Manhattan 2421

1.rész / 1.fejezet

Lara Mattix

Roppant sötét város látképe terült Lara szeme elé, ahogy kinézett Bronxi lakásának emeleti ablakából. Az épületek fényei ezernyi színes gombostű fejként meredtek az ég felé. Egy-egy személygépjármű suhant el a város fölött. A füst és tűz robbanásszerűen tört fel a nehézipari kerület hosszú és keskeny kéményeiből. Az égen az űr sötétje, a Manhattan állomás most nagyon messze volt a naptól és Bronx nehéz levegője nem segített sokat a fényviszonyokon. Lara Mattix rendőrségi alkalmazottként dolgozott Bronxban, zöldfülű kadétként kezdte és meglepően gyorsan feltörekedett a ranglétrán. A ranggal járó, biotechnológiai módosításait is hamar megkapta. Ez gyorsabb reakcióidővel, nagyobb memóriával, internetes és kommunikációs összeköttetésekkel járt. Ezek a fejlesztések csak a különleges egységeknek jártak, amit a Hidetaka Miyazaki Nanotechnológiai Nagyvállalat biztosított a rendőrségnek minden kerületben. Bizonyos fejlesztéseket a civilek is megkaphattak, persze csak borsos áron. Lara gyors sikerei mögött állt elszántsága, tehetsége és persze apja, aki szintén rendőr volt bár a Földön. Lara sokat örökölt anyjától többek között szép egyenletesen barna kreol bőrét mely Manhattan Földhöz képesti sötétségében sem fakult meg. És hosszú fekete szálú haját, melyet derékig érő copfban hordott. Álmosan kelt fel ágyából a komor városi látkép sohasem lohasztotta le kedvét, már megszokta. Kicsivel több fényt engedett be, feljebb húzta a reluxát. Narancssárga fény lepte el a rendetlen szobát Lara testét puha domborzatként ölelte körül az összevissza gyűrt paplan. Combjain és fenekén formás izmok feszültek és csipkés fekete fehérneműje tökéletesen rásimult idomaira, mintha egy második bőr lenne. Vendége már rég távozott és a nyugtalan éjszaka után egy kisebb katasztrófa kerekedett a lakásban. A megszokott reggeli kómát követően gyorsan felkelt az ágyából és kávét csinált magának. Belebújt szűk farmerjába és kényelmes sportcipőt vett fel. Bevetésre készült. Gyorsan leült számítógépe elé és lefuttatott egy szoftvert, amely a rendőrségi biotechnológiai fejlesztéseket ellenőrizte, hogy minden rendben működik-e. Miután megvolt a szokásos rutin felkapott egy pólót és egy bőrdzsekit és már sietett is lefelé a villamosra hogy a megbeszélt helyre érkezzen. Manhattan felépítése és a munkaerő beszivárgása után a szervezett bűnözés is felütötte a fejét az állomáson. A bronxi rendőrség korrupció ellenes erői egy közismert maffia hálózat a Cerebrus lebuktatásán fáradozott és most forró nyomra bukkantak. A rendőrségi akciót a legnagyobb titokban kellett elvégezni ennek tudható be Lara hétköznapi öltözete. Lara gyorsan a helyszínre érkezett, Alina már ott várta. Sápadt bőrű, vörös hajú tiszt volt. Hasonlóan slampos ruhában jelent meg ő is, orrában ezüstös karika csillogott, keskeny lábszárán térdig érő acélbetétes volt szorosra fűzve.

–Szia, Lara! –Köszöntötte a rendőrlányt. Irigyen pásztázta végig Lara testét nagy egérke szemeivel.

–Szia, Ali! –Mondta szűkszavúan.

–Jaj, Lara nem tudom hogy csinálod. Hogy vagy ilyen szép barna ezen a szörnyű helyen!

Lara szégyenlősen elmosolyodott a megjegyzés hallatán.

–Lányok elég volt a csevejből Erwin hadnagy mindjárt megérkezik a helyszínre és kezdetét veszi az akció! –Szólalt meg a harmadik hang a lányok fejében. Bennett kapitány volt az, az irodájából irányította a lányokat és Erwint.

–Kadétok ne feledjétek, ha most sikerrel jártok az nagy hatással lesz a karrieretekre!

