Manhattan 2421

1.rész / 3.fejezet

Marvin Pool

Marvin Pool harlemi körútján volt éppen. Oknyomozó újságíróként dolgozott a Manhattan Daily Newsnak és minden napját azzal töltötte, hogy szaftosabbnál szaftosabb megírni való sztorikat keresett Manhattan utcáin. Egész jól ment neki a szekere, az utóbbi hetekben megírt cikkeiből végre megtudta venni magának azt a légi autót, amivel oly régóta szemezett. Piros, lapított test, egyszerű retro stílusú terelő lapátok és egy ülés még egy utasnak, igazi csaj mágnes. Legalábbis Marvin, barátai előtt így nevezte a járgányt. Bár nem volt szükség sportautóra, Marvin átlagos külseje rendellenes mértékben vonzotta az ellenkező nem becses tagjait. Barátai ezért sem tűrték meg igazán éjszakai kiruccanások alkalmával. Volt még egy nagy előnye az új autónak, Marvin gyorsabban és szabadabban járhatta az állomást a potenciális címlap sztorikért.

Most Harlemben a kereskedelmi kerületben tartózkodott, itt zajlott a Föld és Manhattan közötti szállítmányozások nagy része, ahol a lakó épületek között óriási raktár épületek terpeszkedtek. A kerületet a Harlem folyó szelte ketté. Egy magas épület, kiálló kerek teraszán parkolt éppen, hogy minél jobban beláthassa a városrészt ormótlan, dobozszerű távcsövével. Gyanús mozgásokat keresett, a lomha szállító hajókat figyelte, amik szépen lassan alászálltak és eltűntek a szögletes épületek sűrűjében. Másik kedvence a két kommunikációs műhold tanulmányozása volt, amik a Föld-Manhattan és a manhattani kommunikációt bonyolították.

Marvin megunta a nézelődést beült piros autójába épphogy behúzta mályvaszínű kabátjának szárát az üléshuzatra, bevágta az ajtót és padlógázzal hajtott tovább Brooklyn fele. Tilos helyen parkolt, napok óta ezt tette. De a jó sztoriért meg kellett szenvednie. Brooklyn Manhattan szíve volt, ide került a megfigyelő központ komor baljós épülete. Itt zajlott az oxigén és szén-dioxid szintek ellenőrzése, a hőmérséklet szabályozása. Bronx az utóbbi időben rengeteg problémát okozott az állomás hőháztartásában. Az állomás gravitációs és nagy kiterjedésű mágneses mezejét is innen ellenőrizték, ám ez egy kakukktojás volt a rendszerben, mert csak figyelni tudták. Manhattan gravitációs rendszerének megépítése hatalmas kihívást jelentett még olyan kiváló elmék közreműködésével is, mint Miyazaki professzor. A természetes földi magszerkezetet, ami egy külső folyékony magköpenyből és egy belső szilárd magból állt, csak utánozni tudták egy henger alakú rögzített 10g/cm³ sűrűségű többnyire vas nikkel és kobalt ötvözetéből álló mesterséges maggal és egy külső forgó szilárd hengeres köpennyel. A mai napig tudományos misztikum hogy a hengeres űrállomás hogy nem roppant össze a középen elhelyezkedő mag által keltett gravitációtól. Mindenesetre jól előre lehetett jelezni az esetleges meghibásodásokat, de ha sor került volna bármilyen jellegű működési zavarra, akkor az állomásra a teljes evakuálás várt volna.

Marvin elbajlódott egy darabig a Manhattani csúcsforgalomban, majd sötét úti célja kirajzolódott előtte az épületek fényei által narancsvörösre festett városrészben. Brooklyn nem volt olyan sűrűn beépített, mint társai. Tágas terek húzódtak a szigorúan álló hasáb alakú épületek között, sokkal több helye volt a forgalomnak így kifizetődőbb volt egy sportkocsit venni. Leszállt a fekete erődszerű központi épület lábánál és most meglepően gyorsan talált parkoló helyet magának. Mályvaszínű foltként haladt felfelé a feketéllő erőd roppant lépcsősorain. Majd a biztonsági őrnek felmutatta műanyag borítású névjegykártyáját.

–Gyere te rohadt firkász! – Köszöntötte a biztonsági őr a szokásos vendégszeretettel.

Az újságírókat sehol sem kedvelték, mert mindig nyakig voltak valamilyen mocskos ügyben és Manhattanben jócskán akadt teregetni való szennyes. Marvin kiemelt megbízást kapott főnökétől hogy a Brooklyni megfigyelő központban szaglászhasson. Normális esetben nem engedték volna be újságírói névjeggyel egy ilyen szigorúan őrzött létesítménybe, de a Brooklyni megfigyelés sem mondhatott nemet egy olyan nívós lap felkérésére, mint a Manhattan Daily News.

