Második fejezet

 

Az ajtó előtt állok.Annyira szédülök,hogy nem tudom megfogni a kilincset.Gyenge vagyok mint egy őszi falevél.A világ homályossá vállik körülöttem,minden elmosódik...

 

Felébredek.Egy ágy durva madracát érzem magam alatt..Fertőtlenítő és szesz szag vesz körül.A korházban vagyok.

 

Anyum ott ül melettem,sápadtan és kétségbeesett arccal.Apum a korteremben járkál fel -alá.Nagyot nyelek és megszólalok.

 

-Hello!

 

Anyum rám néz majd átölel.Apum csak csóválja a fejét.

 

-Kicsikém-anyum a kezei közt tartja beesett arcom.-Hogy érzed magad?

 

-Hát...-most mondjam az igaz?Nem inkább hazudok-Elég jól..

 

-Hála az Istennek.Egy csomó vitamint kaptál,de ma már muszáj lesz enned valamit.Az orvos fel irt neked egy étrendet...

 

-Nem-engem is meghökkent a hangnemem-Jól vagyok.Mikor mehetek haza?

 

-Kicsim....Egy idejig még biztos nem engednek el.Talán holnap vagy netán holnapután...nemsokára hoznak neked ételt.Egyszerű könnyű kaját...nem szabad megterhelned a gyomrod.

 

-Nem kérek-elfanyalodom -Nem szeretem a korházi kosztot.

 

Apum szigorúan rám néz majd ellentmondást nem tűrő hangon megszólal.

 

-Eszel,Aisha!Ezentúl mindig velünk együtt,fogsz reggelizni,ebédelni és vacsorázni is.Nincs több magányos rágcsálás.Én komolyan azt hittem,hogy rendesen eszel.Bíztam benned,hogy ott benn a kuckódba nem kinzod ki magad.Ez az önsanyargatás nem vezet semmi jóhoz...

 

Nem merek apumra nézni.Inkább a kanülömet  kezdem piszkálni amit a kezembe szúrtak.

 

-Az orvosok azt mondták,hogy nagy mértékben vitamin és tápanyag hiányod van...Most pupálnak beléd mindent csak azért,hogy lábra tudj állni.De persze a szervezeted nem fog pár perc alatt regenerálódni.Talán hetek is kellenek neki.De addig is szigorúan fogod követni azt a diétát amit felirtak neked.Jézus Isten ,Aisha ...már majdnem olyan vagy mint egy anorexiás..

 

-Nem vagyok anorexiás apa!-ordítottam teljes tüdőmből-Én nem akartam ilyen lenni.Nem akarataból tettem ezt.Egyszerűen csak magasról leszartam az evést,az ivást,a tanulást,az iskolát,a világot,az egész életem...nem foglalkoztatott ...mivel egy személy ,aki számomra nagyon fontos volt elvesztette azt...elvesztette a lehetőségeit,a vágyait,a perceit.Elvesztett mindent,és az én lelkem is tönkrement...mert ..Meghalt .Meghalt.Meghalt.-ezt már sikítom.Mert olyan rohadtul fáj.A francba.Ahh...Annyira...

 

Elbőgöm magam.Szabadjára engedem a könnyeimet.Folyanak csak, csorogjanak.Hadd pecsételjék meg a fájdalmam.Nyugodtan szétperzselhetik az arcomat....

 

-Kicsikém..

 

-Hagyd Laura..Gyere menjünk ki...

 

Most az  egyszer,apum olvas a gondolataimba.Szerintem is a legjobb az  lenne ha egy percre magamra hagynak.

 

-Akkor majd hívj kicsim..-anyum feláll az ágy mellől és apummal az oldalán kivonul a korteremből.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-Tehát akkor ezeket a vitaminokat és orvosságokat szedje..-az orvos átnyújt anyumnak egy papirt-Remélem,hogy minden a legnagyobb rendben lesz és nem látjuk viszont egymást.

 

Az öreg ,ősz orvos rám mosolyog.Nem viszonzom.Semmi kedvem hozzá.Ez a két nap amit itt töltöttem,pokolian  unalmas volt,így alig várom,hogy végre hazamenjek.

 

-De csak lassacskán és mértékkel haladjanak az adagokkal.Csak rosszat tesznek a gyomrának azzal ,hogyha sok ételt tömnek bele.Amennyit kiván.

 

-És ha nem akarja megenni?-kérdi apám.

 

-Hát..-az orvos megcsóválja a fejét-Ebben már nem tudok segítnei.Aisha kell eldöntse ,hogy meg szeretn-e gyógyulni vagy sem.

 

-Elmondaná,hogy miért beszél rólam harmadik személyben?-szememet az orvosra szegezem.

 

-Aisha!-anyum felhúzza a szemöldökeit.

 

-De most komolyan.Itt ülök magával szembe és úgy kezel mintha itt se lennék...Nekem is eltudja mondani azt,hogy mit ehetek és mennyit.Attól ,hogy meghalt a legjobb barátnőm még nem lettem hülye vagy agyalágyult..

 

Apám fenyegetően néz rám,anyum pedig megrántja  a kabátom csákóját.

 

-Jaj,bocsánat ha így értelmezte a helyzetet kisasszony.Semmi esetben sem tartom önt elmeháborodtnak.Én is voltam hasonló helyzetben.Csak nekem épp a testvérem halt meg.Tudom mennyire nehéz...Csak azért mondtam mindezt a szüleinek,mert így szoktam meg és úgy hiszem,önnek jelenleg,még túl intenzív a gyásza,ahhoz ,hogy ilyen dolgok foglalkoztassák...

 

Eléggé meglep az orvos őszintesége és közvetlensége.Legalább neki van valami halvány fogalma arról milyen rossz is nekem ez az egész.

 

-De  nagyon is fontosnak tartom,azt,hogy ön felépüljön.Higgye el kisasszony a sokat kinozza magát,azzal csak a fájdalma fog fokozódni.Tudja meg,hogyha egészséges és energiadús sokkal könyebb  feldolgozni a gyászt.Szerintem  a barátnője is szeretné ha ön egészséges és vidám lenne.Gondoljon bele,ő vajon mit mondana ha ílyen állapotban látná?

 

Az biztos ,hogy semmi kedveset.A fejemhez vágná,hogy milyen idióta vagyok,majd belém tömne egy csomó csokit és megnéznénk a Titanicot,papírzsebkendők társaságába.

 

Elmosolyodom.

 

-Úgy látom meg találta a választ.Nos,Aisha ha szép és egészséges akar lenni,tartsa be azt az étrendet.Megigérhetem,hogy nem fogja visszahízni a leadott kilók ötszörösét.

 

Hazafelé menet átrágom magam az étrenden és be kell vallanom nem is olyan iszonyatos!

 

-Na jó ,kicsim-anyum már meg is teritette az asztalt-Tehát akkor te ma egy kis zöldséglevest és rizset fogsz enni.

 

Lehuppanok az asztalhoz.Apum a balomra, anyum pedig a jobbomra ül le, miközbe elém tesz egy tál gőzölgő levest.

 

-Jó étvágyat!-mondja mosolyogva.

 

A zöldségleves nagyon finom  és jól esik a gyomromnak.Miután a rizset is elfogyasztom,ráébredek arra a tényre,hogy mennyire szükségem van már a meleg ,főtt ételre.A lelkemet is megmelengetti ami,mondjuk nem elég ahhoz,hogy eltüntesse az ott tátongó űrt ,de talán már nem annyira szőrzsáhasogató Layla  hiánya.

