1.

Marci nem szerette a koránkelést, ezért kávézott, mert az elviselhetőbbé tette számára a reggeleket. Éppen végzett a kávéfőző megtömésével, mikor zajt hallott a hálószoba felől. Hirtelen összerezzent, régi élete még megmaradt morzsái mozgolódtak benne, mikor Adri kilépett a konyhába.

-Huh drágám, rendesen megijesztettél. Miért nem pihensz még?

-Ááááhhh. Pont ezt akartam kérdezni én is.

Adri köntösét összehúzva figyelte házastársát, ahogy az felteszi főni a kávét.

-Szeretnéd, hogy csináljak neked is? Vagy visszafekszel még aludni?

-Az volt a terv, de úgy látom, te már nem fogsz, pedig úgy hozzád bújtam volna még egy kicsit.

-Mire keltél fel?

-Ez a szaros lencse költött. Szerintem megint elromlott, mert azt hiszi karácsony van.

-Majd elmegyünk megnézetni, jó?

-Nem értem minek kell mindenkinek ez a szemét. Értem én, hogy így jóval kevesebb a villany pazarlás, de…

-Így mindenki látja a propagandájukat.

-…legalább nem kellett érte fizetni és a szervizelésért sem. Amúgy miért keltél fel ilyen korán?

-Találkozóm lesz.

-Hajnali háromkor. Kivel? Biztos egy rendes nővel. Azzal a szőke fruskával az irodából, amelyik mindig szemez veled? Hm?

-Nem, nem egy nővel és reggel hét van.

A kávé azzal a jellegzetes hangjával jött le, amit már úgy ismert Marci. Az apja is pont ilyen főzőt használt, ő főzött neki először kávét. Emlékezett, mikor az első kávéját itta. Maximum tizenkettő lehetett. Baromira nem ízlett neki, annyira, hogy el sem tudta képzelni, hogyan bírja bárki is ezt meginni…

-Az sok lesz nekem! Áh. Nem baj, majd megiszod te-mondta Adri kissé bosszús, de még mindig mesés hangján, és hatalmas szemeivel nézte választottját.

-Ja, bocsi. Elbambultam. Itt az enyém. tessék.

-Mit mondtál, hova mész?

-A Téren találkozom pár ismerőssel.

-Mikorra érsz haza?

-Nem tudom, majd küldök egy üzenetet.

-Már most indulsz?

-Nem, kb. negyedóra múlva.

-Akkor még tudnál kényeztetni egy picit, ugye?

Adri széttárta köntösét, és így látszott meztelen teste, melynek nem volt része a nemiszerv. Adri előtt Marci nem tudta elképzelni, hogyan lehet ilyen emberrel együtt élni, de utána rájött, hogy sokkal fontosabb értékei vannak az embernek.

Neki szerencséje volt, mivel szüleit pont nem válogatták be azok közé a gyereket váró párok közé, akiknek részt kellett venniük ebben a borzalmas kísérletben, amit „Ivarszerv mentes generáció”-nak neveztek el. Szerencsére a nők mellét meg sikerült mentenie pár pereskedő szülőnek, mert azt is el akarták dobni a kedves tudósok. Így most hormonokat kell szedniük az ilyen embereknek és csak így hasonlíthatnak ahhoz, aminek lenniük kéne.

2.

A földalattijában ülve Marci azon gondolkodott, milyen jó, hogy megengedheti magának, hogy földalattit béreljen. A régi életében nem engedhette meg magának és így a felszínen kellett gyalogolnia. Emiatt nem tudott rendes munkát vállalni, alkalmi munkákból élt meg. De mikor Adri belépett az életébe, minden megváltozott.  Ha egy nyálas film főszereplője lenne, akkor a narrátor valami hasonlót mondana: „Szép nyári nap volt. Márton éppen megfeszített izmokkal dolgozott egy ház építésénél, mikor megpillantotta a boltból haza érkező Adrient. Szerelem volt első látásra...” És így tovább. Adri, mivel nem teljes értékű ember, segélyben részesül. Ebből és az ő kevés megtakarításából bérlik a lakást és a földalattit, amiben éppen utazik a Tér felé.

A földalatti beállt a parkolóba és Marci kiszállt. A léghíd segítségével már a felszínen is volt, ahol nyári nap lévén nagyon sütött a nap. Ez kedvez a régi aszfalt helyére telepített napelem mezőknek.

A Tér majdnem teljesen üres volt. Ugyanaz a látvány fogadta, mint bármelyik reggeli órában,  mikor erre járt. A két-két egymás felé fordított padon ültek páran és beszélgettek.  Mögöttük a Nap által kiégetett barna fű porzott, mert egy mókus szaladt át rajta a kihalt fák felé. 

Marci leült egy idősebb hölgy mellé az egyik padra. A néni a galambokat etette. A mai világban már nem lehet megmondani egy állatról, hogy az valódi lény-e, vagy a tudósok által létrehozott példány. 

Ezen gondolkodott Marci, míg tettestársaira várt. Jobbra-balra cikázott a tekintete, hátha megpillant valakit.