Lara és Ali már rég nem voltak kadétok. Csak a kapitány szólította őket ezen a rangon, hogy megtartsák azt a jó szokásukat, hogy alázatosan viselkednek. A két lány jó barátságban volt gyakran eljártak könnyed éjszakai életet élni, kellett a munka mellett. Szoros barátság fonódott közöttük ám Alina még nem tudta vagy csak nem akarta tudomásul venni, hogy Lara mit is érez iránta. Lara ezt nem bánta, sok futó kapcsolata volt és soha nem a magánéleti dolgok érdekelték. Csak a munka, és ez a bevetés most nagyon fontos volt számára.  Végül Erwin hadnagy is a helyszínre érkezett, a slampos nem feltűnésmentes kinézet parancsot nem vette komolyan. Oldalra fésült agyon zselézett fekete haja és szúrós tekintete mindent elárult. Erwin is ígéretes rendőr volt ám rangbéli különbsége kicsit elhidegítette a lányoktól.

–Rendben kadétok, az elvegyülést majd újra átvesszük. De most nincs időnk erre, kezdetét veheti az akció.

A helyszín egy hatalmas belvárosi lakóház volt, itt akartak lecsapni a bűnbanda vezetőire. A három rendőr nyugodt tempóban elindult mindhármuknak egy apró plazma vető nyugodott a kabátja alatt, melyeket a Tesla Hadipari Nagyvállalat biztosított. A Manhattan űrállomás életében fontosak voltak a nagyvállalatok, hiszen ők finanszírozták az egész programot. Erwin hadnagy elől és Lara hátul biztosította a sort.

–Kész nyomortanya! –Szólalt meg Alina. –Az emberek egymás hegyén hátán laknak.

–Lányok és Erwin minden rendben? –Kérdezte a kapitány.

–Szokatlanul csendes minden. –Mondta Erwin.

–Rendben kadétok folytassátok a műveletet egyelőre én sem látok semmi problémát. Negyedik emelet 302-es lakás, előre!

A kapitány szavai bátorítóak voltak akár a tömény szesz egy görbe éjszakán. A kis csapat eljutott az ajtóhoz és várta az utasításokat.

–Rendben, nézzetek a szoba bel tere felé. Kicsit komolyabban felmérem a terepet az optikai egységetekkel, próbáljatok különböző helyekre nézni, hogy mindent lássak. Lara te is vedd fel az optikai erősítődet.

–Hah, vizort használsz? –Szólalt meg Erwin lenézően. –Csak az idődet vesztegeted vele, túl veszélyes.

–Jaj hagyjad már Erwin, tudod jól hogy a szemeit az apjától örökölte nem

akarta átalakítani. Jobban ismernéd, ha többet járnál ki velünk esténként. Ugyanakkor a hajadra inkább nem mondok semmit, mint valami eminens rendőr kadét! –Kelt Alina, Lara védelmére.

Erwin dühösen lesütötte keskeny szúrós szemeit, és úgy tett mintha meg se hallotta volna a megjegyzést. A kapitány átfésülte a szobát hő jelek, rejtett csapdák és fegyverek után. A Miyazaki vállalat biotechnológiai módosításai sokat dobtak az emberi látáson, de a kapitány által használt felderítő technikák olyan térfogatot igényeltek, amelyek egyszerűen nem fértek volna el az emberi koponyában.

–Megvagyok, Lara még ne vedd le a vizort, szükséged lesz rá. –Jelentette be a kapitány.–Hat célszemély van bent fegyverük nincs és nyugodtan ülnek egy asztal körül. Vigyázzatok, lehet hogy csapda! Lara te mész be elsőnek, Erwin ti biztosítsátok a terepet.

Lara nagy levegőt vett és lassan ajtót nyitott. Egy konferencia terembe lépett a kapitány mindeközben folyamatosan kapta a jeleket az irodájába. Középen fényes politúrozott asztal, körülötte hat öltönyös férfi ült. A szoba végében széles ablaksor húzódott mely jó kilátást biztosított a városra. A szemközti falon az egyik legismertebb reneszánsz mennyezetfreskó egy részlete, Ádám teremtésének olcsó kicsinyített mása függeszkedett.

–Megvannak a célszemélyek. –Mondta Lara. –Fegyvertelenek, hátra van kötözve a kezük.

Lara az ablak fele sétált, lenézett a cérnavékony utcákra majd megfordult. Az asztal közepén egy ezüstös hamutálszerű eszköz volt melynek közepe most hideg kék fénysugarat lövellt a mennyezet felé, majd egy arctalan öltönyös alak rajzolódott ki a kék fényben.

–Mi történt? – Kérdezte idegesen a kapitány.

–Beindult egy hologram vetítő. –Válaszolta Lara.

–Itt a Cerebrus projektmenedzsere beszél, üdvözlöm a rendőrurakat és hölgyeket. Az asztal körül látható önöknek oly drága célszemélyek szervezetünk megvesztegetett és sarokba szorított „ügyfelei”. Nagy áldozatot hoztak családjukért, hogy vállalták ezt a fontos megbeszélést. További szép napot kívánok önöknek. –Majd a hologram lekapcsolt.

