregek helyeslően bólogattak. – A fiatal fehérnépet a padlásszobában találtuk meg. Úgy döntöttem, hogy magunkkal hozzuk. – Egy őszhajú, cserzettbőrű férfi Quanah szavába vágott:

- Mégis miért hoztad magaddal?

Hetedik rész

 

Carmona utcái rémült zsivajtól visszhangoztak – a városőrség ádáz küzdelmet vívott Don Luíz álruhás embereivel, és harcuk mind reménytelenebbnek tűnt. A halálra szánt őrség először fel sem fogta szerencséjét, amikor hirtelen pihent lovasok vágtattak közéjük s friss lendülettel rontottak az álruhásokra.

- Ismét, mint a régi időkben, igaz, Sandro? – üdvözölte Fernando az őrségparancsnokot, ahogy megpillantotta a fékeveszett kavarodásban.

Még pirkadat előtt tovább indult a társaság. Evésre nem volt idő. A nap már magasan járt az égen, amikor egy völgyhöz értek, melyben rendezetlenül sorakoztak a  hagyományos tipik. A tábor nyugati határán a lány békésen legelésző kecskéket és lovakat látott. A nap fénye beragyogta a völgyet, csak a tipik tetején át kiszivárgó füst zavarta meg a friss levegőt. A lánynak jól esett a nap melege. Az éjszaka teljesen átfagyott vékony köpenyében. Látta, ahogy gyerekek és felnőttek egyaránt rohannak az érkező csoport elé.

Egy legenda,a smaragd királyságból.

 

1.Fejezet

Részlet

 

A néma,sötét, szürkületben,a kastély lőréses ablakaira,vadul, záporoztak az esőcseppek. Ez a domb tetőre épített,bevehetetlennek vélt, erőd,biztosított,oly gyakran, védelmet,az alatta fekvő falvak lakói számárá.

 

Egészen távolról, városokon kívül,erdőkön és mezőkön túl,ki körvonalozódik a fellegvár formája. Méltóságteljesen emelkedve a táj fölé,félelemmel vegyes, áhítattal töltve el,az arra járók szívét.