Hetedik fejezet

 

Nem merek belépni a szobámba.Az ajtó előtt ücsörgök,mig  Mark ki nem nyitja előttem az ajtót.

 

-Milyen szép szobád van-mondja .

 

-Igen-mosolygok feszülten.

 

-Mi baj?

 

Hogy ez a fickó milyen jól kiszúrja ha valami nem stimmel!

 

-Éhes vagyok-füllentem.

 

-Akkor gyere menjünk és együnk egy pizzát.

 

-Bocsi,hogy felrángattalak de tényleg nem értettem a fizik házit.

 

-És így megértetted,hogy  5 perc alatt elmagyaráztam?

 

-Igen,tökéletesen.

 

-Örülök.Ennyire éhes vagy?

 

Mark ijjedten néz rám.Megértem a reakcióját.Biztos halálfehér vagyok és egy kicsit rá is játszom a dolgokra azzal,hogy szédülést imitálok.Minél hamarabb le akarok lépni a saját házamból.Igazából Mark úgy került ide,hogy egyedül voltam és irtózatosan féltem  .és mivel tudtam ,hogy Betty épp Spanyolországban jár,Dani pedig Dani ,ezért őt hívtam fel,azzal az ürüggyel,hogy nem értem a fizika házit.Lemondott egy találkozót a barátaival és inkább iderohant hozzám.De szerintem mindketten tudjuk,hogy ez a házifeladosdi egy kifogás és más áll a háttérben.Én tudom,hogy miért van szükségem rá...de arra kiváncsi lennék,hogy ő miért jött le hozzám,ha biztos volt abban,hogy a „Pliz nem értem a fizikaházit” egy hazugság...

 

-Igen,szörnyen éhes vagyok.-becsukom az szobám ajtaját-Azt hiszem letámadom azt a pizzázót.

 

-Kabát ?Sapka?Sál?-kérdezi-Nem fogsz így megfagyni?

 

-A kabátom lent van.-újra érkezik a hideg fuvallat-A többi nem fontos.Gyere tünjünk el innen.

 

Kézen fogom ,majd lemasirozunk a lépcsőn egészen az ajtóig.

 

Gyorsan magamrakapom a kabátom és neki is odadobom a sajátját.

 

-Jó ,hogy te flangálhatsz egy szál dzsekibe!-vetem oda neki.

 

-Jó ,jó.Én tudom,hogy nem fogok lefagyni,de érted aggódok.Nagyon vékonyka az a kabát.

 

-Ha önmagadért nem izgatod magad ,akkor értem se tedd-mondom és kinyitom az ajtót.

 

Már sokkal jobb a közérzetem idekint.Végre nem futkos a hideg a hátamon.

 

Beülünk a pizzázóba . Mivel tudom,hogy körülbelül egy órát kell várni itt,mig egy pincér észrevesz,kényelembe helyezem magam,az egyik kényelmes diványon.

 

-Sajnálom,hogy le kellett mondanod a találkozót a barátaiddal.-szólallok meg.

 

-Ó,semmi baj.Majd este leszaladok hozzájuk.Tudod,a barátaim házánál éjjel-nappal nyitva áll az ajtó.

 

Elnevetem magam.

 

-Olyanok nekem mint számodra Betty vagy Daniel.

 

-Nem...

 

-Tessék?

 

-Én Bettyvel és Danival jóban vagyok,de azért nem ennyire közeli viszonyban,mint te és a haverjaid.

 

-Aham...közbe én még olyan pletykákat is hallottam,hogy együtt jártál Danielel.

 

Felkapom a fejem.

 

-Mi?

 

-Jó,jó tudom,hogy alaptalan pletyka volt de mégis...annyira jól megvagytok ketten,hogy először én is elhittem.

 

-Ez badarság.Én soha nem néztem úgy Danira.Nekem ő csak egy barát.Persze szép és kedves fiú-nyelek egyet-de nálam az  szabály,hogy nem jövök össze a bárátnőm volt pasijával...

 

Ahogy kimondom összeszorul a gyomrom.Megint feltünik,Layla arca előttem és biztos vagyok abban,hogy Mark rá fogja terelni a témát...