Marvin úti célját elsősorban a kommunikációs központ képezte. Állítólag évek, sőt évtizedek óta titkosították a földi népesség növekedést. Ha ez igaz, akkor egy bombasztikus sztori alapját képezhette volna. Csak éppen a következő dolgokat jelentené: azt hogy a Földi népességszabályozás kudarcot vallott. Manhattan eléggé ügyes volt ilyen téren szigorúan tartották a 942790398 fő számú lakosságot, hozzávetőleg a Hold felével megegyező méretű területen. Ugyanakkor azt is jelentette volna, hogyha meghibásodik Manhattan, nincsen hová visszamenniük az embereknek. Valóban hatalmas sztori lehetett volna belőle, de egyben az emberiség utolsó sztorija is. Marvin viszont minden egyes nap teljes nyugalommal járta át a kommunikációs központ fájlrendszereit. A felét sem tartotta igaznak ennek a szóbeszédnek, főnöke lelkesedését a témával kapcsolatban pedig betudta gyermeteg fantáziadús lelkesedésnek. Abbahagyta napi böngészését és jegyzetfüzetébe leírta, hogy hol fejezte be a munkát. Mosolyogva ment el a biztonsági őr mellett mintha csak egy virágos mezőn sétált volna, majd a lépcsősor tetején megállt egy pillanatra. Végig nézett a fém színű és szagú derengősen narancssárga városrészen. Manhattan oxigénnel teli levegőjét az állomás északi és déli végében fekvő fotoszintetizáló algákkal és cianobaktériumokkal teli medencékkel állították elő. Bár a levegő korántsem volt mondható természetesnek, de ahogy Marvin beleszippantott mégis azt érezte, mintha tavasz volna. Gyorsan megjegyezte magának ezt az érzést, majd megcsörrent kabátjában a mobiltelefonja.

–Marvin! –Szólt a főnöke.

–Igen?

–Hagyd ezt a népesség számlálós sztorit sületlenség az egész! –Úgy beszélt, mint akinek nagyon sietős a dolga.

–Rendben, őszintén bevallom már vártam ezt az utasítást. A biztonsági őr egyre szúrósabb szemekkel nézett rám.

–Menj a ringbe!

–A hova?

–A ringbe! Leselejtezett Tesla hajtóművekkel versenyeznek. Azt rebesgetik, hogy néha átlépik a hangsebességet! Tuti hogy valami nincs rendben, nézz utána a neten!

–Vettem, rajta vagyok.

Marvin gyorsan rácsatlakozott telefonjával a Manhattani hírhálózatra és már talált is egy kapcsolodó cikket.

„Maroknyi zseniális mérnök összefogásával őrületes versenyeket rendeznek Brooklyn északi részén, illetéktelen kezekbe került Tesla gyártmányú hajtóművekkel. Az a nyertes, aki képes olyan „tákolmányt” építeni a sugárhajtómű köré, ami akár a hangsebesség átlépését is kibírja. A pilóták közül még senki sem érte el ezt, a versenynek egyelőre nincsen halálos áldozata.”

Marvin gyorsan végig futott a cikken, egy ócska bulvárlap honlapján találta. Semmi fotó vagy videó így teljesen hiteltelen. Éppen ezért kellett gyorsan lecsapni a sztorira, nehogy valaki elvegye. Fejvesztve rohant lefele a lépcsősoron és meg is bukott ide oda libbenő kabátjában, de egy ügyes bukfenccel már talpra is állt. Gyakran csinálta ezt mikor izgatott volt, elvesztette az egyensúlyát és részeg duhaj módjára esdekelt. Be a kocsiba és irány Észak-Brooklyn. A cikk nem utalt különösebben pontosan a helyszínre, nyilván a rendőrök miatt. De a nagy sebesség most Marvin javára vált, kapott egy pár dudaszót, ahogy a megrekedt forgalom alatt felett manőverezett. Majd kiszúrt egy ring alakú épületet, amit őrületes tömeg ölelt körül. Marvin gyorsan letette az autót. Tökéletesen átlagos kinézetének köszönhetően senkinek sem tűnt fel, ahogy átfurakodott a kígyózó tömegen. És mivel a szerencse is mellé állt éppen talált egy üres jegyárusító fülkét. Egy megtermett férfi ült az üveg kabinban és idegesen számolta az eddig megszerzett pénzét.

–Egy jegyet a versenyre! –Csapott a pultra Marvin.

–Ó, máris! –Ébredt fel a pénztáros. Előkotort egy jegyet fekete övtáskájából és az üveg nyílása mögé csúsztatta. –500 Kredit lesz!

Marvinnak lenn akadt az álla egy pillanatra.

–Micsoda? Az majdnem egy havi fizetésem.

–Ember, tök illegális ez az egész. Megszedem magam, amilyen gyorsan csak lehet.

Marvin kelletlenül előkotorta tárcáját és felnyitotta, de éppen üresen tátongott.

–Kártyával lehet fizetni?

–Persze. –Majd az árus elővett egy terminált.

–Jól felkészültél ahhoz képest, hogy illegális az üzlet.

–Idióta! Ha másik sorba állsz, találsz olcsóbban is helyet. Miért ennyire sietős?

Marvin újságírói névjegye egy pillanatra megcsillant kabátja mögül.