 

Így ,hogy ettem valamit,már sokkal jobb hangulatban vagyok.Feltrappolok a szobámba és felhívom Danielt.

 

-Akkor ma hányra is jöjjek hozzád?-miközbe beszélek becsukom az ajtót.

 

-Ó ,hála az Istennek,hogy hallom a hangod.Betty azt mondta,hogy a tegnapelőtt bevíttek a korházba.Már hivtalak téged és anyudékat is vagy ezerszer de senki sem felelt.Hogy vagy?

 

Igazat mond,tényleg van egy halom nemfogadott hívásom tőle.Bettyvel reggel beszéltem,ébredés után,még a korházba.Láttam a nemfogadott hivásokat Danitól,de úgy gondoltam,jobb lesz ha majd itthon csengetem meg .

 

-Szuperül.Ettem is valamit és tök jól érzem magam.De na akkor hányra jöjjek le?

 

-Amikor csak akarsz.Nagyon várlak..vagyis várunk...

 

Az órára pillantok és látom,hogy már bőven elmúlt hét.

 

-9 jó lesz?

 

-Persze tökéletes.

 

-Oké akkor majd találkozunk,szia!

 

-Szia!És kérlek vigyázz magadra.

 

-Te csak ne félts!

 

Lerakom a telefont.Nem tudom mit vegyek fel estére.Benézek a szekrényembe és végül egy fekete farmeren ,egy bőrdzsekin és egy sötétkék polón állapodik meg a tekintetem.

 

Lemasirozok a lépcsőn,hogy megkérdezzem anyum ,a vasaló hollétéről de azonnal meg is torpanok ,még mielőtt beérnék a konyhába.

 

-Én komolyan nem tudtam ,hogy idáig fajúlnak  majd a dolgok.-anyum hangját hallom de túl szagatottan és túl reketten ahhoz,hogy minden szavát értsem.Odasurranok ,közel a konyhához,de úgy,hogy senki sem hallja a lépéseim.

 

-Én sem Laura,én sem.-mondja csendesen apám.

 

-Azt hittem,hogy rendesen eszik.Persze sejtettem,hogy valami nincs rendbe,de a sok pizzás doboz arra utalt,hogy mégis fal valamit.Láttam,hogy a hütőben is megfogyatkoznak a sonkák és szalámik...gondoltam...na érted...Semikképpen nem számítottam arra,hogy ennyire kikinozza  magát.

 

Hát igen,anyum jól látta a dolgokat.Minden nap loptam valamit a hűtőből,de annak a kajának az egy harmadát ha elfogyasztottam.Sokszor volt ,hogy visszahánytam,vagy egyszerűen mire bevittem elment tőle az étvágyam.Volt,hogy néha  csak fogtam és bedobtam a kukába,vagy áthajítottam a szomszédkutyának.Tudom,hogy irtó baromság volt,de akkor, ott,nem éreztem ennek az egésznek a súlyát.

 

-Olyan mint egy csontváz-sóhajt apum.

 

-Igen,igen tudom...-anyum hangja elcsuklik.Sír.

 

A szívem szakad meg annyira sajnálom,hogy ezt tettem vele.Azt hiszem őt jobban érdekli az egészségem,mint engem.

 

-Szerintem depresszióban van.Persze ez megérthető ,hisz elvesztette a legjobb barátnőjét,de úgy érzem,már nem kéne hagyjuk,hogy tovább zuhanjon a mélybe....

 

-Igen ,igazad van.

 

Egy orr fújás hallatszik majd anyum folytatja.

 

-Segítenünk kell neki felállni,és tovább élni az életét.Hisz egy olyan okos lány és olyan szép. Nem szabad engednünk ,hogy teljesen tönkretegye magát.

 

-Rendben.Beszélünk majd vele.-mocorgás hallatszik-Megyek .Nyolcra bent kell legyek.

 

-Jó,jó.

 

Belépek a konyhába de csak azért,hogy el tudjak ,köszönni apumtól.

 

-Ó.Aisha !Épp ,hogy indulni akartam.-egy puszit nyom a homlokomra majd kimegy az ajtón.-Szia,kicsi hód ,vigyázz magadra.

 

-Szervusz,apa!

 

Anyum is int neki,majd feláll és nekiáll az asztal eltakarításának.

 

-Anyu,hol a vasaló?

 

-A szekrénybe.Miért?

 

-Elmehetek egy buliba,ma este kilenctől?

 

Anyum kissé megütközve néz rám.

 

-Hát ha nagyon szeretnél,természetesen.De hova is?

 

-Danielhez..

 

-Menj csak nyugodtna,de tizenkettő előtt gyere haza.

 

-Haza jövök,anyu.

 

A tükör előtt állok,és nézegetem az arcom.Habár tényleg „fonnyadt”, talán egy kis smink majd feldobja.

 

Magamhoz veszem, anyum:

 

puderjét,alapozóját,szempillaspirálját,szemcerúzáját,szemhéjfestékét és a vörösszinű „cherry” nevezetű rúzsát.Hozzálátok  munkához,ami nem kis fáradságot igényel.

 

A végkifejlet jobban hasonlít egy túlfestett barbibabához,mint hozzám.Tehát merően elrugaszkodik a természetességtől,de most az egyszer nem bánom.

 

Sötét,koromfekete hajamat,ami még mindig vizes egy kicsit a zuhanyzás miatt,lófarokba kötöm .A körmömeimet,nem festem ki,mivel nem találok fekete körömlakkot,így csak lereszelem egy kicsit a tetejüket.Adok nekik,egy elfogadható formát.

 

Az iriszem,ami általába világos zöld szokott lenni,most olyan sötét,hogy távolról feketének látszik.Nem zavar,legalább nem emeli ki a sápadt arcom,amit még a hét réteg,alapózóval sem tudtam elfedni.

 

Az öltözékem,lötyög rajtam egy kicsit,de nem feltűnően.Gyorsan cipőt húzok,elkapom   a táskám a fogasról,majd az ajtó felé veszem az irányt.

 

-Szia ,anyu!

 

-Fél tizenkettő.-kiájtaja utánnam miután kilépek az ajtón.A kapuhoz érve,hallok még egy „szia”-t is ,de az elkövetkezendő pár szót a süvítő szél elnyomja.

 

Néha meg-meg szédülök,de nem foglalkozok vele.A hasam nem fáj,tehát nem az éhségtől van,hanem a gyengeségtől.Apám szavai visszhangoznak a fejembe” De persze a szervezeted nem fog pár perc alatt regenerálódni.Talán hetek is kellenek neki”.

 

Az utca sötétbe burkolózik.Sehol egy árva lélek.Különös ez a csend ami körülvesz.

 

Felgyorsítom a lépteim.Pár perc múlva már Daniel háza előtt állok.A házból zene és mondatfoszlányok szűrődnek ki.Bekukkantok az ablakon.Elég sokan vannak benn,talán harmincan –negyvenen is lehetnek.Kihúzom,görnyedt hátam,majd bekopogtatok.

 

Cornelia nyit ajtót,Daniel egyik jó barátja.

 

-Szia!-kiájt fel kimutatva  fehér fogsorát.-Hogy vagy,szívem?

 

Hozzám lép és megölel.Nem nagyon vágyom ilyen gesztusokra,de persze én is megveregetem a hátát.

 

-Nem is nézel ki olyan rosszul,mint ahogy Miley lefestette.Gyere be!

