Ötödik fejezet

 

-Na jó gyere!-intek Izabella felé.-Megnézzük mit rejt az ajándékod!

 

Felsurranunk a szobámba, Izabella meglepetésével együtt.

 

-Ez tényleg nagyon titkos!-becsukja az ajtót.

 

-De mi az?-kérdezem kiváncsiskodva.

 

Nagy levegőt vesz.

 

-De kérlek ne nevess ki!

 

-Oké,oké!Mond már !

 

-Ez egy regény-napló amit én irtam...

 

-Mi az a regény -napló?

 

-Hát az olyasmi mint pl Diary of a wimpky kid.Szóval,hogy naplóként irom le de nagyjából képezek egy történetet is.

 

-Igen ,igen,értem-bólogatok.-És ezt már mutattad meg valakinek?

 

-Nem ,épp az,hogy senkinek sem mutattam meg.Te vagy az első.

 

Mosolyra húzom a szám.Annyira jól esik,hogy rám gondolt elsőként.

 

-Akkor az enyém lehet a megtiszteltetés...

 

-Igen.Ez még csak a kézirat.De kérlek amilyen gyorsan csak tudod olvasd el és mond el a véleményed róla.Nagyon fontos lenne.

 

-Persze,Bell,amilyen gyorsan csak tudom,elolvasom.

 

-Köszönöm.

 

-Én köszönöm.-megölelem.

 

-Gyertek!-hallatszik egy kiájtás lentről –Hozom a tortát!

 

-Ó persze-az órára pillantok-Mindjárt hat óra .Pár perc és megszületek.

 

-Honna tudják ilyen pontosan ,hogy hánykor születtél?

 

-Anyum külön megkért egy nővért,hogy abban a percben jegyezze fel a születésem időpontját,ahogy meglátom a napvilágot.

 

-Aham.Érdekes.Nekem nem tudják,hogy 2-kor vagy este 10 kor születtem..Durva 7 óra a különbség!Menő mi?

 

-Ja....

 

A tortám málnás és tejszínhabos .Fuu...Rettentően imádom ezt az ízkombinációt.

 

Miután a családom elénekel a” Happy Birth day”-t eljött az idő,hogy elfújjam a gyertyákat.

 

16!Gyönyörű szám!Remélem ,hogy az elkövetkező években is szép napok várnak rám és a családomra!Legalább is szebbek mint az elmúlt egy hónapban!

 

Elfújom a gyertyám.Soha nem törtem sokat magam ezeken a kivánságokon.Úgysem teljesülnek....

 

A torta finomra sikerült.Percekig csak izlelgetem a számban és csak utánna nyelem le.Ahh...fenséges...

 

-Aisha...Gyere fel...Valamit még el kell mondanom a könyvel kapcsolatban...-súgja a fülembe Izabella.

 

Felállok és utánna futok a szobám felé.Mire felérünk már alig hallom mamám mesélő és apum morrogó hangját.Minden elhalkul és elcsendesedik.Nem szeretem a zajt,de ez a csend is túl fura.Ja,hát persze.Már milyen rég nem hallgattam zenét!Biztos az hiányzik...

 

Benyitok a szobámba és már készülök lehuppani az ágyamra amikor valami suttogásfélét hallok.

 

-Már nem kell suttogj!Itt fen nem hallanak semmit!-mondom Izabellanak félvárról.

 

-Tessék?

 

-Aaaa...-kérdő arcot vágva tekintek rá.Ő csak egy percre méltat engem ,majd újra a csomagért nyúl és meglebegteti előttem.

 

-Erejtettem benne pár személyes dolgot is,azért,hogy jobban  érzékeltessék azt amit mondani akarok.Van benne pl egy karkötő  amit anyumtól kaptam 6 éves koromban.Ezzel azt akarom kifejezni,hogy nagyon szeretem őt és még most is megőrzöm a tőle kapott tárgyaim.Van egy rúzs is amit egy első randira vettem,mert azt hittem,hogy meg lesz az első csókom azzal a fiúval.Persze nem lett semmi,és a rúzst nem használtam.Ez annak a jelképe,hogy már nem érdekel az a f...Aisha,figyelsz te egyáltalán rám?