 

-Ki volt a barátnője?

 

-A legjobb barátnőm..

 

-Várj ,hát emlékszem rá.Szőke ,kék szemű és vékony.Tök rendes csaj.

 

-Volt...

 

-Tessék?Ó,igen.Sajnálom.Részvétem ,bocsi.

 

Legyintek.

 

-Ez nekem nem fáj,sőt örülnék ha még itt lenne velem.

 

-Hallottam,azt hiszem egy hónapja ,hogy valami történt vele.De az osztálytársaim csak butaságokat hordtak össze.Elmondanád,hogy miben halt meg,ha ez neked nem kellemetlen....?

 

Persze ,hogy kellemtelne az,hogy a halott barátnőmről traccsoljak vele,de ettől függetlenül válaszolok neki.

 

-Elütötte.Egy autó.

 

-Ó,ez szörnyű..már nem is kérdezem a körülményeket.

 

-Igen,jobb ha nem emlékeztetsz rá...

 

A gondolataim felkavarodnak.Újra ég a lelkem.

 

-Bocsánat-megfogja a kezem.Próbálok mosolyogni és kedvesen a szemébe nézni.-Biztosan nagyon jó barátnők voltatok.

 

Nem is tudod elképzelni mennyire!

 

A pincér csodák csodájára megérkezik.

 

-Jó napot kivánok!

 

-Én csak egy colat kérek.-mondja Mark.

 

-Ne,ne csináld azt,hogy megint egyedül egyek.

 

-Majd eszek tőled.

 

-Oké,akkor egy colat és egy tropicanat.

 

-Az édes,vaniliás.Biztosan szeretné?-néz fel a jegyzettömbjéből a pincér.

 

-Persze ,hogy szeretném!Ha már egyszer kimondtam.Mit csinál?Le akar beszélni arról,hogy pénzel gyarapítsam a kasszát.Miféle dolog ez?

 

Én ezt poénnak szánom,de szegény,fiatal pincér komolyan veszi és nagyon elszégyelli magát.Miután elvonul Mark megszólal.

 

-Jől le bőgted..

 

-De hát ez poén volt!

 

-Úgy lászik ő nem annak értelmezte..

 

Csettintek a nyelvemmel.

 

-Egyépként miért nem eszel előttem?Félsz ,hogy lepecsételed magad ketchuppal és én majd kiröhöglek,vagy mi?

 

Mark felnevet.

 

-Edzésre kell menjek ezután,és nem akarok tele hassal futkorászni.

 

-Ja....Értem.Figyelj!-nagyot sóhajtok-Tudom,hogy nagyon sokat eszem,és hogy ez nem való egy lányhoz meg mit tom én,de kivánom.Egyszerűn nem tehetek róla.Már jó pár kilót fel is szedtem emiatt.

 

-Nem is ártott-csóválja meg a fejét-Már bocsi ,hogy ezt mondom de olyan voltál mint egy gebe.Most legalább van mit fogni rajtad.

 

Ez a pár szó hidegvizként ér.Tehát már annyit híztam,hogy feltünő?!

 

-Mi baj?

 

-Már annyira látszik,hogy híztam?

 

-Hát,aaaa...-szembetünő ,hogy nagyon kinlódik a megfelelő válasz megfogalmazásával-Egy kicsit igen,de hidd el így sokkal jobban nézel ki.Komolyan!

 

-Oké...-nem mutatom de magamban rettenetesen füstölgök.

 

-Hey...-közelebb húzodik hozzám-Hidd el nekem,hogy nagyon szexi vagy.

 

Nehéz elhinnem,sőt nem is hiszem!

 

-Azt hiszed öszejöttem volna én,egy  olyan lánnyal aki nem néz ki jól?

 

Ez most irtózatosan beképzelten hangzott.Értem,szóval olyan csajt keres aki egyenlő szinten van az ő szépségével...ez nevetséges...

 

Karba teszem a kezem.Jobb ha nem kezdi a „kicsim”-eket mert nincs hozzá hangulatom.