 

-Miley itt van?

 

-Igen,majdnem az egész osztályod.

 

Szuper!Akkor a mai este már is fantasztikusnak igérkezik.

 

Cornelia észreveszi,hogy elsavanyodik  az arcom.

 

-Ó,ne foglakozz velük.Ez egy buli,azért jöttél ,hogy szórakozz.

 

Vagy talán inkább kényszerből?!Semmi hangulatom a bulizáshoz.

 

Belépek a házba.Mindenhol 16-17 éves tinidzsereket látok,meg piát.Már ahogy betettem a lábam az ajtón,megcsapott a vodka szag.Megpillantom Bettyt és a pasiját ,egy sarokba két lány és három fiú társaságában, viháncolni.Nem nagyon,érzem annak szükségét,hogy csatlakozzak hozzájuk.Inkább a szemmel Daniel után kutatok,akit nem messze meg is pillantok.A haverjával röhögnek ,négy lánnyal körülvéve.

 

Ez a látvány már azonnal ellenszenvet vált ki belőlem.Hogy tud egyáltalán más lányokra nézni,miközbe az ő barátnője egy hónapja halott?!Felháborodottan az ajtó felé veszem az irány,mert tudasul bennem,hogy semmi keresnivalóm nincs itt,amikor beleütközök valakibe.

 

Felkapom a fejem.Azzonal felismerem Mark Almondot,egykori nagy szerelmemet,aki biztosan nem tudja,hogy 5-8-ban mennyire rajongtam érte.

 

-Szia!-mosolyog rám.-Aisha ,ugye?

 

Legalább a nevemre emlékszik.

 

-Igen.Te,pedig Mark Almond vagy.

 

Elneveti magát.

 

-Te voltál a padtársam 5-8-ban.

 

-Helyes..

 

-Elárulnál nekem valamit?-kezeit karba teszi.

 

Bolintok.

 

-Miért sóztad körül minden reggel a padodat?

 

Elvörösödöm.Azt hittem,hogy erről csak Layla és én tudunk.

 

-Túl sok volt a só otthon.-a „poénom” mellé vigyorgom egyet.-Tudod apám só bányába dolgozott,de annak ellenére mi otthon nem fogyasztottunk sót.De a főnök, a munkásoknak mindig adott a fizetsésük mellé egy doboz  sót,és mi mivel nem szerettük,mert ugye tudod ,hogy a só káros(megköti a vizet a szervezetben),ezért anyum ideadta,hogy csináljak valamit vele.Én pedig elvittem az iskolába és telesózta az asztalomat meg mindent,hogy Miley ne jöjjön a közelembe.Tudod ő rühelli ,ha valami mocskos,piszkos vagy ...na ..ha nem tiszta.Ezt jó megoldásnak találtam akkoriba.

 

Nem szólal meg.Már azt hiszem ,hogy  elhitte a banális  mesémet,amikor felnevet.

 

-De furcsább vagy mint gondoltam.-a hajába túr-Ennél rosszabb kifogást soha életemben nem halottam.

 

Na jó!Igaza van...Tényleg hülye vagyok.

 

Igazából az egész só mese onnan indult,hogy én akkoriban,főleg 5.és 6.osztályban nagyon hittem a szellemekben,meg démonokban meg minden ilyenben.Meg voltam győződve arról,hogy furcsa hangokat hallok és árnyakat látok.Ezért még 11 évesen is anyumékkal aludtam,ami azé valljuk be elég ciki volt.Csak Laylanak beszéltem ezekről a „kisértetekről” és ő elég sokáig támogatott abban ,hogy én egy különleges személy vagyok ,és ,hogy ez az egész szellem látósdi egy adottság,aminek örülnöm kéne.Még azt is elhitette velem,hogy ő is ebben a cipőben jár.Ez egész 12 éves korunkig  ment így ,amikor is egy nap,amikor a legújabb szellem találkozásomat meséltem neki,a fejemhez vágta,hogy „Hülyeségeket beszélsz,As.Szellemek nem léteznek .Az egészet csak hallucinálod.”

 

Amikor pedig azt kérdeztem tőle,hogy”De hát akkor miért mondtad ,hogy te is látod őket?”azt válaszolta,hogy”Csak azért,hogy ne érezd magad furának emiatt.De mostmár nagy vagy ,As.Be kell látnod,hogy ezeket mind csak te képzeled be magadnak.Ne foglakozz többet ezzel a témával,és akkor nem jön,majd több hallucináció”

 

Azon a napon nagyon megszégyeltem magam.Soha többet,nem olvastam,se kisértetekről,se démonokról,se vizköpőkről.A horror filmeket is inkább hanyagoltam.Az egészet mélyen elástam az elmémben,és úgy tünt a hallucinációim,lassan elmúlnak.Ha egy árnyat is megpillantottam ,nem törődtem vele.Elengedtem a fülem melett,minden furcsa zajt.A „szellemek” pedig békén hagytak.Azóta se zavarták meg az életem.

 

Persze tudom,hogy az egész,csak az én fejemben történt.Mint ahogy Layla megjósolta,miután nem érdeklődtem többet a természetfeletti téma iránt,az illúzióim megszüntek,és boldogan folythathattam a napjaim.Mert hát meg ne tudjátok,miket tudott az agyam kitalálni.

 

Na ,és visszatérve.A só azt a célt szolgálta,hogy elűzze ezeket az entitásokat.Ezért a szobámat,padomat,a kerti hintámat,és még a biciklimet is körbehintettem .DE inkább ezt  nem mesélem el Marknak mert még furcsábbnak nézne,mint ezzel az idióta mesével.

 

-Nincs kedved oda ülni hozzánk?-Mark hangja visszarepít a jelenbe.

 

-Hát...-elgondolkozom.-De van.

 

Mark három lánnyhoz és négy fiúhoz vezet,akik egy kerek asztalt ülnek körbe.

 

Az egyik lányt ismerem,Lisanak hívják és ő is velem járt általánosba,ahogy Mark is mig iskolát nem váltott.A többi arccal csak néhányszor,futólag találkoztam.

 

-Hello!-Lisa közvetlensége nagyon meglep.Megragadja a karom és a melette lévő székre húz.-Hogy vagy?Már olyan rég nem találkoztunk...

 

-Igen.Már két éve.-mondom zavartan.A többi szem rám szegeződik és el is tudom képzelni milyen látványt nyújthatok.Fonnyadt arc telepakkolva egy csomó sminkkel ,ami inkább egy bepúderezett hódra hasonlít mint egy szexi  majdnem 16  éves lányra.Ja ,egyépként én normális arccal sem vagyok,egy elragadó csajszi ,de ennyire borzasztóan soha nem festettem még.

 

-Mondj valamit!Hogy állsz a divattal?Emlékszem milyen mesteműveket kreáltál 5-8 ba.

 

Furcsának találom Lisa érdeklődését.Végifutattom a szemem az asztalon és azonnal meg is találom lelkesedésének okát.Az üveg votkából és whiskyből már alig maradt valami.Jó,tudom,hogy nem csak ő iszik egyedül,de nekem még egy fél pálinkáspohárnyi is megártana.Nagyon nem bírom az alkoholt.

 

-Aaa..Hát még rajzolgatok.Amikor időm futja-meg amikor egyáltalán kedvem tartja.Az utóbbi időben rá se hederítettem a rajzlapra meg a ceruzákra.

 

-Persze ,persze...-Lisa nagyot kortyol a poharából-A művészethez idő kell.