 

Izabellara meredek.Őszintén szólva majdnem semmit sem fogtam fel abból amit itt elhadart,teljesen más dolog köti le a figyelmemet és ez nem más mint egy folytonos pisszegés és suttogás,ami a balkon felől hallatszik.

 

-Aaa..bocsi mond csak...

 

-Na hát ott tartottam,hogy ez a fiú már semmit nem számít nekem..

 

-Aisha!Aiiiisha...-a suttogó hang mind ijjesztőbb lesz.Basszus egy perc és bepisilok.

 

-Képzeled el !Hogy lehet ilyen egy fiú!Három másik lánnyal csal meg aki még idősebbis mint én egy évvel!Pff...

 

-Aishaaaa.....

 

-Figyelj!Egy percre csak kiszaladok a balkonra ,mondhatod tovább csak eszembe jutott,hogy valamit ott felejtettem.

 

-Menj csak!Na és miután megcsal még neki áll feljebb..

 

Már teljesen besötétedett és kezdek remegni.Reménykedem abban,hogy valamelyik hülye haverom bújt el oda...

 

Elhúzom az üveg ajtót és kitekintek a balkonra.MI A F....?

 

 Olyat síkitok,hogy szerintem még a szomszéd tyúkjai is elfutnak  ijedtükbe.

 

Egy entitás áll előttem,szürkés elmosósott alakkal.Abban a percben nem tudom megállapítani,hogy hány év körüli,vagy ,hogy  egyáltalán ,hogy ki a franc lehet..Mert még életemben nem találkoztam vele.Annyit látok csak ,hogy egy ősz öreg ember.És  az egyetlen dolog amit azonnal észreveszek,az,hogy ez a személy már nem élő!!!!

 

-Tünj !Tünj!-mutatom a keresztet-Én nem ártottam neked!Jaj !Segítség!

 

-Nyugalom,kisasszony én nem akarom bántani magát.Békés ügyben érkeztem.Kérem hallgasson meg.Jó szándék vezérel,efelől biztosíthatom.Kisasszony kérem,ne ordítson így mindjárt bereped a nemlétező dobhártyám.

 

-Tünjön a házamból átokfajzat!Tünjön!Hozom a szenteltvizet,hozom a sót,hozom a papokat,mi az ,hogy az egész templomot ide hozom!Ne merészeljen közelebb jönni!

 

-Kisasszony,kérem,higgadjon le.Nem akarom bántani önt értse meg.Nem is tudnám!Esdekelve kérem,halgasson meg.Ez nagyon fontos!

 

Abban a percben teljesen kicsapódik a balkon üvegajtaja és Izabella jelenik meg.

 

-Te ki a bűbánattal ordítassz így?!

 

Ujjaim még mindig keresztet formálnak és körülbelül fel vagyok mászva a korlátra .

 

-Jézus Isten!Aisha jól vagy?Vigyázz mindjárt kiesel!-megragadja a pólom és visszahúz.

 

Arra a helyre  pillantok ahol a kisértetet láttam,de az már szerencsére eltünt.

 

-Mi történ?Komolyan mondom a frászt hozod rám!

 

Lassan szédelegve ,levegő után kapkodva megszólalok.

 

-Azt hiszem láttam egy patkányt!

 

-Mi?Nem mondod!Hol?-Izabella ijjedten forgolódik ,arca kifehéredik.

 

-Azt hiszem ott!Gyere tünjünk innen!

 

-Egyetértek!

 

Kb egy rakéta sebességével rohanok le a lépcsőkön hátamba Izabellaval.