 

-Kicsim,nem akartalak megsérteni.Nem is volt mivel megsértselek.Mivel így gyönyörű vagy.Ismered,Angelica Jonhsont?Ő a volt barátnőm.Neki majdnem tökéletes alakja van és a tiéd nagyon hasonlít az övére...

 

Szóval neki majdnem tökéletes alakja van,ami nőnyelvre lefordítva azt jelenti,hogy elfogadható,ha pedig én csak hasonlítok rá ,az már egyenlő az elhízottal.

 

-Kicsikém,kérlek ne légy mérges.

 

Nagy baj lesz ha véletlenségből fejbe  találom egy vázával?!

 

Közel hajol az arcomhoz és megcsókol.Majd tovább csókol, a homlokomat,az államat ,a nyakamat és itt már én se bírok magammal.Legszívesebben ellökném,de a fenébe is...annyira szexi..

 

Folytatja a csókolgatást, lassan a vállamhoz ér.

 

A szememmel körbepásztázom a környéket.De szerencsére pár középkorú felnőtt és egynéhány öregasszonyon kivül nincs más a helyiségbe.

 

Hagyd már abba!-mondja az agyam.Ez egy őrültság!-mondja a szívem.Csináld csak!-mondja a bőröm.

 

Végül elér a dekoltázsomig és, itt már csak úgy reflexből elhúzódom.

 

-Egy vendéglőben vagyunk,Mark!

 

-Bocsi,csak annyira őrjítően vonzó vagy mikor duzzogsz.

 

-Te pedig nem vagy az!-hazudom-Szóval uralkodj magadon!És nem duzzogom,oké?-mondom durcásan.

 

-Oké,oké-huncutul mosolyog rám.Ebben a pillanatban bánom,hogy nem engedtem,hogy folytassa...

 

Végre megérkezik a pizzám és gondolkodás nélkül magamba tömöm.Sőt,még nagyobb falánksággal eszem,csak azért,hogy Markot „idegesítsem”...de igazából ezzel csak magam frusztrálom,mivel Markot cseppet sem zavarja.

 

Az igazságot megvallva ,nem is esik jól ez a pizza....

 

-Megyek fizetek!-szólok Marknak.Minél hamarabb haza kell érnem.Irtózatos rosszullét kerített hatalmába.

 

-Megvárlak itt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-Jól vagy?Olyan sápadtnak tűnsz...

 

Nem tudok válaszolni neki,félek ha kinyitom a szám kimászik belőle a pizzám...Csak szédelgek  a hasamat fogva.

 

-Kicsim!-megragadja a karom,hogy megtartson mivel majdnem összeesek.-Gyere állj fel!

 

Nagy nehezen megtartom az egyensúlyom.Fúúú...de fáj a gyomrom.

 

Nagy nehezen elérkezünk a házamig.

 

- Mi baj?Rosszul vagy?Mondj valamit kérlek!!

 

Nem szólalok meg csak rohanni kezdek a kapu felé.Feltépem az ajtót és átvágva mindenen ami az utamba kerül,kb bezuhanok a fürdőbe.Térden kúszva a wc-hez húzom magam és föléje hajolok....

 

A kanapén fekszem a plafont bámulva.Kimerült és gyenge vagyok.Úgy érzem magam mintha áthajtott volna rajtam egy teherautó...Lassan veszem a levegőt ,mivel még az is megerőltetés számomra...Soha többet nem eszem semmi édeset!Sőt semmit sem eszek!

 

Mark utánnam jött, de mikor meghalottam ,hogy nyitódik az ajtó elordítottam magam,hogy „Takarodji innen!”.Tudom,hogy eléggé durvára sikerült az elüldözése,de jobb ,ha megharakszik rám,minthogy egy telehányt wc fölött lásson kuporogni.

 

Sajnálatos módon a végletek embere vagyok.Vagy túl sok vagy apszolút semmi.És ez nem normális dolog.Amikor koplaltam,Layla halála miatt,igaz,hogy keveset de faltam valamit.Egy nap megettem egy áltagos ember reggelijét.Most pedig megeszem reggelire egy átlagos ember mindehárom étkezésének az adagját.2 hét alatt viszaszettem az öt kilóm és ha nem vigyázom,vagy nem állok le ezzel a folytonos habzsolással,biztos ,hogy egy hónap múlva gurulni fogok....de nem csak az alakomat fenyegeti veszély hanem az egészségemet is.Elég!Ezentúl szigorúan fogom követni az orvos által felirt diétát!Talán úgy rendbe hozhatom a szervezetem és a külsőm is.