-Sajnálattal kell közölnünk Önökkel, hogy az országunkat továbbra is veszélyeztetik személyek. – Remek, már megint kezdődik.  Most ki lesz az a potenciális terrorista, aki a mi biztonságunkat veszélyezteti, Marika néni a sarki boltból? – Szerencsére Legendás Védelmezőnk szeme mindent lát és füle mindent hall, így előre tudomást szerzett egy, a közjót veszélyeztető terrorcselekményről. – Bla, bla, bla. – Védelmezőnk ezekben a percekben eme szörnyen gonosz, mindannyiunkra veszélyes cselekedetet. És most kapcsoljuk...

Mi van már? Hova tünt ez a vacak álvédelmező propaganda szemét hír? Elromlott volna ez a hulladék? Nem baj, majd Adriéval együtt elviszem szervízbe a megbeszélés után.

Marci éppen állt volna fel, hogy a Tér többi szegletét is bejárja a társai után, mikor valaki a háta mögül két kézzel megfogta a vállát és nem engedte felállni. Marci megfordult és olyat látott, amit soha nem fog elfelejteni. Adri állt ott talpig felszerelve LIAR osztagos ruhában.

3.

-... És most kapcsoljuk a már megszokott élőképet. A lencséken Kelemen Márton látható, aki a Hazug Nemzet nevű terrorszervezet alapítója és vezetője. Egy beépített LIAR-ös nemzetünket szolgáló, életét kockára tevő asszony veszi őrizetbe, törvényes eljárással.

-Uram Isten!? – Adri nem hitt a szemének hogy az a férfi, aki még kevesebb, mint egy órája itthon ült és kávét főzött neki, aki még az ellenére is tudott vonzódni hozzá, az egy terrorista legyen. Nem bírt hinni a szemének.

Azonnal le kellett ülnie, pedig már készült meglátogatni az anyját. De ezek után nem mehetett sehova, amiatt a közbiztonsági törvény miatt, ami ilyen esetekben mindenkinek megtiltotta a lakása elhagyását.

 Már hallott is a központi zár ütődését. Bezárult az ajtó és az elkövetkező négy órában ki sem nyílt.

4.

-Nem tehetik ezt... Nekem jogaim vannak!!

-Lószart vannak neked jogaid. – Endre őrmester öklével az asztalra csapott. – Egy húsz évvel ezelőtti „fhelvhilágút thárshadalomban” talán lennének jogaid,, de itt, a szegényeket és a kisembereket szolgáló világunkban nincsen, teee, tee a jogállamiságot veszélyeztető mocskos féreg!!!

Marci még mindig nem tudta elhinni, hogy a neje, akit már tíz éve ismer tartóztatta le. Vajon kezdettől fogva ez volt a célja? Vagy csak időközben vált azzá? Lehet, hogy a hazug propaganda beférkőzött az agya legmélyebb bugyraiba?

-Mit bámészkodsz?? Beszéljen az Isten verje meg. 

Endre őrmester egy őszhajú, de azt felnyalva hordó tipikus rendőr volt. Az oldalán a hidrogén puska lehúzta nadrágját, azt igazgatta megállás nélkül, ahogy Marci körül járkált.

-Mi volt a kérdés?

-Hogy mi volt a kérdés?? Hát az volt a kérdés, hogy bevallod-e amit tettél, és így hamarabb megszabadulok tőled, vagy törvényes eljárásban kell rád bizonyítanunk.

-Pff. Törvényes eljárás...

-Igenis törvényes.

-Mi törvényes van abban, hogy mindenki, akit elkapnak meghal?

-Nem tartozom neked magyarázattal. Bevallod vagy sem?

-Igazából mindegy is, nem igaz? Minden gondolatomat hallották, nem? Mármint, amit hagytam, hogy halljanak.

-Kis naív. – Az őrmester gügyögve folytatta tovább. – Melyik meséskönyvecskédben olvasta neked anyuci ezt a mesét? Mindent hallottunk és láttunk, amit akartunk. Nem tudod kontrollálni, hogy melyik gondolatok kerülnek felszínre.

-Jó, jó. És Adri? Ő kezdettől fogva ezért volt velem?

-Szerinted? Egy ilyen csodálatos nő pont egy ilyen terrorista szeméttel akarna együtt élni. Persze, hogy csak azért volt veled, mert ez volt a munkája.

Marci végső elkeseredettségében nem tudott mást tenni, csak hangosan nyögni egyet.

-És most mi lesz?

-Vajon mi lenne. Ha bevallod, akkor megúszod egy kis átnevelő táborral, ha nem, akkor az már nem az én hatásköröm, de szerintem egy idő után úgy is bevallod. Mindenki bevallja. Csupán idő kérdése.

-Húh. Én voltam.

-Mi voltál te?

-Ne szórakozzon.  Pontosan tudja, hogy nem tudom mivel vádolnak.

-Ez igaz. – Endre csak nevetett. – Rendben, akkor végeztünk. Perceken belül küldök érted egy kisebb csoportot, akik majd eljuttatnak a táborba. Szerintem tetszeni fog. Elég egzotikus a környezet.