 

-Lányok?Mi történt?-néz ránk meglepett tekintettel mamám.

 

-Egy..egy..jaj..Aisha mond te..én képtelen vagyok...-prüszköli Izabella miközbe a szívét fogja.

 

-Van egy patkány a balkonomban!

 

-Mi?-hárman is fehorkannak az asztalnál.

 

-Nem hülyéskedek...

 

-Biztos ,hogy jól láttad?-lép oda Magdolna a lányához és megsúrolja a hátát.

 

-Igen,tökéletes.

 

-Anyu!-Izabella annyira meg van rémülve,hogy mindjárt sírva fakad.Bocs,Bella,de ez jobb mint az igazság.-Tudod,hogy én ..jaj ..én úgy utálom őket.-Izabella odabújik az anyukájához.

 

-Semmi baj,szívem!Biztos csak ez az egyetlen volt!

 

-Jaj nem!Én egy egész fészket is láttam a balkon sarkában!

 

-MI?-Izabella fesíkit.

 

-Jaj!Aisha ne hülyéskedj!-mondja hitetlenkedve apám-Megyek és megnézem azt a fészket.

 

-Már nincs meg!-próbálom menteni a hazugságom-Lerugtam.

 

-Jól tetted-szippogja megrémülve Izabella.

 

Apámról le rí,hogy nem hiszi el az én kis „mesémet” de nem mond semmit .

 

-Semmi baj...-anyum megsimogatja Izabella karját.-Gyere ,ülj le,igyál valamit.Ide már nem fognak lejönni.

 

Izabella remegve lecsúszzan az egyik székbe .

 

-Most miért vagy úgy kikészülve ,Bell?A patkányok tök menők-mondja lelkendezve Henry .

 

-Úgy van!Tök baró a farkúk!-fűzi hozzá a másik 7 éves fiú uncsim,Gabriell.

 

-Nem igaz!-kiájtja Bella-A patkányok borzalmas élősködők!

 

-Nyúgódj meg aranyom!Gyere kérsze egy kis capuccinót!-mamám gyengéden  megpaskolja Bell hátát.Pont úgy viselkedik vele,mint kiskorunkban mikor egyszer megpillantottunk egy cserebogart a konyhába.Milyen hisztit vágtunk!Mondjuk én csak azért ,hogy kiegészítsem Izabella jajveszékelését .Az egész egy argentin sorozatra hasonlított a legjobban.

 

-Ejj,nem szabad így félni.Én még kisebb voltam mint te és a patkányfogóból szedtem ki őket-vakarja a fejét tatám-Nem szeretetre való állatok,de vannak náluk ocsmányabbak is.

 

-Nyúgódj meg ,Bella.Ők jobban félnek tőled mint te tőlük.-mosolyog megnyugtatóan a nagybátyám.

 

Ezután elkezdődik egy hosszú traccsolás az állatokról,amit aztán követ a  kert,aztán azt az erdő,azt a kaszáló és végül (mint úgy általába) a a végkifejlett a „Hát az én időmben  az úgy volt”téma lesz.

 

Örülök ,hogy eltudtam hitetni az egész családdal,(na jó apámat kivéve) azt,hogy tényleg egy patkánnyal volt szerencsétlenségem találkozni.

 

Mert hát valljuk be.Az igazságot senki se hitte volna el.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatodik fejezet

 

Figyelem !Figyelem!Közérdekű közlemény következik.Aisha Kinsey nevezetű nőszemély megháborodott,szóval mindenkit kérünk ,hogy tartsa be a megfelelő távolságot ,ha nem akarja ,hogy egy párnával vagy egy matekkönyvvel a fejében ébredjen fel.Mivel e személy időközben  „különös természetfeletti entitásnak” nézné önt,és jól fejbecsapná valamivel.Nem egy eset történt tehát ,kérem ügyeljenek ezzel az elmeháborodottal.Köszönöm szíves figyelmüket!

