Édesanyámtól hallottam az én dalom történetét. Amikor még nagyon fiatal lány volt és elérkezettnek látta az időt, hogy megfoganjak, a törzs szokása szerint egyedül elvonult az őserdőbe. Napokat töltött el étlen, szomjan, várt. Várta, hogy ott a sűrű csend közepette meghallja azt a dalt, ami csak az enyém lesz és végigkíséri az életemet. Nem számolta a napokat, csak ült türelmesen, mert tudta, hogy eljön. Az éhségtől és a fáradtságtól hallucinációk környékezték meg, soha nem látott lények gyűltek köré, csodálatos színes madarak repkedtek körülötte hangtalanul, fénylő bogarak kucorodtak a lábaihoz.

Távolból szirénát hallok. Beleremeg a gyomrom. Még most ennyi év után is. Nem értem jönnek. Soha nemfognak értem jönni. Hisz nemvagyok bűnös.

Rendőrautó halad el mellettem a Fő utcán. Fényei felváltva forrón izzó vörös, majd hideg kékre festik a világot. Majd elmegy. Ekkor könnyebülök meg. Újra a feladatra figyelhetek.

Velem szemben a négysávos úttest túloldalán fekszik a Blue Snake nevet viselő zűllött éjjeli táncklub. Le sem veszem a szemem róla.

Alvilágban jártam

S ily szépet még nem láttam.

Harminc istennel találkoztam.

Egyik megragadta a vállam

Szólott:-Üdv az Alvilágban.

Vámpír sztorik 8. rész

Géza Imre

A széles ablak előtt álltam, golyóálló műanyagból készült az egyik legerősebb fajtából. Ha egy százhúsz kilós pali neki fut meg se kottyan neki. Apró esőcseppek koppantak a külső falára és egyhangúan csorogtak lefele a mélységbe magas irodaépület legfelső emeletéről. Fent a felhők szürke ólomköpenyként tömörültek és várták a pillanatot hogy hideg, metsző, nedves vihar formájában az emberek nyakába zúduljanak.

Mert ez egy mocskos világ, ami romlott emberiséget termel.
Ha teljesen őszinték akarunk lenni magunkkal, akkor be kell valljuk, hogy az állítás, mely szerint 'minden pasi egyforma', igaz. Bár kis korrekciót igényel, mely így hangzana helyesen: 'minden ember egyforma'. Mert ez a helyzet. Mindannyiunknak megvannak a maga piszkos kis titkai, amit mélyen magunkba temetve hordozunk nap nap után. Plusz stresszforrásként nehezedik ránk, nyomja vállunkat. Mintha nem lenne elég az élettel járó napi teher.

Miközben Szürke Bagoly és Quanah társalogtak, Shawna-t egy váratlan vendég lepte meg. A lány hamar megunta primitív rajzait. Törökülésbe helyezkedett, és ujjaival a térdein dobolt. Egy csosszanó hangra kapta fel a fejét. Legnagyobb döbbenetére Acél Róka érkezett, aki megállt mellette, és egy pár mokaszínt nyújtott felé. Új, szarvasbőrből készült lábbelik volta, melyeket apró színes kövek díszítettek. Acél Róka barátságos arcot vágott. Shawna nem tudta hova nézzen, és mit gondoljon.

HAJNALHASADÁSKOR

   Nem sikerült a beütemezett terv. Úgy gondoltam, hogy még élményszerűbb legyen a kirándulás Galacig vonattal megyünk és onnan a szárnyaló gyors hajóval Szulináig. Csodálatos lesz, mert áthajózzuk a Duna-deltát és maradandóan látványos lesz és élményszerű az utazás. Itt megállt az ész, mert mi módon jutunk Szulinától Mangáliáig, hisz a tengeren már nincs hajó összeköttetés. Így maradtam az egyszerűen kínálkozó utazásnál és végig vonattal tettük meg az utat.

Nyolcadik rész

Florian késő délután érkezett meg Dona Magdalena villájához. Bejutnia ugyan nem volt nehéz, Don Diego pecsétes levelére könnyedén kinyílt a kapu – odabenn azonban annál tanácstalanabb lett volna, hogy miképpen vezettesse magát a senorához. Szerencséjére azonban egyenest Inésbe botlott; a komorna egy kazalnyi rózsával a kötényében igyekezetett végig a folyosón. Amint meglátta a falnak támaszkodva várakozó fiatalembert, nagyot ugrott ijedtében – azután meg, hogy felismerte, még egyszer a boldog meglepetéstől

- Megtaláltad Don Fernandót?

A következő két napban eleinte Shawna-nak minden türelmét latba kellett vetnie, hogy ne őrüljön meg. Szürke Bagoly kedélyesen mutogatta meg neki a legfontosabb gyógynövények lelőhelyét, és elkészítési módját. Ha tehette, Comanche nyelven beszélt, arra bíztatva a lányt, hogy tanuljon. Ugyanakkor egy szóval sem bátorította őt. Nem mondta neki, hogy minden rendben lesz. Nem mondta neki, hogy ne féljen. Shawna egy idő után már nem is kérdezte, Szürke Bagoly ugyanis állandóan elterelte a beszélgetést.

Két nap telhetett el, mert kétszer vágtak hozzánk valami ételnek aligha nevezhető szervesnek tűnő barna izét. A mellékhelyiséget is csak úgy használhattuk, ha mindkét Rellekith kezében fegyver volt és csupán akkora részt kapcsoltak ki börtönünk vörös fényű rácsából, amin egy ember is csak nehezen fért ki. Vágyakozva gondoltam az övembe tűzött fegyveremre, amit a Rellekith az elmaradt motozás miatt nem vett el tőlem. Nem is feltételezték talán, hogy lehet másik fegyverünk is, mint az őrök pisztolyai.