-Oké...

Endre meg sem várva a választ már csapta is be a kihallgató ajtaját. Marci egyedül maradt a hideg teremben, ahol nem volt más, csak egy asztal és két szék. Szűk szoba volt, alig fért el benne a berendezés.

5.

Az űrbusz a Holdon lévő átnevelő tábor felé tartott. Marci még mindig le volt súlytva, hogy a kedvese, akit több, mint tíz éve ismert és szeretett csak hazugságból volt vele. Valószínűleg a lencse óta nem lett volna rá szükségük a rendőröknek, de lehet nem akarta kidobni az ablakon azt a sok elfecsérelt időt, ezért ő maga kívánt letartóztatni.

A buszon egy idősebb hölgy mellett ült. Igazából nem is érdekelte, a saját gondolataiban volt elmerülve. Nem értette az egészet. Ilyen összeesküvés után ennyivel el van intézve az egész? Ennyi lenne? A társaival vajon mi lehet? Körbe fordult, de nem látott senkit, akit ismer.

-Hé fiam. Mi a baj?  Olyan zaklatottnak tűnik – szólt hozzá az idős hölgy a szomszéd karosszékből. – Lazítson, mostmár minden rendben lesz.

-Hogy mondhatja azt, hogy rendben lesz, mikor maga is tudja, hogy a Holdra megyünk egy szaros átnevelő táborba. A nácik legalább haláltábornak hívták azt, ami az volt. Nevén nevezték a helyet.  Ha azt a helyet akarnám a nevén nevezni, akkor agymosó központnak hívnám.

-Miért mondja ezt? – Kérdezte  a hölgy, akit jobban megfigyelve Marci észrevette, hogy ugyanaz a nő, aki reggel mellette a padon etette a galambokat.

-Miért kell ez a túlzottan szabályozott rendszer, ha húsz éve még megfeletek a szabadabb ideológiák?

-Én minden ilyen gépen rajta ülök, ami a Holdra tart, láttam már magához hasonlókat. Elhinné nekem, hogy én lehet, hogy pont a maga gyereke vagyok?

-Mii? Már hogy lehetne az én gyerekem?? Maga! Vagy húsz évvel idősebb nálam. Ne kezdje maga is... Nem elég, hogy a feleségem tartóztatott le, még maga is bombáz a hülyeségével...

-Oh, hagyja már a feleségét békén.  Nem csinált ő semmit. Ez csak egy módszer arra, hogy még hamarabb bevallja, amit nem is biztos, hogy megtett. Ezt a kérdést meg mindenkinek felteszem, akivel így szoktam beszélgetni. - A néni mosolygott. – Mindenkin így reagál. Na nem baj. Már megszoktam, de akkor térjünk a tárgyra.  Azért lehetnék a gyereke, mert én egy olyan jövőből érkeztem, ahol a Föld pusztulásra van ítélve. Ezért mi, szerencsés kisebbség elmentünk egy új bolygót keresni az emberi fajnak. Találtunk egy pont megfelelőt, csak abban az univerzumban az idő kétszer olyan gyorsan telik, tehát mire mi visszaérnénk a többi emberért, lehet már nem hogy többi ember, de Naprendszer sem lenne. Azon a bolygón új növények után kutatva találtunk egy olyat, aminek a füstjét belélegezve az adott személy kómába kerül, de ez idő alatt ő uralja az időt és a teret. – A néni levette vastag szemüvegét és elkezdte törölgetni. – Hosszú időbe telt, míg rájöttünk, hogy miképpen bírnánk pontosan irányítani a tér-időt, de mikor ez megtörtént, mi, önkéntesek visszajöttünk ebbe a világba, a füst segítségével és megpróbáltuk helyrehozni a világot.

-És honnan tudták, hogy mi van elrontva?

-Oh, mi nem tudtuk. Ötleteltünk és legvalószínűbb problémát próbáljuk helyrehozni. Próbálkoztunk az éhezés felszámolásával, ami nem vált be, mivel így egyre több ember született, túlnépesedtetek és még rosszabb helyzet alakulhatott volna ki. Ezért létrehoztuk a nemiszerv mentes generációt, ami már előrelépés volt, de mé mindig nem hozta a várt eredményt. Ekkor minden vezetővel egyeztetve egy sokkal redszerebb rendszert hoztunk létre sok szabállyal, mivel a mi Földünkön szerintünk a túlzott szabadság volt az, ami katasztrófákat idézett elő.  Viszont kérdezhetné, hogy mi van akkor, ha hagyunk szabadságot és azt megtartjuk egy adott szinten, ami optimális. Nem kivitelezhető. Az ember olyan, hogy ha megérez valamit, ami tetszik neki, abból még többet és többet akar kapni, ezért a túlszabályozásból lehet engedni, de az alulszabályozásból nem.

Marci hallgatta az idősebb hölgyet, aki igazából később született, mint ő, miközben új otthonába tartottak az űrbuszon.