 

Komolyan gondolkodom azon,hogy   egy ilyen szöveggel ellátott táblát akasztok a szobám ajtajára.Mindenki jobban járna vele.Eddig háromszor törtem össze két poharat és három tányért mikor  furcsa kisérteties hangokat hallottam a  hátam mögül.Egy alkalommal egy párnát hajítottam egy sötét árnyék felé ,ami apám fejébe landolt,másodszor pedig a matekkönyvemmel csapkodtam ugyanezt a furcsa „entitást” miközbe egy vázát találtam el.A szomszéd tyúkjaira már  vagy ezerszer hoztam a szivinfarktust a sikításaimmal(csoda ,hogy még élnek) .

 

Tehát, ja,szerintem én vagy ,valami irtózatosan erős füvet szívok(a tudtom nélkül) vagy egyszerűen csak nagy bajok történtek odafenn az emeleten.És én a másodikra gyanakszom.A szülinapom óta mind csak furcsa hangokat és árnyakat látok( a suttogás szerencsére nem jelentkezett újra).Bizarr dolgok történnek pl.ülök a reggelinél ,eszem a lekváros kenyerem és iszom a kávém, amikor a vaj magától leesik a földre.Utánna nyúlok,és ne tudjátok meg,a lekvár is ledpuffan,pontosan a fejem közepébe.Kb vagy 25 –ször  kellet hajat mossak utánna.De nem csak itthon keserítik meg az életem a ...”szellemek”...hanem az iskolában is pl írom  nyugodtan a feladatot , kémia órán.Megoldom az összes 15 gyakorlatot...(már azt hittem soha nem leszek kész vele)...odahívom a tanárnőt,hogy ellenőrizze és adja be a pluszpontot(ami majd emel egy jegyet a dolgozaton).A tanárnő odalép hozzám,én átnyújtom neki a füzetet.Vigyorogva várom az eredményt ,de amikor a meglátom a tanárnő arckifejezését azonnal  elkomorulok.”Te most szórakozol velem Aisha?!”

 

„Tessék ,tanárnő?” megrázza a fejét és dühösen  tovább megy.Amikor pedig rápilantok a füzetemre,az egész oldal egy nagy maszat,fele kiradírozva virít ,ami pedig írás abból semmit sem lehet érteni.Most mond meg!Fél órát szenvedek a semmiért!

 

Már nagyon mérges,fáradt és ijjedt is vagyok ezek miatt.Nem kapok rájuk magyarázatot,és ez annyira zavar. Segítsen valaki!Mert lassan teljesen megőrülők!

 

Most is, a lábaimat majdnem a nyakamig felhúzva ,kucorgok az ágyamon.Próbálok az angol házimra koncentrállni,de nem megy,szemem egyfolytában a szobámat kémleli.Sajnálom Shakspear!Tudod,  elég frusztáló abban a tudatban tanulni,egyedül egy házban,hogy közbe különös ,nem tudom mik, figyelnek.

 

Megcsóválom a fejem és nagy levegőt veszek.Ez nem fog müködni.Inkább megyek és falok valamit.

 

Mostanába nagyon rákaptam a falatozásra.Hálaadás napja óta mind csak többet és többet eszem.Most is összefut a nyál a szájamba ha eszembe jut a csütörtöki fogás.A legfinomabb az áfonyaszószos pulyka és a tököspite volt .Nyammmmm....

 

Lesettenkedek a konyhába és kinyitom a hütőt.Ó igen!Maradt még egy fél tábla csoki!Gyorsan elveszem és elkézdem rágcsálni.Jó,jó tudom,hogy nem szabadna,mert étrend és kutyafüle, de annyira kivánom.

 

A sok evés meg is hozta a várt eredményét.Durván három kilót híztam egy és fél hét alatt.Nem egészséges ez a súly ingadozás,de nem nagyon érdekel.A lényeg ,hogy végre van étvágyam .