 

Feltápászkodom és a fejemet fogva ,ellődörgök a csapig.Iszom egy kis vizet ,majd kerekesek valami orvosságot.

 

Egy óra múlva már majdnem teljesen rendben vagyok.A Tv-t nézem közbe pedig egy teát szürcsölgetek.Finom, citromos, cukormentes, természetes  ,üditő folyadékot.Egy tehetségkutatót nézek,névszerint az X factort.Elég érdekes .Szeretem hallgatni a szép hangú versenyzőket,és drukkolni nekik ,hogy tisztán énekeljék ki a következő hangot.Én még sohasem léptem fel nagyobb közönség előtt.Csak néhányan hallhattak énekelni a gitáromon vagy a zongorámon játszva.Egyedül szépen dúdolgatok,minden hangot kristálytisztán kiéneklek,ám ha valaki megkér arra,hogy adjak elő neki egy dalocskát,százas,hogy ezerszer elhibázom(mindenhol ahol lehetséges).A gitározás jobban passzol hozzám ,mint a zongora.Az utóbbin tökéletes figyelemmel és koncetrációval kell játszani,mig a másikon inkább csak bele kell merülni a dallamba.Lehet,hogy ez csak az én meglátásom,mivel a zongorázást nem rég kezdtem,és egyelőre nehézkésen haladok vele.Őszintén én imádom a zenét a hangokat a ritmust a dallamot ,egyszerűen mindent.Egy jó melódia olyan számomra mintha egy más világra kerülnék.Van pár kedvenc dalom,amikneka  kottájáta  szomorú nehéz napokon szoktam elővenni...

 

Zajra leszek figyelmes.Vajon megérkeztek a szüleim?Az órára pillantok .Nem.Még jó pár óra van addig.Hát akkor már megint nem várt vengégeim érkeztek.

 

Öszekucorodok a kanapén.Félek.Igen rettenetesen,úgy mint egy kisgyerek a mumustól...Csak épp ,hogy a mumos ...nem jesztegeti őt...nem hoz magával jéghideget...és nem egy fekete folt....mivel nem létezik....

 

Becsukom a szemem.Már annyiszor futottam el ezek az izék elől.Meguntam,belefáradtam.Kiváncsi vagyok mit tesznek velem,ha  nem menekülök el előluk.Várok!Tedd meg!Támadj meg!Harapj meg!Sebezz meg!Fojts meg!Ölj meg ,rajta!Ne kerülgessük a forró kását....

 

A hideg közvetlenül előttem áll.Egész testemben remegek.A rémelüttől a szívem majd kiugrik a helyéből...Istenem ,te segíts most!

 

Kinyitom a szemem.

 

Ugyanaz az ősz bácsika áll előttem.Alakja homályos,fakó,bőre sápadt,hosszú fehér szakálla van ,és kék szemei.Békésnek tünik,de vajon valóban az ?

 

-Mit akar tőlem?

 

-Először is jónapot kivánok magának!Ejnye ,ejnye...Hát nem tanitották meg a jómodorra ,kisasszony?Tudtommal maga Amy Graham leszármazottja...

 

-Igen ő volt a dédnagyanyám.De ennek mi köze van az én modoromhoz?-kérdem ingerülten.

 

-Ő egy nagyon kifinomult,kedves ,udvarisa hölgy volt.Azt reméltem maga is lesz annyira illdelmes mint ő...De mint ahogy látom ez az új generáció tényleg nagyon elkorcsult.

 

-MI?Még ,hogy én vagyok elkorcsult...maga és a barátai a frászt hozzá rám hetek óta...maga szerint ez mi az?Jómodor?!-rivallok rá.

 

-Én csak beszélni szerettem volna magával,kisasszony.Erre ön úgy kiabált velem odafenn az erkélyen, mint egy bünözővel.Nem ártottam önnek semmit.