 

Meg megfelelő lelkiálapot.

 

-Na jó!Gyertek pörgessük fel a partit.-kiájtja a hátamnál egy magas fiú-Nőneműeket és férfineműeket egyaránt kérek,ide elém.

 

Nem tudom,hogy mi következik.De ,hogy semmi jó az biztos.Mark megfogja a kezem és felhúz a székből.

 

-Gyere furcsa csajszi,ez biztos tetszeni fog.

 

Két asztal van a szoba közepébe ,azokat pedig tinik sokasága veszi körül.Néhány magas fiú hátánál megbújok.Mark és Lisáék melettem állnak.

 

-Tehát,szerintem mindenki ismeri a következő játékocskát-a tömeg felkiállt én ,pedig még jobban összegörnyedek.-5 úriember  a fekete asztahoz 5 hölgy a fehér asztalhoz.Jelentkezzen aki elvállalná ,hogy beálljon e becses játékba.

 

A kezemet szorosan a testemhez simitom csak azért,hogy ,még véletlenségből se lászodjon jelentkezésnek.

 

A tömegből rengetegen a magasba lendítik a kezüket.A fiúk már be is álltnak a helyükre,az asztalhoz,köztük Mark is.A lányok közül is kiválaszt a „játékvezető” négy személyt.

 

-Hadd legyen az ötödik egy olyan aki még soha nem játszott. Adjuk meg az újabbaknak is a lehetőséget.

 

Már majdnem ,hogy legugolok a két magas fiú háta mögé ,amikor azok ellépnek előlem.A francba !A francba!

 

-Hey ott az a lány!A fekete hajú!Téged még soha nem láttalak!Gyere csak!

 

Szuper!Most aztán mindenki ki fog röhögni!Akármilyen feladat is legyen ,százas ,hogy elbaltázom...

 

Görcsös léptekkel az asztal felé veszem az irányt.

 

-Mi a neved?

 

-Aisha...

 

-Ázsia vagy?

 

-Nem.

 

-Akkor jó..Nem ,hogy rasszisták lennénk vagy valami.Én imádom az ázsiakat,ugye Sam?

 

A sarokban egy kinai fiú felemelte a kezét.

 

-Úgy van ,főnők.

 

-Na jó!A játék lényege az,jó jó tudom,hogy már ezerszer hallotátok –mondta a többiekre sandítva-de az újjabak kedvért elmondom.Mindenki kap egy pohárral valamilyen löttyből.Ezt mi keverjük meg. A feladat,hogy ezt bevágjátok.Az nyer aki több löttyel bír el.Tehát aki több ideig,tud lábon maradni.

 

A többiek ujjonganak,de az én gyomrom rettenetesen felkavarodik.

 

A fiúk elé ki is rakják a poharakat,amik nem üvegből készültek,és valahogy meg  is értem miért.

 

-A legelső itóka nem keverék,csakk simma alkohol.Találjátok ki mi az!

 

-Pálinka –szagolt bele az egyik fiú.

 

-Talált Andrew.És még nem is akárhonnan.A nagybátyám hozta Erdélyből.

 

Erdély.Már sokszor halottam ezt a nevet,és azt tudom,hogy Európában van,azon belül is Romániában.A mamám azt mondta,hogy gyönyörű hely.

 

-Barack-kiájtotta egy vékony fiú.

 

-Nem,nem barátom tévedsz.

 

-Eper-találgatott egy másik

 

-Majdnem.Legalább a szint eltaláltátok.

 

-Meggy.-mondta határozottan Mark.

 

-Jap.

 

Nekünk is kiosztotta az adagunkat.

 

A meggypálinka szaga figyelmeztetésül szolgált,annak a ténynek ,hogy ebből semmi jó nem sülhet ki,és ezt én is tudom.

 

Megpillantom Danilet a tömegbe ahogy egy magas szőke lánnyal együtt nevet.Észreveszi,hogy bámulom és rám kacsint majd  suttogni kezd ,artikulálva,hogy olyan távolságból is megértsem.

 

-Ne félj,babám.Hidd el felejthetetlen élmény lesz.

 

A poharamhoz nyúlok,majd sípszóra a szájamhaz emelem.

 

Ezt még nagyon megfogom bánni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Harmadik fejezet

 

Soha nem éreztem még  ilyen jól magam,és biztos vagyok abban,hogy ez a töménytelen alkoholnak köszönhető amit eddig megittam.

 

A versenyt én és Mark nyertük .A negyedik pohár Margarita után a legtöbben vagy elhányták magukat,vagy egyszerűen kiterültek.Én irtózatosan szédülök de nem zavar.Olyan hangulatom van mint még soha.Nem érzek semmi fájdalmat,csak a vágyat,hogy végre táncoljak egy kicsit.

 

A zene maximumon van és mindenki,aki még nem dölt ki ,úgy ropja mintha soha semmien problémája nem lett volna.Az egész ,ház olyan mint egy megbolondult állatkert.Vannak akik a kinti medencéba,(tiz fokba ) néhány bedobott ,a kanapéből kiszedett, szivacs martacon lubickolnak.Néhányan a konyhaasztalon táncolnak azt énekelve ,hogy „We are the champions”.Erica aki a legnagyobb beleéléssel adja elő a számot ,kitöri a cipője sarkát és leesik az asztalról.Épp időben,Jack(egy focis fiú)kikapja és így,ketten zuhannak rá a mosogatóra,ami letörik és spriccelni kezd belőle a víz.

 

-Mostmár szökőkutunk is van,gyerekek!-ordítja az egyik lány,majd ledobja magáról a felsőjét és a víz alá áll.Senki sem lepődik meg ,sőt ,jó pár fiú és lány ugyanezt teszi.

 

Két elvontabb sarok is van,az egyik az a smárolóké a másik ,pedig a cigizőké.

 

 A smárolókhoz,nem is megyek mert ott úgy csöpög a nyál hogy még véletlenségből elcsúsznék rajta.A cigizőknél pedig a füst akkor,mintha beállnék egy trabant kipufogójához.

 

A legnagyobb csoportot  persze a táncosok alkotják.Senki sem táncol,sem ritmusra,sem egyszerre.A legtöbben valami polipoknak látszanak,akik jobbról-ballra dobálják a végtagjaikat.Van két lány akinek a koregráfiája a kedvencem közé tartozik.Az egyik lány,kb százkilós,nagytokájú de szuper mulatságos.Az ő köregráfiáját csak a partra vetett bálnának hívom.A másik ,pedig egy szemüveges stréber,magoló tipusú leányzónak tünik első látásra ,de az ahogy ezeket,a tökéletes,kimért,finom mozdulatokat egymához illeszti teljesen másról árulkodik.A balerinák biztosan megirigyelnék.Számomra ő a fehér hattyú,vagyis inkább  a szemüveges, kacsaszájú,kecskefogú ,rókaképű ,kerti,palacsintasütő alkatú ,bagolyszemű hattyú.De persze ez egyénfüggő.Nem mindenkinek ilyen élénk a fantáziája mint nekem,ennyi pia után.A legtöbben egyszerűen csak feladják és kidölnek a szoba közepébe.De én terminátor vagyok.Mindent kibirok.Jöjjetek poharak,jöjjetek.Többet és többet!Ne fárasszátok annyit magatokat.Irány a hordó ,töltsétek inkább azt tele.