–Ja hogy firkász! –Hezitált az árus, de egy pittyenés jelezte, hogy a pénz már át is lett utalva.–Na jó vidd a jegyet! Én már itt se vagyok.

Marvin kezébe vette a széles papírlapot, ami félhavi fizetésébe került. Tetején vastag fekete betűkkel a VIP felirat díszelgett. A kabin mellett vörössel festett nyilak mutatták az útirányt, amik egy szűk folyosóra vezették. A folyosó kijárata felett a következő felirat állt nagy figyelmeztető vörös betűkkel: ”Zaj ártalom, fülvédő használata kötelező!” Egy mosolygós csinos szőke hölgy osztogatta a készülékeket világoskék légi utas kísérő ruhában. Marvin felmutatatta a jegyet és már kezébe is vett egyet. Gyorsan feltette a készüléket, és ahogy a füle köré záródott be is ment a kör alakú épületbe. Még így fülvédőben is kibírhatatlan volt a zaj. A néző tér pedig roskadásig volt emberekkel. Erős védő hálót feszítettek a pálya köré, sokan elég bátrak voltak ahhoz, hogy előre üljenek de Marvin inkább a középső sort választotta és úgy várta a fejleményeket. Két autó versenyzett. Eszméletlen sebességgel repesztettek olykor csak színes elmosódott foltok látszódtak a kocsikból, ahogy maguk után húzták kék és sárga fényeiket. A nagykivetítőn azért el lehetett csípni bizonyos részleteket. A kék fényű autónak jobban látható volt az utastere, széles ablakokkal és vékony merevítőkkel felszerelve, benne jól kivehető a pilóta alakja. A másik a sárga fényekkel viszont zártabb volt, alakja egy torpedóra emlékeztetett, hosszúkás testét terelő szárnyak feszítették a földre. Sokadik körüket rúghatták már, a kivetítőn jól látszódott, hogy a kék fényű autó egyszer csak vad szikra esőt hányt és neki csapódott az útpadkának. A másik versenyző ezzel mit sem törődve tovább hajtott és egy hangos robbanás kíséretében felgyorsult. Marvin dobhártyáját borzasztó erővel ütötte a pillanatnyi zaj, valószínűleg átléphette a hangsebességet, de nem volt egészen biztos benne. Az egyenes útszakaszon még hajtott egy darabig majd egyik terelő lapátja letörhetett, hirtelen orra állt és belebukfencezett a nézőtérbe. Hatalmas káosz kerekedett, Marvin ekkor vette elő telefonját és a dróthálón keresztül beugrott az úttestre. Gyorsan szedte lépteit a pálya közepén fekvő járdaszigeten, készített egy pár felvételt a kék autóról, az utastérben a pilóta eszméletlenül fekhetett majd a torpedó alakú járgány következett. A hosszúkás fekete test fejjel lefele feküdt, a dróthálót és az elválasztó korlátot egyaránt meghajlítva. A néző teret pedig vastag füst lepel fedte. Hirtelen egy alak kászálódott ki a gép alól, láthatólag semmi baja. Jelzéstelen ruhában volt sehol egy márka jelzés vagy szponzor, különös alakú keskeny bukósisakját pedig nem vette le. Keresztül futott a pályán megállt egy villamos szekrénynél, könnyed mozdulattal feltépte a szegecsekkel lezárt fém ajtót, belenyúlt a kábelekbe majd füstölgő testével élettelenül rogyott össze a földön. Marvin döbbenten figyelte a szokatlan jelenetet majd a test felé rohant. Karján és mellkasán mély hasadékok nyíltak és sebekből nem égett hús szaga, hanem fémes illat és dróthuzalok ezrei álltak kifele. Hirtelen rendőr szirénák hangja szólt a távolban. Gyorsan talált egy szűk lejáratot a pálya mellett és kijutott az utcára. A ringet ügyetlenül botladozva megkerülte, miközben a többi parkoló jármű között próbálta átpasszírozni testét. Majd megtalálta piros autóját, felszállt és ment is hazafele a ritka felvétellel a birtokában.

Idegesen nézett hátrafele visszapillantó tükrében. De a ring körül a tömeg megrekedt és láthatólag a rendőrség autói sem terveztek tovább menni, sorban igazoltatták az embereket. Mivel nem volt a nyomában semmilyen járőr kocsi lassan a forgalomba olvadt és mindenféle nyakatekert mutatvány nélkül hazavezetett. Brooklyn egyik magas lakóépületében lakott a 3. emeleten. Betette az autót a garázsba és idegesen lehuppant a TV elé. Kabátját és cipőjét le se vetette. A hideg futkosott a hátán. Olyan robotot, ami így tudott vezetni még sohasem látott. Marvin meglehetősen félt a mesterséges intelligenciától, kerülte is az általuk vezérelt légi járműveket és űrhajókat. Úgy döntött, hogy a cikket lehozza, a felvételeket majd ügyesen megvágják, de túl sok kérdése volt és keveset tudott a mai androidokról. Érezte, hogy itt valami nagyobb van a háttérben. Egyik legjobb és talán egyetlen egy barátját kellett felkeresnie, Mark Bowmant.