 

Layla még mindig az eszemben van,nem tudom onnan kiüzni.Követ engem mindenhova,és bár még mindig görcsberándul a gyomrom akárhányszor egy közös kalandunkra gondolok,már elviselhetőbb a fájdalom amit akkor érzek.Rengeteg dolog történik mostanába velem,főleg ez a „szellemesdi” ,és nincs időm elmélkedni.Persze ugyanúgy hiányzik,de megfogadom a mások tanácsát és az emlékével a szívembe ,megpróbálok tovább lépni.

 

 Daniel  ..hát...na ...szokatlanul viselkedik velem.Jó néhányszor ,fogta meg a derekam,vagy csak úgy „véletlenségből” hozzáért a kezemhez, a hátamhoz vagy a vállamhoz.Még mindig zavar,de nem frusztál különösebben, mert más lányokkal is csinálja, akik velem ellentétben nagyon élvezik.

 

Mark meglepetésemre elhívott egy randira.Ne kérdezze senki ,hogy történt szimplán csak egy naprám írt messen ,hogy..

 

Szia,furcsa csajszi!

 

Hello,Mark!

 

Figyelj lenne hozzád egy kérdésem

 

Igen

 

Eljönnél velem ,moziba ?

 

A telefonommal együtt majdnem ledöltem a konyhaszékről.

 

Igen.

 

Szerda megfelel?

 

Igen.

 

Hat óra vagy inkább öt?

 

Ahogy neked jobb.

 

Hat jó lesz?

 

Tökéletes.

 

Akkor találkozunk szerdán.

 

Szerda pedig ma van,úgyhát pontosan 2 és fél óra múlva Mark a küszöbön fog állni.

 

Még nem tudom mibe fogok öltözni.De a lényeg az,hogy valami kényelmes legyen.Jártam meg már moziban azt,hogy egész film alatt szorított a nadrágom.A végén már annyira zavart ,hogy ugrottam egy nagyot a székben,amivel feborítottam a szomszédom popcornját.Szegény!Az egész haját ,még egy órával később is,popcorn darabok diszítették.

 

Még három házim vár arra ,hogy elkészítsem őket.Na jó!Muszáj lefirkantanom azt a pár feladatot!

 

Felsunnyogok a szobámba és százszor körülnézve elkapom a füzeteim ,könyveim és a golyóstolla ,majd lerohanok a konyhába.

 

Minden villany ég a házban ,és tudom azt,hogy ez pazarlás meg na...egy 16 éves lány...még sem kéne ilyen dedósan viselkedjen.De  én tartom magam ahhoz a mondáshoz „hogy jobb ha felkészülten ér a halál”.Az én esetemben pedig a halál oka,vagy a méreg,vagy a szívinfartus lesz,attól függ ,hogy milyen kedvük van ma a drága „szellemeimnek”.

 

Szerencsére semmi  „természetfeletti „ nem történik és nyugodtan le tudom írni a háziaim.Befejeztem.Halleluja!

 

Nem tudom,hogy erre a randira szexi legyek-e vagy inkább bájos ,netalán aranyos....Nem az aranyosat kilövöm,Mark biztos nem díjazná.Szexi vagy bájos?Az itt a kérés!

 

 

 

Nem vagyok egy nagyon,szexis tipús ezért valószinüleg a fekete ,kivágott pólok és mini szoknyák sem állnának jól nekem.Jó ,legyen a „bájos”.Amennyire egy ilyen csúnya lány mint én ,tud bájos lenni.

 

Végre elkészülök .Egy virágmintás ruhát veszek fel.Dekoratív de nem feltünően,édeske de nem túlságosan.Szempilláimat felturbózom egy kis szempillasprállal és azért az ajkaimnak is adok egy kis fényt,de  többi sminkcuccot messze elkerülöm.A táskámba a telómat,a pénztárcámat és egy rágót hajítok(ha véletlenül úgy adódna....)