 

Megfogózkodok egy fiúba mivel már alig tudom tartani az egyensúlyt.Ő pedig megfordul és ezt kiáltja.

 

-Mami,ha nem vagy képes lábon állni,akko feküdj a földre,senki sem titlja meg!

 

Elröhögöm magam.Egy lány könyöke súrolja az enyémet,egy fiú háta a karomnak ütközik,egy jó nagy adag hajat kapok a számba,a második pillanatba pedig arcon öntenek votkával ,miközbe próbálják eltalálni a saját szájukat.A szoba közepében vagyok,és mindenki örűlt módjára ropja a maga saját koregráfiáját.Elkapom a vodkát egy magas fiú kezéből,aki az előbb arcon löttyintett vele és jó nagyot húzok belőle.

 

-Bocs,haver,de kicsit kiszáradt a szám.-mondom hátrasimítva izzadt hajamat.

 

-Ja nekem is,töltsed tele-egy szőke hajú lány nagyra nyitja a száját a fiú pedig próbálja a votkát a szájába tölteni.Egy másik zöld pólós fickó meglöki ,és az egész votka, a lány arcára ömlik.

 

-De jó!!Add ide!-elkapja a fiú kezéből  vodkát és arcon loccsintja a zöld pólós fiút.-Tetszik?

 

-Add csak!-a zöld pólós a feje fölé tartja a vodkát és körbe spriccolja.

 

Erős szaga van ,és egy kicsit csíp ,de ezt leszámítva,irtó jó érzés.Égő arcomat néhány percre lehűti.Egy rock szám érkezik,és mivel részeg vagyok,nem érdekel,hogy nem szeretem ezt a műfajt .Én is ugyanúgy ordítom a szöveget mint a körülöttem lévők.Ugrándozok,szökök össze- vissza,kezeimet a magasba emelve,hagyom ,hogy az elmém kikapcsoljon és átadom magam annak a bóditóan,vad de irtó felszabaditó hangulatnak.Ilyenkor azt érzem,hogy elrepülök a földről és bár tudom,hogy ha nem hagyom abba az ugrándozást,kilibbenek az egyensúlyomból és óriásit lepcsenek majd a földre,nem érdekel ,élvezem a pillanatot.

 

Mint ahogy gondoltam,megcsúszok és már esem is lefelé amikor valaki megragadja a karom.

 

-Hey,hey,furcsa csaj, el ne ess!-belekapaszkodom Markba és visszahúzom magam álló helyzetbe.-Gyere mutatok neked valamit.

 

Gondolkodás nélkül,engedem,hogy magával rántson át a tömegen,ahol az izzadtság,a parfüm és az alkohol szag keveredik.

 

Ahogy kiérünk a „táncolók” közül azonnal megpillantom,a szökőkutasokat.Hallucinálok,vagy az egyikről  ténzleg hiányzik a melltartó?!Homályosan látok,a gyomrom kavarog,a fejem olyan akár egy méhkas.Nemsokára szivarfüstöt érzek és  és azonnal ráeszmélek,hogy a szivarazókhoz kerültem.

 

Markkal együtt lehuppanok egy kanapéra ,ami darabokra van szedve,de ez rajtam kivül senkit sem lep meg.

 

-Akkor bonthatjuk?-kérdi egy rekettet hangú 17 év körüli fiú.

 

-Csak tessék.

 

Négy lány,aki feltehetőleg szivarat tart a szájában( sajnos nem látom tisztán)az asztalhoz tolakodik,pár fiút félrelökve .

 

-Töltsed Geret,töltsed tele!-sikítja az egyik.

 

A Geret nevezetű fiú kibontja a kezében lévő üveget,majd nagyot kortyol belőle.

 

-Hú...Basszus ez tényleg erős.

 

-Nekem is!-ordítják a lányok.A fiú megtölti a lányok poharait majd ,a többi jelentkezőhöz fordul.

 

-Mi ez?-súgom Mark fülébe.

 

-Glen Grant wisky.Nagyon drága és erős.Itt találtuk az egyik polcon.

 

-Biztos ,hogy ezt ki...-már nem folytatom a mondatot.Ahogy megérzem a wisky tömény és keserű ízét minden kimegy a fejemből.

 

Mark vállára hajtom a fejem,és bár nem látom egészen jól,biztos vagyok,hogy ugyanolyan szexi mint ezelőtt.Felém fordítja a fejét,majd szó szerint lesmárol.

 

Nincs időm felfogni a dolgot,csak hagyom,hogy az wisky izű ajkak az enyémhez tapadjanak.Azt sem tudom mit csinálok,már tényleg nagyon kiakadtam.

 

Hátamat,a kanapénak vetem ő pedig szenvedélyesen csókol.Tudom,hogy igazából,józanul nem tette volna ezt meg,ugyanúgy ahogy én sem engedtem volna meg neki.De most jól esik és az alkohol hatása alatt az ember nem foglalkozik,se a múltal,se a jővővel.Igazából semmivel.

 

Mikor már a nyakamhoz ér  az ajkaival,rájövök,hogy mekkora baromságot is csinálok.Ellököm magamtól,majd amilyen gyorsan csak engedi a szédülésem ,kinyargalok a szobából.Egyszerre rettenetes hányinger fog el.A gyomorfájásom,olyan intenzív lesz ,hogy úgy érzem mintha valaki épp most szúrna bele egy kést.A torkomban a maró íz jelzi,hogy nemsokára kidobom a taccsot.Elbugdácsolok a fűrdőig és amilyen gyorsan csak tudok a wc felé hajolok.

 

Hiába adtam ki magamból a mai ebédem,úgyis katasztrófálisan érzem magam.A pillantásom véletlenül az órára esik,amitől,csak még rosszabbul leszek.Éjjel fél hármat mutat.Jaj Istenem !Anyum levág.Nagy nehezen feltápászkodom a földről és mivel ,ilyen állapotba gyalog soha nem érnék haza ,elindulok,hogy megkeressem Danielt.Abban reménykedek,hogy hazarepít a kocsijával.Mondjuk azt gyanítom,hogy ő is meghúzta párszor azokat a votkás üvegeket.

 

Soha nem voltam ,még ilyen katasztrófálsan mint most.A hányingerem csak nagyobodik és az agyam úgy lüktetett mintha szeget vernének bele.

 

Neki támaszkodom a falnak,azért,hogy nehogy a földön kössek ki.Ahogy felemel a fejem,Danielt pillantom meg közvetlenül előttem.

 

-Aisha jól vagy?

 

-Nagyon nem.

 

-Gyere haza viszlek..

 

-De hát nem tudsz.Te is ittál.-ezt a szájából áradó votkaszagból következtetem ,amitől csak mégjobban rázkódni kezd a gyomrom.

 

-Nem ,baj.Nem ittam olyan sokat.Ilyenkor úgy sincsenek rendőrök az úton.

 

-Ne kockáztass miattam..

 

-Mindjárt összeesel ..Mennyit ittál?

 

-Sokat-vallom be.

 

Jaj ne!Ne!Ne!Elfordítom a fejem és szerencsére,épp sikerül egy vázába okádnom.Mennyire undorító!

 

-Na jó !Gyere!-átfogja a derekam én ,pedig érzem,hogy  elkövetkezett a vég.Tagjaim ellágyulnak és összesek a karjaiba.

 

 

 

 

 

 

 

Negyedik fejezet

 

A szobámba beszürődnek a reggeli nap sugarai.Nagy nehezen felülök ,de azonnal vissza is hullok az ágyba.A fejemet épp most szeletelik darabokká.A homlokom,sőt az egész arcom nyilal bele.Hunyorítanom kell a fájdalomtól.

