Tovább az úton.

          Az éjszaka csendjét  csak a motor  egyhangú  berregése és a tv -ből származó hangok váltakozása törte darabokra. Volt aki ennek ellenére átadta magát a pihentető álomnak , mit sem törődve mindezzel. A négyéves kislány megunta  az  újra feltett filmet , elkérte nyakpárnáját, és pillanok mulva már az álmok világába költözött. Biztosan szépet álmodott , mert arca néha mosolyba hajlott. Édesanyja sem birta sokáig utána, mert követte kislánya példáját és békésen elszenderedett A nagyszájú hölgy érdeklődéssel nézte a filmet immár másodszor, teljesen átadva magáta film nyujtotta élvezeteknek. Az előttem ülő hölgy , a mellette ülő hölgy vállán pihent békésen, aki szintén kikapcsolta magát az ébrenlét fárasztó valóságából.Másik két kollegám is elfáradt a beszélgetésbe, és csendesen elszunyadtak.

          Kint szakadt a hó , de az út járható volt mert , előttünk utánunk egymás érték a jármüvek. Alig találkoztunk szembejövő jármüvekkel, mindenki inkább nyugatra tartott. Eszembe jutott a közmondás miszerint:  "Minden út Rómába vezet" de ha nem is Rómába , biztosan nyugatra. Biztos van valami ebben a Nyugatba, hogy mindenki oda kivánkozik. Persze, van aki először megy és lelki szemeivel szinte már látja a tejjel mézzel folyó Kánaánt és  van olyan is aki tudja, hogy a jólétnek ára van, a munka kemény, az idő drága, és bér nem mindig arányos az elvégzett munka  értékével. Ezen gondolatok jutottak eszembe , ahogy elnéztem az utastársaimat a sürű csillagtalan éjszakában egy autóbusz jól behatárolt  , és elhatárolt közegébe teljesen ismeretlen , vagy alig ismert társaságába. Mindig is érdekeltek az emberek  egymáshoz  , vagy az  eseményekhez  való viszonya. Ahány ember , annyi élet , annyi gondolat, annyi érzés , annyi öröm, annyi bánat.

           A hátamnál egy fiatal férfi meséli , hogy felesége , egyáltalán nem örül annak hogy kijár dolgozni , és sokszor panaszkodik , védtelennek érzi magát, mert számtalan kihivásnak van kitéve, mert sokszor az otthon maradt asszonyt szabad prédának tekinti a férfi. De az is nyugtalanitja ,hogy esetleg ő  talál valakit odakinnt , és egyszer egy szép napon nem tér haza. Valós, elképzelhető félelmek ezek amelyekre sajnos több példa is adódik. Dehát a szükség nagy úr, és sokan kényszerből válasszák ezt utat. Gondolataim tovább pörögnek: Hazádnak rendületlenül... mondja a költő, pedig ő előtte szabad volt az út Kárpátoktól az Adriáig ... és mégis... ! Valahol valamit nagyon elrontottak elődeink , nemzettársaink, vezetőink!

           Aztán visszazökkenek a valóságban, és azt veszem észre , hogy nagyon unatkozom. Ilyenkor, otthon, kimegyek és elszivok egy cigarettát, iszok egy kávét, vagy olvasgatok valamit . De most ezt a lehetőséget elmosta az utazással járó bezártság, az ismeretlen  közeg. Ki kell találnom valamit, hogy ujra érezzem az élő emberek  mozgását nyüzsgését mert az unalom, elbutit, megfolyt, embertelenné tesz. Néhány percig nézem a filmet , hogy némi fogalmam legyen a történtekről, aztán bemondom a nagy kérdést:  Most miért lőtte le azt, hiszen az  az ő társa?

-- Mindjárt jön a válasz , hogy nem az lőtte le, hanem az a másik , ott a romház mögül , amelyiknek csak a feje meg a keze látszott.

--Dehogyis  mondja a harmadik, nem is az lőtt, mert annak már nem is volt puskagolyója. És megindult a beszélgetés , pro és kontra , egymás szavaiba vágve , szinte  elmesélték az egész filmet egymásnak és nekem , pedig én már percek óta egy szót sem szóltam, csak éppen  arra voltam kiváncsi , hogy hányan nézik a filmet és kiknek a pártján állnak.

           Ez idő alatt az autóbusz megközelitette Budapestet, és a söfőr felhivta figyelmünket , hogy amikor vége lesz a filmnek, megállunk  egy vendéglő előtt és félóra szabadfoglalkozás vár ránk. Alig néhány perc mulva vége lett a filmnek és a sofőr egy vendéglő parkólójába megállt. A megállasra mindenki izegni-mozogni kezdett, és ki-ki a maga módján lassan elhagyta az autóbuszt és "megtámadta" a fotocellás vendéglő ajtót, és úgy ment befelé , mintha ott született volna. A vendéglőben ,diszkréten de jól láthatóan egy nyil mutatta , hogy merre van az illemhely, mert a fontossági sorrendben már megint ez volt  az első helyen.Elismeréssel adóztam a sofőrnek , mert tényleg minden alaposan ki volt számolva. És mindennek a csúcsa az volt amikor kényelmes, tágas, melegvizzel , kézszáritóval, vécépapirral ellátott toalett  állt a rendelkezésünkre,  olyan  háromszáz kilóméterre hazám határától, ahol  a Nagylaki szagok helyett Európa illatta csapott meg. Mert a civilizáció foka, akár a toaletten is mérhető.

            Egyes utasok --pusztán jóindulatból--a vendéglőben fogyasztottak is valamit, nehogy valaki feltételezze rólunk ,hogy  fogyasztani nem vagyunk képesek. Ezt úgy bizonyitották egyesek , hogy egyszerre kétdeci kecskeméti barackot guritottak le , csupán az időszabta korlátok miatt, mig mások a viz utánpotlásról gondoskodtak --sörrel--amit Hegyeshalomig melegitettek.