 

 

 

Csengetnek.Gyorsan igazítok egyet a hajamon,majd az ajtóhoz futok.

 

-Szia!

 

-Hello!Hey,milyen jól néz ki valaki!-mondja Mark és alaposan végigmér .

 

Még ,hogy én nézek ki jól!Vessen egy pillantást  magára!Olyan ...ahh..jóképű...

 

-Megyünk?-kérdi és felém nyújtja a kezét.

 

-Aham-bólintok és félénken megfogom a kezét.

 

Kézenfogva sétálunk el a moziig, ami csak pár utcasarokra van az én házamtól.Komolyan úgy érzem magam,mintha már egy párt alkotnék .Közbe ez még nincs így.Vagy talán igen?Abból hogy eljöttem vele erre a randira már is következik,hogy együtt vagyunk.Erre kiváncsi vagyok.De még várok egy kicsit ezzel kérdéssel.

 

A Passengert nézzük meg Jenifer Lawrencel és Chris Pratt.Nem  rossz ,de egy idő után megunom .Mark észreveszi,hogy mindjárt elalszom,mert  hozzám szól egy olyan mondattal ,hogy „Vigyázz,furcsa csajszi mindjárt beleesik a fejed a popcornba”.Azután elkezdünk traccsolni és röhögni.Már a végére tényleg nevetséges ,annyiszor megy  Jenifer úszni.Persze nyilvánvaló ,hogy csak meg akarja mutatni a tökéletes alakját,ami csodálatomra annyira nem köti le Markot(jó,ha őszinte akarok lenni,akkor be kell vallanom,hogy jópárszor azért megbámulja,de na,fiúk).Engem nem hatnak  meg Chris izmai,inkább a popcornomra koncentrálok ami tökéletesen eltalálja a gyenge pontomat, a sajtos izesítésével.

 

Visszafelé jövet,úgyszintén rengeteget nevetünk és be kell vallanom,hogy Mark tök jó társaság.Sajnos lassan elérkezünk a házamhoz.

 

-Nagyon vagány volt ez az este ,Mark.-mondom vigyorogva.

 

-Igen,szerintem is jól sikerült.Az elején egy picit féltem,hogy tényleg elalszol..

 

-Nehéz lett volna engem kicipelni a moziteremből miközben hangosan horkolok..

 

Mark felnevet.

 

-Hogy tudsz ilyenket mondani?

 

-Én csak az igazságot mondom..

 

-Ritka vicces csaj vagy.

 

-Ez most bók volt,vagy irónia?

 

-Szerinted?

 

Elgondolkozom.

 

-Hát én inkább a másodikra tippelnék de per...

 

A mondatot nem tudom befejezni mivel Mark megcsókol.Ez egy kicsit másabb mint a multkori.Sokkal jobb.Annyira finomak az ajkai.Az enyémek biztos sósak lehetnek,a sok popcorntól.Mikor elhajol meg is jegyzi ,hogy:

 

-Nagyon jó izűek az ajkaid-Na.Akkor ő is szereti azt a sajtos izesítést!

 

-Jó sajtos ugye?

 

-Egy kicsit.De finomak.

 

- Kellet volna egyél tőlem egy keveset a moziba.

 

-Ó,nem lehet .Alergiás vagyok rá.

 

-Mi ?Ne szórakozz!-törülni kezdem a szájam mintha ez bármit is megoldana.-Jaj Mark én nem tudtam!Most ugye nem leszel rosszul?Úgy sajnálom.

 

-Nyugodj meg!-vigyorogva magához ölel-Csak hülyéskedek.

 

-A frászt hozod rám!-játékosan megpaskolom a karját.

 

-Bocsi,kicsim.

 

-Mostantól így fogsz hívni?

 

-Hát attól függ ...Tetszene?

 

-Nekem olyan mindegy...egy becenevé se vagyok oda..

 

-A kicsim az olyan...

 

-Édes.Tudom.Rendben ,maradjon az.

 

Befészkelem magam Mark karjai közé ,mert egyszerre hideg levegő csap meg.

 

-Te is érezted?-kérdem már –már előre tudva a válaszát.

 

-Mit?

 

-Ezt a szellőt..

 

-Nem.

 

Szuper!Akkor megint visszajöttek a „haverjaim”.Még szorosabban átölelem Markot és becsukom a szemem.

 

-Fázol?

 

-Egy picit,de mindjárt jobban leszek...Zavar,hogy..

 

-Dehogy!Nyugodtan maradj csak.

 

Mark  kölniének az illata egy cseppnyi erőt lehel a legémberedett tagjaimba.

 

-Mindent ,köszönök..-elhajolok Marktól.

 

-Már mész is?

 

-Apum cirkuszt fog vágni ha pontban nyolckor nem ülök le az asztalhoz.

 

-Rendben,kicsim.

 

-Hát akkor szia!

 

Megcsókol majd köszön és elindul a kapufelé.

 

-Aludj jól!-kiájtja miközbe kilép az útra.

 

-Te is.

 

Belépek a házba.Még mindig remegek a hideg fuvalattól ,de próbálok nem gondolni rá.

 

 

 

-Szia Aisha!-köszön anyum.-Gyere egyél!

 

Hiába ettem most 20 perce,már éhes vagyok.

 

-Ma mit eszünk?

 

-Készítettem lasagnet...örőlt hússal és rengeteg sajtal a tetején..

 

-Ó,tökéletes.

 

Apám lejön az emeletről ,köszön,majd leül mellénk.

 

Apám magas ember,nem egy soványság de nem is kövér .A kettő között van.Nem szakállas ,még bajusz sincs.Fekete haja van és elég kemény vonásai.Legalábbis én úgy látom.Anyum azt mondja régen nagyon jószivű és kedves ember volt...hát ez mostanra eltünt...Valahogy velem mindig olyan ellenséges!Mintha én egyenlő lennék számára a problémával.Persze ,tudom ,hogy  a szigora azért szükséges,hogy megvédjen engem  ,de néha irtózatosan idegesitő tud lenni ez a morcos stilusa.

 

Anyum az ellentéte.Mosolygós kedves és nagyon szép.Vonásai hasonlóak a mamámémhoz de az anyuméban van valami...más...valami egyedi.Kijelenthetem ,hogy ő az egyik legpozitívabb ember akit ismerek,széles –e világon.Bármi is történt eddig velem,ő képes volt engem megvigasztalni,felemelni a földről,erőt önteni a lelkembe.Jó...mondjuk...van amikor még azt se engedtem neki,hogy bejőjön a szobámba,elzárkóztam a fájdalmammal,így még sem ő nem tudott segíteni rajtam.Egy örömbomba,aki biztos teljes szívéből szeret.És én is szeretem őt.Egyetlen egy dolog van  vele kapcsolatban amit soha nem tudtam megfejteni.Van egy hétlakatos titka..Nem tudom mi az,de azt sejtem ,hogy valami durva dolog lehet.Érzem,hogy van egy fal közöttünk.Amig azt abba be nem avat engem,soha nem tudunk igazán nyiltan  és mélyen beszélni.

 

-Hogy volt a mai napod,kicsim?-kérdi anyum.

 

-Elég jól.

 

-Az oszid felhívott ma...

 

-Tényleg ?És mit mondott?

 

-Hogy sokkal jobban figyelsz az órákon és ez meg is látszik...

 

-Hogy érted ezt?

 

-Elárulta a matek jegyeket.

 

-És?

 

-B-d lett.

 

Kezeimmel a számhoz kapok.

 

-Igen!-kiájtom.Senki sem tudja mennyit szenvedtem ezért a B-ért.

 

-Bravó!Halottam,hogy holnap angolból is irtok felmérőt.