 

Ajtó nyikorgás üti meg a fülemet.Gyengén felemel a fejem.Apum és anyum lép be rajta.

 

-Azt hiszem meg fogok halni.-nyögöm.

 

-Nem csodálkozom.-apám hangja olyan akár a mennydörgés.FÚ,milyen fejmosást fogok én mindjárt kapni!

 

Anyum csettint a nyelvével.

 

-Ne mondj ilyeneket.Tessék ,hoztam neked egy fájdalomcsillapítót.

 

Felkönyökölök és nagy nehezen elveszem anyum kezéből a pasztilát,amit a számba rakok,majd egy fél pohár vizzel együtt lenyelek.

 

-Tökéletesen elintézted a gyomrodat ,Aisha.-fél szemmel apámra nézek aki irtózatosan dühösnek látszik,de próbálja tartóztatni magát.-Egész éjjel a wc-re futkostál.

 

-Tényleg?

 

-Azt hiszem vagy hatszor hánytál.

 

-Ha nem többször...-sóhajt  anyum.

 

-Semmire sem emlékszel?

 

Hát eddig nem erőltettem meg az agytekervényeimet,annak érdekébe,hogy bármire is visszaemlékezzek.Őszintén szólva nem is nagyon akarok.A fejemben minden homályos,csak pár –pár emlékkép és mondatfoszlány bukkan fel.De néhány szóra tökéletesen emlékszem” Ne félj,babám.Hidd el felejthetetlen élmény lesz”.Hát ja,felejthetetlen érzés lesz,miközbe széthasad a fejem.

 

-Nem szeretnélek ma nagyon leszidni mindazért amit a tegnap tettél,de hidd el,hogy nem úszod meg.

 

Miért nem vágják le ma a fejem?Talán valami különleges esemény van készülőben?Talán meg kell látogatnunk,Magdolna nénémet?Vagy talán esküvőre,keresztelőre netalán születésnapra kaptunk meghívót?

 

-Apu,essünk túl rajta.Igen,sajnálom.Nem kellet volna annyit innom.Hamarabb kellet volna haza jönnöm.Igen...blablabla..

 

Apám szemében fenyegető fény csillant és anyum is megcsóválta a fejét,de végül kedvesen szólal meg.

 

-Ez a nap a te napod!Nem szeretnénk elvenni ezt tőled,bármennyire is haragszunk rád.Boldog születésnapot kicsim!

 

Összeráncoltam a homlokom.Nehogymár november huszadika legyen?Ilyen hamar eltelt volna az idő?

 

-Köszi anyu!

 

-Pontosan 5 óra múlva születsz meg-újságolja lelkesen.-Bulit nem rendezünk,mert gondolom nincs rá nagyon kedved,de a családban megünepelhetjük ,ha szeretnéd.

 

-Persze,hogy szeretném.

 

-Isten éltessen!-szól kimérten apám.-Aztán nem ártana felkelni.

 

-Mindjárt-legyintek-Csak egy picit hadd maradjak még.Szülinapom alkalmából.

 

Anyum apumra néz .Apám komoran bolínt,anyum pedig rám mosolyog,aztán kivonulnak a szobámból.Mielőtt még hallotávolságon kivül kerülnének apám megszólal.

 

-Nem kéne vele ilyen engedékeny legyél.Nagyobb baj is lehetett volna ebből az egész ivászosdiból.

 

-Ó,majd máskor megtárgyalom vele.Ma mégis csak a szülinapja.

 

Megsúrolom lángokban égő fejemet és a hasamra helyezem a kezem ami annyira be van horpadva,hogy a két kiálló csipőcsontommal egy völgyet képeznek.

 

Néhány perc után,kelletlenül ugyan,de kikászálódok az ágyból.A fürdő tükrébe belenézve és elsíkítom magam.Szerencsére nem túl hangosan ahhoz,hogy a szüleim felrohanjank.Inkább nem is részletem,azt ,hogy nézek ki.Egy szó.Horror.

 

Miután zuhanyozom egyet,és felöltözöm,egy egyszerű házi ruhába,leszédelgek a reggelihez.

 

-Ma barna kenyer a reggelid egy kis vajjal ,zöldségekkel meg tojással.Facsartam neked narancslevet is.-anyum elém rakja a kiadós reggelit,majd helyet foglal az asztalnál.

 

Apum felnéz a telefonjából és megszólal.

 

-Hogy voltál ennyire merész?A sürgösségen is kiköthettünk volna?

 

Anyumra pillantok.Nem néz fel a reggelijéből.Talán ő is kiváncsi a válaszra?

 

-Akkor jól éreztem magam.Azután meg még jobban-elvigyorodom ,de apám nem díjazza ezt a választ.

 

-Hetekig nem ettél rendesen,az egész odáig fajult,hogy elájultál.Mégis,hogy képzelted azt,hogy csak úgy behörpintessz egy csomó piát miközben a szervezeted tönkre van téve.

 

Anyum mélyet sóhajt.Még mindig nem szól közbe.

 

-Akkor nem foglalkoztam ezzel,apu.Csak egy kicsit ,jól akartam érezni magam.-felelem majdnem teljesen őszintén.

 

-Jaj,Istenem ,Aisha.Te nem fogod fel a dolgok súlyát!Tudod,hogy mennyire meg voltunk ijjedve,mikor Daniel hazahozott tegnap éjjel.Egy órát vitatkoztam anyáddal azon ,hogy ne töltsd az éjszakát az orvosok társaságában,mivel ő hívni akarta a mentőket.Talán az lett volna a legjobb döntés.Ott lennél egy kórterembe,bezárva ,talán egy hétig is.Mert egy épelméjű orvos biztos nem egedne haza egy ennyire felelőtlen lányt.Főleg ,hogy még kiskorú vagy!Egyáltalán,hogy lehetett abban a builban ital?!Biztos vagyok abban,hogy ott mindenki 18 éven aluli volt.Ugye?

 

-Igen-hajtom le a fejem,miközbe újabb paradicsomot szúrok fel a villámra.

 

-Laura,őszintén ,téged sem értelek.Hol járt az eszed amikor elengedted?

 

-Hát..már sokszor járt Danielnél...Soha nem történt semmi baj,és úgy gondoltam,nem ártana neki egy kis kikapcsolódás.

 

-Milyen kikapcsolódás?Ezt inkább halálra ivási hadműveletnek nevezném!

 

Elhúzom a szám.Igaza van.Tényleg túlzásba estem.Nem gondoltam bele a következménykebe.Mennyire ostoba liba vagyok!

 

-De abban igaza van apádnak,Aisha,hogy gondolkoznod kellett volna milelőtt cselekszel.Én megbíztam benned,ugyanúgy ahogy Danielben és Bettyben is.Nagy csalódást okoztatok.

 

Lopva anyumra pillantok.Arca sápadt és szomorú .Megint galibát okoztam!

 

-Nem kérek többet-nyomom el a tányért .

 

-Dehogynem azt szépen megeszed.Addig nem állsz fel az asztaltól.

 

-Albert !-anyum fenyegető pillantást vet apámra-Kérlek Aisha,edd meg.Nagyon gyenge leszel,ha nem táplálkozol rendesen.A reggeli  a legfontosabb étkezés.

