Nem tudom mit érzek... Elment. Lehet már vissza sem jön. Igen, erre nagy esély van. A "VÉGE" általában ezt jelenti. Fogja magát, kijelenti, hogy vége, és otthagy.  A magányban, a kételyben, a mérhetetlen űrben. Szenvedhetnék.  Hisz, lezárult egy időszak. DE okosabb vagyok. Mindennek meg van az előzménye. Okosabb vagyok, mert a szabadságot látom, a kitáruló teret, az új ismeretségeket és a régiek fellángolását. Azt, hogy SZABAD vagyok. A megszokás nagy úr. Ne legyen ez az oka a bezárkózásnak.Igaz, a szabadság egy hatalmas bizonytalansággal járó fogalom.

A Szívkirálynő

Százhatvan kilométer/óra volt az átlagsebesség, amivel száguldottunk a kórházba. Amikor megemlítettem neki, hogy inkább egy karamboltól félek, mint bármilyen életveszélyes műtéttől, csak annyit mondott, ő majdnem minden nap így teszi meg ezt az utat, mert mindig késve kel reggelente. Nem tudom, így volt-e, vagy tényleg ennyire sürgős ellátásra szorultam, csak nem akart megijeszteni.
Míg megkereste az ügyeletes sebészt, én próbáltam elérni a bátyámat telefonon, de még mindig nem ért haza.

                A sokadik katonai behivóm már több éves késéssel érkeztt meg. Több kortársam  már leszerelt. Ezek a srácok  elsőkézből igyekeztek engem minden eshetőségre kiképezni. Például , nem szabad  sem túl okosnak , sem túl vállalkozó szellemünek lenni , mert az angyalbőrben , nem biztos , hogy  jól sül el.

                Eljött az a novemberi nap , amikor be kellett vonulnom a nem túl messze lévő kaszárnyába. Sajátkészitésü kofferommal illegtem -billegtem , egyensulyoztam, a kijelölt célig.

Doktor Zsolti

Már hajnalodott, amikor beértem a házba. Egyáltalán nem lettem jobban. Hibás gének, törött kromoszómák képei kavarogtak bennem, émelygésbe kergetve a gyomromat.
Néha elképzeltem, hogy egyetlen seben keresztül – mint kilyukadt gumimedence – perceken belül kifolyhat az összes vérem. Azon viszont soha nem agyaltam, van-e más hemofíliás is a családban.
Tulajdonképpen semmit sem tudtam a felmenőimről. Nem ismertem nagybácsit, nagynénit, unokatestvéreket.

Enyhén másnaposan, egészen kellemetlen fejfájással kezdem a napot. A reggeli kávé se segít valami sokat, főleg, hogy összeszorul a szívem az estéről maradt mocsok láttán. Ha ez még nem is lenne elég egy szar naphoz, ott van még nekem Alice problémája is.

Sóhajtva olvasgatom a kórházban írt jelentést, valamint a laboreredményt. Szerencsére nem mondhatnom éppen rossz eredménynek, ugyanis csak egyetlen érték tér el. Kicsit kevesebb a vasa, mint kéne, de ettől eltekintve minden rendben.

Hemofília

Tehát kiderült, hogy Ádám sem tudott mindenről. Az amfetamint anyám kínálta ezüsttálcán. Legalábbis így hittem. Önvédő mechanizmusból, vagy tényleg így történt, már sosem fogom megtudni, mindenesetre pontosan tudta, melyik sminkes fiókjában szoktam kotorászni...
Talán mindvégig szeretett. Az ő beteg, skizó, ambivalens módján. Mert milyen anya az, aki drogot ad a lányának? De ő végül is nem adta, moshatja kezeit. Másrészt talán, létezett egy emberibb Ruszlana, mélyen, ahol az ösztönök hangja csendesen, tudattalanul dereng fel, aki segíteni akart nekem, teljesíteni az elvárásokat.

DERÍTŐ

–  Ilyen lesz a derítő – tolta elém a rajzot Zsolt és rögtön le is hamuzta.

Én voltam az épületgépész, ő „csak” elektromos, mégse bízta rám, hanem ő készítette el a szennyvíztároló vázlatát. Megszoktam. Haverom mindig azt hitte mindent jobban tud nálam. A balatoni nyaralójuk soron következő „nagyberuházásáról” volt szó, és én a plafonra tudtam volna mászni tőle. