Késő délután volt, amikor Lizzy kilépett a szerkesztőség ajtaján. Vidáman felnézett a lemenő napra, behunyta a szemét és szippantott egy nagyot a levegőből. Az utcán leginkább az autók kipufogóját lehetett érezni, de ez sem szegte jókedvét. A kocsiját gyorsan megtalálta a parkolóban. Beszállt, és hazafelé vette az irányt.

Csütörtök este óta egészen felszabadultan érezte magát. Egy óriási tehertől vált meg, amikor végre kirúgta Adelaidet. Különösebben nem volt semmi baja a lánnyal, még szerette is.

    William behunyta szemét félelmében. A fegyver elsült, de furcsa mód õ nem érzett semmit. Lassan kinyitotta szemét és egy kékruhás lányt pillantott meg, aki háttal állt elõtte. Lilit volt az, épp idõben állt a golyó elé. Egy kézmozdulattal hatott William támadójára, aki rögtön szájába vette a revolver csövét és agyon lõtte magát. Lilit megfordult és felsegítette Williamet, a fiú értetlenül nézte megmentõjét.

- Itt várj! – mondta Lilit és bement.

Méregzöld sávok bronz erezettel

Ahhoz képest, hogy a szüleim messzi-messzi tájakon jártak, és csak ketten laktunk a házban, már hajnali hatkor nagy volt a nyüzsi.
Majdnem lezúgtam a lépcsőn, amint félálomban a konyha felé csámpáztam. Szerencsére a korlát még idejében elkapott, azaz hogy én azt. Lógtam egy ideig, míg csípőm a lépcső élén támaszkodott, aztán valahogy mégis sikerült feltápászkodnom.
Nem láttam őket. A hajam az arcom elé zuhant, de vihogásuk menten felébresztett.

                                          Naprajárók

            Csak a tavaly nyáron fedeztem fel őket az utcánkba. Nem igen törődtem velük, mert nem találtam egyedi esetnek őket. Talán a megjelenésük lehetett volna egy kicsit furcsa, de csak annyira hogy öltözékükben nagyban elütöttek a szokásostól. Ez nagyjából abban állt , hogy a nagy melegben is zakóban és vastag nadrágban  jártak. Az viszont látszott rajtuk, hogy ezt nem valami  divathóbortból teszik, hanem,  a nyomorúság kényszeriti őket ilyesmire.

Gabi a kettes hangárban üldögélt egy széken. Kibontott haja sátorként vette körül, Állát a tenyerébe támasztva figyelte, ami körülötte zajlik. A történések középpontja persze nem ő volt, hanem a tőle alig két méterre álló Nóra, illetve „ikercsillaga”, az egyes hangárban Péter.
A programozó a sürgés-forgáshoz képest a nyugalom szigetének tűnt, ahogy csak ült. Ám az elméje épp úgy zsibongott, mint a körülötte tevékenykedő emberek. Napok óta gyakorlatilag Teri és ő vitték a céget.

Erkélyjelenet

Alig tudtam megkülönböztetni a tüneteket egymástól. Égett, csípve mart az alsó szemhéjam, ahogy órák óta bámultam a plafonomra ragasztott, foszforeszkáló kis csillagokat. Minden légvételem izzott, szinte párát leheltem a nyáréji sötétbe. Lángolt az ajkam, a torkom, a mellkasom, talán lázas voltam. Vagy csak végtelenül, őrülten, menthetetlenül szerelmes! Sosem ismert panaszokat produkált a szervezetem. Mint apró kolibri-szárnycsapkodás, reszkettem. Borsózott a bőröm, ahogy a takaró beborított.

Szikrázó ragyogás

A sebész főorvos magassága a padló szintjéhez közelített, amikor a tényeket közölte anyámmal. Azt hittem, ezek után megszűnik a srácok munkahelye, az összes alkalmazott a dutyiban végzi, a főnök meg mehet náthákat gyógyítani Mucsogaröcsögére. Ám jelen pillanatban anyámat egészen más dolog foglalkoztatta.
– Na, de részt vehet Nora a röplabda bajnokságon?
Sokszor hittem, hogy már soha nem fog tudni meglepni, de ezennel mégiscsak sikerült...

                            Tovább az úton.

          Az éjszaka csendjét  csak a motor  egyhangú  berregése és a tv -ből származó hangok váltakozása törte darabokra. Volt aki ennek ellenére átadta magát a pihentető álomnak , mit sem törődve mindezzel. A négyéves kislány megunta  az  újra feltett filmet , elkérte nyakpárnáját, és pillanok mulva már az álmok világába költözött. Biztosan szépet álmodott , mert arca néha mosolyba hajlott. Édesanyja sem birta sokáig utána, mert követte kislánya példáját és békésen elszenderedett A nagyszájú hölgy érdeklődéssel nézte a filmet immár másodszor, teljesen átadva magáta film nyujtotta élvezeteknek.

    William bánata egyre csak terebélyesedett, teljesen elment az életkedve is. Egészen eddig az állatok gondozása egy kellemes kikapcsolódás volt a számára, de most már végtelenül nagy nyûg lett, egy teher, amit már nem bírt. Soha nem gondolta volna, hogy valaha így fog érezni, kedvenc tevékenységével kapcsolatosan. Nehezen ugyan, de elhatározta, hogy elad pár lovat. Nem rég jártak nála a kereskedõk, lovat akartak venni tõle. Akkor még nemet mondott, de már motoszkált benne ez a gondolat, csak éppen nem volt biztos benne.

                   Eljött a Szilveszter éjszakája. Háromórás éjszakai szolgálatba  osztottak be. Ez idő alatt állandóan sétáltam, mert a kályha hőmérséklete  messze elmaradt  a testhőmérsékletemtől. Közben szociológiai felmérést végeztem az irányba, hogyan viselik a bezártságot sorstársaim ezen  a jeles éjszakán. A városi fiuk, hárman-négyen összedugták fejüket és elmult átbulizott szilveszterekről meséltek egymásnak. Mások levelet irtak  szüleiknek  , kedveseiknek-- nem egy -- könnyek között tette ezt.