 

-Jóóóó...-felkönyökölök az asztalra csak azért ,hogy meg tudjam tartani a fejemet,ami annyira hasogat,hogy félek egyszer csak szétrobban.

 

Most az egyszer se apám se anyum nem szólít meg ,az illetleségem miatt.Ha nehezen is,de biztos átérzik milyen másnaposnak lenni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Épp gyümöcslevet szürcsölgetek ,miközbe a matek házim megoldását próbálom megfejteni.Hiába koncentrálok minden agysejtemmel az előttem heverő feladatra,a gondolataim mind elkalandoznak.

 

A nap folyamán majdnem minden eszembe jutott amit a tegnap műveltem .Tudtam,hogy rengeteg hülyeséget tettem,de hogy ennyit!Három dologért szégyellem magam a legjobban:1.annyit vedeltem mint egy állat 2.belehánytam egy vázába 3.(és a legdurvább)smároltam Mark Almondal,amire ő százas nem emlékszik,vagy ha mégis,akkor próbálja mihamarabb kitörölni a fejéből.

 

Hiába  több az OMG emlék mint a normális,amikor csak tudok újra elmerülök abban a bolondos hangulatban.Soha nem volt részem ilyen fantasztikus ,mégis totálisan vad dologban mint a tegnap.Őrültség volt,de imádtam.

 

Csengeni kezd a telóm.A névre sandítok és elgondolkodom,hogy felvegyem-e vagy sem.Végül,mivel ennyivel tartozom neki elhúzom a zöld gombot.

 

-Szia,Daniel!

 

-Hello!-a hangja rekettes és fáradt.

 

-Figyelj először is bocsánatat akarok kérni mindazért amit tette a tegnap.A vázát meg a wc-t meg mindent sajnálok.El se tudom képzelni mennyit kellet ott takarítani.

 

-Jah,semmi baj,Aisha.Corneliáékkal egy óra alatt összeszedtük.Én azért hivtalak,hogy megtudjam milyen állapotba vagy?

 

-Elfogadtható.Neked is fáj a fejed?

 

-Ne tudd meg..-halkan elneveti magát és vele együtt én is .Tisztában vagyok azzal,hogy a saját fájdalmamon nevetek,de valahogy jól esik .A bennem felgyűlt idegességnek legalább az egy harmadát leadhatom.

 

-Aisha?

 

-Igen!

 

-Azért tényleg felejthetetlen buli volt,ugye?

 

-Igen,az volt.-elmosolyodom.Egy kicsi ideig csak csendben felidézzük a történteket,majd egyszerre csak megszólal Daniel.

 

-Boldog szülinapot,babám!

 

-Köszi,de többet ne nevezz babámnak.Nagyon zavaró.

 

-Angyalom?

 

-Annak tűnök?

 

-Igen..

 

-Akkor neked látási problémáid vannak.Mikor szeretnéd ,hogy benézzünk egy szemorvoshoz?

 

-Miért nem tartod magad angyalnak?

 

-Mert nem vagyok az...azt hiszem ha ördögöcskének hivnál azt elfogadnám.

 

-Dehát te nem vagy olyan mint egy ördög.

 

-Fekete haj,vérmes szemek,sápadt arc,nyúzott bőr...szerintem ellégé hasonlítok.

 

Felnevet.A hangja olyan kellemesen cseng.

 

-Te gyönyörű vagy,Aisha.

 

Érzem,hogy a levegő legalább 20 fokkal megnövekszik.

 

-Ez most bóknak szántad?

 

-Talán..

 

Nem tetszik nekem ez a sejtelmes hang.Sőt zavar.Messze se akarom,hogy Daniel flörtöljön velem.Milyen dolog ez!

 

-Figyelj mennem kell aaa...tudod megjöttek a vendégek.

 

-Persze értem.Akkor vigyázz magadra ,angyalka!

 

Már majdnem odaordítom neki,hogy ne nevezz így,amikor anyum belép a szobába.Így hát a szokásos mondókámmal búcsúzom.

 

-Te csak ne félts engem.-azzal lecsapom a telefont.Anyumra emelem a tekintetem.

 

-Nemsokára megérkeznek a vendégek.Ezért ,aztán gyere segíts megteríteni az asztalt.-szól anyum.

 

Na akkor még sem füllentettem akkorát....

 

-Persze mindjárt jövök.

 

-Három óra van még hátra!-figyelmeztet.

 

-Meddig?

 

-A születésed órájáig!

 

-Ó ,igen.-zavartan mosolygok,mivel még mindig nem tudom feldolgozni azt,hogy Daniel Sirett bókolt nekem.

 

-Aztán nehogy paradicsom legyél nekem.-anyumnak huncut fény csillan a szemébe.Kilép  szobámból,én meg a tükörhöz futok.Nem hiába figyelmeztetet,paradicsom átváltozás veszély fenyegeti az arcom.

 

Lehuppanok az ágyra és mindkét kezemet a halántékaimra helyezem.Ez annyira nem szép dolog!

 

Daniel két  évig járt Laylaval,és látszólag tökéletes volt minden.DE akkor Daniel nem lépne át ilyen könnyen Layla emlékén.Egy hónap és már más lányokkal flörtölget.Ezt ,pedig nem csak magamra értem.A bulim több lánnyal is folytatott „bizalmas” beszélgetéste ,egy sarokba,elbújva.El se akarom képzelni,hogy mit csináltak,ott elrejtőzve ,mert ,hogy semmi jót  az is biztos.Egyszerűen gusztustalan dolognak tartom,és elitélem emiatt Danielt.Ámbár, valami mégsem műkdhetet olyan szuperül,ha ilyen könnyen a háta mögött tudja hagyni,egy hosszú kapcsolatot.Milyen jó lenne ha megkérdezhetném Laylat,hogy mi történt köztük...De sajnos nem tudom.Danielnek pedig félek feltenni ilyen,jelegű kérdéseket.Így inkább el is terelem  gondolataimat erről a témáról.

 

Felállok és kinyitom a szekrényem.

 

-Akko most keressünk egy elfogadható öltözetet.-sóhajtok egymagamban.

 

Anyummal mindent előkészítettünk a vendégek érkezéséshez.Most várunk és tördeljük a kezünket,azért izgulva,hogy minden tökéletes legyen.

 

Nemsokára csengetést hallunk az ajtó felől.

 

-Megyek nyitok ajtót!-szólok és felállok a székből.

 

Az anyai nagymamám és nagyapám áll az ajtóban.A hátuknál anyum lánytestvére,Magdolna és a két unokatestvérem,Henry és Izabella.Izabella 13 éves,Henry ,pedig tíz.Mindketten,nagyon jófejek.Izabella korban közelebb áll hozzám,tehát tudok tini(inkább csajos)dolgokról is beszélgetni vele.

 

-Sziasztok!-köszönök boldogan .Az utóbbi időben nem találkoztam velük.

 

-Boldog szülinapot,mackócskám!

 

Mamám és tatám egyszerre ölel meg.Ráébredek arra,mennyire hiányoztak nekem.Istenem ,nélkülük nem is lenne egész az életem.Annyira szeretem őket!

 

-Tessék ,ez a tiéd.-mamám átnyújt nekem egy kis csomagot,meg egy nagy cserepes virágot.

 

-Köszönöm.Gyertek csak be!Ne fagyoskodjatok odakint!

 

Miután mindenki betopogott a kis előszobába,sorra megölelem őket és elveszem az ajándékokat.Henry egy focilabdát nyom a kezembe.