 

-Na álljon meg a menet!Maga szerint az normális ,hogy egy elmosódott,ősz,fehérbörű alak,akit életemben nem láttam,a balkonomon egyszerre csak úgy megjelenik ,semmi bejelentést nélkül, és azt kéri,hogy beszélgessünk.De ne boruljak ki,sőt meg se ijjedjek....Egy csésze teával és egy csomag kekszel kellet volna fogadjam,vagy mi?

 

-Jó rendben...Igaz,hogy elég nagy meglepetést okozhatott magának a feltünésem,de az még nem ok arra,hogy ilyen ellenszenvesen beszéljen velem.

 

-De hát,maga...-összeszorul a torkom-Maga halott!

 

Az ősz öregember,nem lepődik meg,csak megcsóválja a fejét.

 

-Igen,ezt tudom.

 

-És akkor?Az nem egy normális dolog,hogy egy 16 éves lány halottakat lásson!Maga szerint ez nem félelmetes egy kicsit?!

 

-Nem az,ha megérti miért történik mindez önnel...

 

-Miért?

 

-Pont ezt szeretném elmondani,ha megengedné végre...-sóhajt nagyot az öregember.

 

-Várom a magyarázatot!-fonom össze a mellem előtt a karjaim.

 

-Renben.Ön egy tagja a medium tehát a közvetítő rendnek.Pontosan  a hatodik,az utolsó aki bezárja a kört.Ön az akire nincs meghatározásunk.Akinek a jelképe az x.... Ez az egyetlen ismertetőjele,amiről felismertem.Másképp ,kisasszony ön számunkra a  nagybetüs rejtély.Semmit sem tudunk magáról ,Aisha.

 

A tenyeremre pillantok.Tökéletesen kirajzolódik rajta az x betü,ami egész életemben ott virított de soha nem tudtam megfejteni ,hogy mit jelképez.Egyépként,most sem jutottam előbbre...Alig értettem meg pár szót az öregember mondókájából.Milyen rend?Milyen hatodik?Milyen meghatározás?Miért kéne egyáltalán meghatározásuk legyen rólam?Miért vagyok egy rejtély számukra?Egyáltalán miért kéne tudjanak bármit is rólam?

 

-Nem értem...

 

-Igen,elhiszem.Eléggé zavarosan beszélek.Megpróbálok érthetőbben fogalmazni.Tehát ön a hatos számú közvetitő, aki látja a szellemeket és képes komunikállni velük.....

 

-Stop!-kiájtom-Honnan tudjam,hogy ezt nem hallucinálom?Bizonyítsa be nekem,hogy ön nem egy agyam által létrehozott személy...

 

-Menjen oda a konyhából a harmadik fiókhoz -úgy látszik az öreg veszi a lapot .-Az édesanyja oda tette a kulcsait...

 

Hitetlenkedve a fiókhoz lépek és kihúzom.

 

-Nincs itt.

 

-Nézze meg jobban-mondja higgadtan-Anyukád,már három napja keresi őket.Egy reggel,nagy sietségében,véletlenül egy zacskó kiráncigálásakor beejtette a fiókba .Miután mindenki rápakkolta az ollókat,cérnákat,szatyrokat stb nem vette észre ,hogy legalul ott lapulnak.

 

Benyulók a fiók aljába és ujjaim tényleg rákulcsolodnak anyum elveszetnek hitt tárgyára.

 

-Ez nem minden-legyint-Anyukád ma csak 9-re ér haza mivel túlórázik az egyik munkatársa hiányzása miatt,meghívot kaptak  Janne esküvőére,holnapután Izabella születésnapját egy vendéglőbe fogják megünnepelni és apukád pedig beindította a legújabb vállalkozását...

 

Eltátom a számat.Ez most egyszerre túl sok információ !

 

-Remélem ez elegendő bizonytékül szolgál annak a ténynek,hog létezem.Bár nem élek,de egy másik formában még mindig a földön keringek,fontos dolgok elintézése érdekében.

 

-Rendben-fogom a fejem-Mondjon el mindent ,kérem...