–Istenem… Csak kamu volt az egész, Lara oldozd el őket. –Utasította a kapitány.

Lara odament az egyik túszhoz, a férfi ideges arccal a lány felé fordult. Nem lelt valami sok nyugalmat Lara fekete, dobozszerű optikai erősítőjében.

–Minden rendben lesz. –Mondta a lány a tőle telhető legmegnyugtatóbb hangon. Majd elkezdte oldozni a túsz kezén lévő szoros kötélcsomókat.

–Miért nem válaszol? –Kérdezte a kapitány.

–Nem tudom biztosan a sokk miatt. –Tudta le Lara egyszerűen a helyzetet.

–Nézz a szájára, ki van peckelve?

–Nem látok semmit. Várjunk csak. –Lara lehúzta a férfi állát. –Te jó ég, ki van vágva a nyelve. Lézerrel égették el a sebet. –Lara idegesen végignézett a túszokon. –Mindegyiknek ki van vágva.

A férfi Lara felé fordult idegesen próbált szavakat formálni a félelemtől megbénult szájával. Lara türelmesen figyelt a vizoron keresztül, de nem értett egy szót sem.

–Tszs… Cspp..

–Szegény pára, mit akarhat? Valami sejtés Lara?

A túloldalt a festmény kettévált, csapóajtóvá alakult és a másodperc törtrésze alatt behúzódott a falba, egy gépágyú csövei jelentek meg a kép mögött. Lara szeme tágra nyílt a fekete vizor fala mögött. Hangosan robogott egyet a fegyver, a fémes lövedékek kis része az ablakon repült ki az utcákon nagy zűrzavart okozva. De a sorozat jelentős része felkorbácsolta a lány testét. Ebben a váratlan helyzetben a reflex gyorsítók sem tudtak segíteni. Lara élettelenül a földre csapódott. A túszok időben lehajoltak csak az egyik vállát súrolta egy lövedék.

–Lara! –Ordította Ali, utasítás nélkül futásnak eredt és térden csúszott be Lara testéhez. –Te jó ég Lara. –Nyeldekelte a könnyeit. Erwin hidegfejjel várakozott az ajtóban. –Istenem… a karja… –Ali hangja megcsuklott egy pillanatra. –A sarokban van, ledarálták a lövedékek.

Hirtelen egy érzékelő sorozatos pittyegése törte meg a csendet.

–Földre! –Ordította Erwin az ajtóból.

Ali a földre zuhant, Lara teste mellé. A puska még egy sorozatot lőtt a levegőbe a fémgolyók áthasítottak a túszok koponyáján, vérfelhők és csontszilánkok röppentek a levegőbe. A szobában szanaszét repültek az üvegablak darabjai. Ali védekezően emelte a kezét az arca elé. Most már Erwin is bement a szobába. A kép alatt guggolt és a kapitányt kérdezte.

–Kapitány mi van a falban?

–Egy apache helikopter 30mm-es forgatható gépágyúja, lézeres automata elsütő szerkezettel. Történelmi relikvia, nem kéne Manhattanben lennie. –Mondta a kapitány zaklatott hangon. –Gyorsan kapcsold le! Nehogy még egy sorozatot az utcára engedjen!

–Vettem!

Erwin gyorsan megfordult, szerencséjére egyszerű szerkezetet látott maga előtt, a lézer lekapcsolt és a fegyver lassan a fal felé fordult.

–Miért nem látta a fegyvert? –Tört ki a könnyei közül Alina.

–Sajnálom valami átengedte a sugarakat.

–Maga egy idióta! –Üvöltötte Alina, már alig volt hangja a sírástól. –A munkájára alkalmatlan!

Erwin gyorsan odakúszott Lara testéhez és bőrövével elszorította a csonkon a vérzést.

–Erwin menjetek el a helyszínről. A tűzszerészek mindjárt megérkeznek. Hívtam egy mentő autót Lara-nak.

Erwin aggodalmasan nézett Lara fejére, minden eddigi elszántság és hűvösség elszállt a tekintetéből.

–Kapitány, biztos abban a mentőkocsiban?

–Igen! –Nyögte a rendőrfőnök, majd gyorsan megszakította a kapcsolatot.

Alina és Erwin lapos kúszásban mentek ki a szobából. Ali már vörösre sírta sápadt arcát, kint a folyósón dühösen a padlóra csapott öklével. Erwin lenézően figyelte.

–Tudod, hogy megérdemelte. –Nyöszörögte.

–Igen szerintem is le kell váltani azt a barmot. –Mondta Erwin minden érzéketlenségét visszanyerve. – Kár Lara-ért, jó tiszt volt.