 

-Háth ,én tudom,hogy nem rajongsz a fociért,de remélem,hogy a kedvemért azért majd focizol néha-néha velem egyet.

 

-Persze,Henry.Köszike,kishaver.

 

Izabella utójára marad.Rámkacsint és egy,rózsaszín masnival átkötözött ,dobozt nyújt át.

 

-Csak akkor nyisd ki ha senki sem lát.Ez szuper titkos.

 

-Úgylesz ne aggódj.Köszi,egyépként.

 

Az ajándékokat egy kisasztalra  teszem le .Ahogy ránézek a csinos kis csomagocskákra egyszerre Layla jut az eszembe.Nagyon kiváncsi vagyok,vajon ő mit hozott volna nekem....Biztos valami olyasmit,amitől sikító rohamot kaptam volna,talán egy csigás íjat vagy egy olyan jóillatú parfümöt a zárából ,vagy elmentünk volna az uncsijaival egy vidámparkba.Mindenesetre százas,hogy tökéleteset választott volna....

 

Újra könnyek gyűlnek a szemembe.Mennyire égető a hiánya!

 

Leülünk az asztalhoz,de egyelőre még nem látunk neki a finom kajának,megvárjuk ameddig a hiányzó,három személy  is befut.

 

Pár perc múlva,újra csengetésre kapom fel a fejem.Kinyitom az ajtót és kedves mosollyal beterelem ,az uncsimat,a nagybátyámat és a feleségét.

 

A leves,mennyeire sikerült.A második,pedig jaj...nincsenek rá szavak.Anyum tényleg kitett magáért.

 

-Hiába,mostanság az embernek nincs ideje arra ,hogy otthon termessze meg a zöldségeket és gyümölcsöket.-mamám nagyot sóhajt ,majd folytatja-Én nem hiszek az ilyen bió termékekeben.Szerintem ugyanolyan hazugságok ,mint a cukormentes cola.Inkább megveszem a szomszédtól ,amit tudok,hogy ,ha sok fáradságos munka árán,de ő termesztett.Felásta a földet,majd saját kezüleg ültette el a magokat,és gyűjtötte be .Nem olyan tökéletes alakú ,mint amit az üzletben árulnak,de legalább tudom,hogy egészséges és nem telepermetezett.

 

-Igen,igazad van Robin.Egyetértek veled.-mondta Tina,a nagybátyám felesége.-Én is mondom mindig a gyermekeimnek,hogy mossák meg a gyümölcsöket és zöldségeket,ám nem hallgatnak rám.Az a sok vegyszer ami a gyomrukba kerül...ahh...katasztrófa...

 

-Mostanába nem csak az a baj,hogy nem mossák meg a gyümölcsöket stb hanem az ,hogy igazából nem is fogyasztanak.Csak mindenféle chipset,csokit,zselét,egy csomó egészségtelenséget.-szólt kioktató hangon apám.

 

-Igen,és akkor sírnak ha felszalad egy két kiló.-sandít a nagynénim Izabellra.

 

-Anya!Ez nem is igaz.1.én soha nem nyavajgok ilyesmikért 2.alig eszek édességet.Mindig Henry tömi magába,és te engem okolsz.

 

-Hey!-Henry duzzogva karba teszi a kezét.

 

-Na csitt!-mondja nyugtató hangon Magdolna.-A lényeg,hogy jobb ha nem esztek semmiféle édességet, zselét meg minden marhaságot.Persze néhanapján ha megkivánjátok,nem tiltom meg.

 

-Én nem tehetek róla,ha ilyen kövér vagyok-siránkozik Izabella,aki egyépként nem nyom többet ötven kilónál-Bár csak lehetnék olyan sovány ,mint Aisha.

 

A levegő egyszerre megfagy és olyan hangulat lesz mint kb egy osztályfőnöki órán. .Végül muszáj megtörnöm azt,csak azért ,hogy szegény Izabella ne érezze kinosan magát.

 

-Hát ilyen sovány ne legyél!Tudod milyen zavaró az,amikor sétálsz az utcán és nem tudsz semmi másra figyelni mint a zörgésre ,amit a csontjai összekoccanásából származik.Egyetlen jó dolog van ebben az egészben:nem kell külön költenem Halloweeni jelmezre.

 

Örülök,hogy egy  halvány mosolyt csaltam a sápadt Izabella arcára.Henry felnevet,a többiek is egy kicsit megmozdulnak,lassan a légkör újra felszabadultá válik.

 

-Na akkor hozhatoma sütit?Ki kér kávét?

 

Újra csöngetés hallatszik és apám azonnal rámszegezi kérdő tekintetét.

 

-Vársz még valakiket?

 

-Tudtomal nem...-felállok és az ajtóhoz ballagok.Amikor kinyitom,majdnem elájulok.

 

Daniel,Betty,Corneli,a két szőke barátnője,Betty pasija,három (csak a buliból ismert )pasi,és legnagyobb meglepetésemre Mark áll az ajtó előtt.

 

-Boldog szülinapot!-kiájtják a lányok es a három(csak buliból ismert pasi).

 

Daniel odalép hozzám és átnyújt egy óriási rózsacsokrot.

 

-Isten éltessen,angyalkám-azzal egy csókot nyom az arcomra.

 

Irtózatosan elpirulok.

 

Mark is közelebb jön és miközbe ő is átnyújtja a saját csokrát ezt súgja a fülembe:

 

-Kifejezetten jól csókolsz,furcsa csajszi.

 

El is képzelem a paradicsomfejemet ahogy a többieket bámulja összezavarodottan.

 

-Sziasztok!-köszönt anyum.A többi csaláládtagom is nyújtogatja a fejét ,hogy jobban lássa a jövevényeket ,akik nagyon remélem,hogy hamarosan távoznak,mert ha nem százas ,hogy még egy ilyen gesztustól vagy kijelentéstől ,hanyat vágódom.

 

-Nem jösztök be?

 

-Ó,nem .Csak azért ,jöttünk ,hogy felköszöntsük Aishat már megyünk is.-Daniel rám kacsint majd a többiekkel karöltve köszön és elmegy.

 

Annyira kavarognak a gondolataim,mintha épp egy tokányt kevergetnének  odafenn,ami valahogy nem akar összeállni.

 

Lehet,hogy hülyén fog hangzani,de ez az egész helyzet annyira beleilett egy tökéletlen szerelmi háromszögbe.

 

Egyik se szeret vagy kedvel igazán,hanem értetlenségem ellenére,csak úgy a semmiért ,érdeklődik irántam.Csak azért,teszi mindkettő ezt velem,hogy felkavarja a hormonháztartásom vagy mi a csuda?Fejezzétek be!Mindketten!Főleg te Dani,ez egyáltalán nem egy normális viselkedés!

 

A két nagy csokorral a karjaimban visszatérek az asztalhoz,ahol a legtöbb személynek az arcán,pajkos mosoly jelenik meg.

 

-A barátaim...az osztálytársaim...-szólok magyarázásképpen.

 

-Mark, nem el ment 9.-ben?-kérdi anyum.

 

Hogy te milyen jól emlékszel !

 

-De!A buliban ,találkoztunk.

 

-És  a sok pia után még emlékszik rád?-apám hangja villámcsapásként ér.De őszintén engem is foglalkoztat ez a kérdés.

 

-Ez egy jó kérdés apu.

 

Felrakom a mosolygó állarcom és leülök az asztalhoz.A körülöttem lévők nem is sejtik mi minden jár most a fejemben.