 

-Igen...

 

-És tudod?-kérdi apám  morrogva.

 

-Hát ,átnéztem a leckéket....

 

-De tudod?

 

-Mondjuk..

 

-Mennyi az a mondjuk?

 

-60%.

 

Apám hátradöl a székben.

 

-Ó,Steven,hagyjad.Én bízok benne.Biztos vagyok abban,hogy ebből is megírja a B-t.

 

-Annyira azért ne bizakodj, anyu.

 

Anyum elmosolyodik,apám megcsóválja a fejét.

 

-Na jó!Együnk!

 

Gondoltaim elkalandoznak.A holnapi nap nem lesz könnyű.Az oszi lehet,hogy nem említette anyumnak ,de még két tantárgyból is dolgit irúnk.Az egyiket pedig egyáltalán nem fogom fel....

 

-Milyen filmet néztetek meg ma?-szólal meg anyum egy kis idő után.

 

-A Passengert.

 

-Mi?Hol?Kivel?Mikor?-apám kérdően mered anyumra.

 

-Hát ..-anyum cinkos tekintettel rám sandít-Aisha mondta nekem a tegnap,hogy elmennének Bettyvel és Danielel megnézni egy filmet.Én pedig elengedtem őt.Sajnos elfelejtettem szólni erről neked

 

-Nem-rázom meg a fejem-Én felejtettem el szólni neked,apa.

 

Még mindig kissé érthetlenül fürkészi az arcunkat,de végül inkább feladja és tovább eszi a lasangnáját.

 

Köszi anyu!Megmentettél egy roppant kinos beszélgetéstől!

 

Az ágyamban fekszem.Képtelen vagyok az alvásra.Nem tudom lehunyni a szemem.A pokrócot a nyakamig húzom,és csak úgy félve pillantok ki a szobára.A villanyt nem oltottam le,és nem is tervezem.Már mindjárt fél tizenkettő és ha pontosan tizenkettőt üt az óra minden még félelmetesebb lesz.

 

Jó ideje bámulom,már a szekrényemet de semmi különöset nem észlelek.Lassan izmaim lenyugódnak,ellágyulok és szemeim lekoppannak.Ma végre jól aludhatok!

 

Nem!Mégse!Hideg fuvallat érkezik.Neeee.....

 

Csigalassúsággal kinyitom a szemem.Már most reszketek a félelemtől.Semmit sem látok,szóval semmi vátozást.Ám biztos vagyok abban,hogy nem vagyok egyedül a szobámban.Valaki figyel!

 

Tagjaim lassan újra kővé dermednek.Átjár a rettegés.A hátamon a hideg futkos és...

 

-AAA!

 

Egy fekete alak áll az ágyam előtt.Semmi mást nem látok,csak egy fekete foltot.Ennek a valaminek se szeme,se füle apszólut semmije sincs.Olyan mint egy kabát.

 

A félelem annyira lebénít,hogy jó néhány másodperc kell mire elhatározom,hogy amilyen gyorsan csak tudok,átrohanok a szomszédszobába.1..2...3...

 

Lehajítom a takarót a földre és sivítva menekülök a szüleim szobájába.

 

Berontok az ajtón.Mindketten ijjedten néznek rám.Anyumnak a kezében egy könyv van,tehát olvasott azelőtt mielőtt megzavartam volna,apum pedig az iróasztalánál ül,szóval ő épp dolgozott.

 

Becsapom magam után az ajtót,és fittyet hányva az életkoromra bemászom anyum mellé az ágyba.

 

-Mi történt kicsim?-néz rám megelpődötten.

 

-Ne kérdezz semmit anyu,most per pillanat képtelen vagyok értelemesen fogalmazni...-Bebújok a paplan alá és próbálok lenyúgodni.Már megnit a frászt hozzták rám ezek az izek....ahh....!

 

Vajon most is hivatkozhatok a patkányok jelenlétére?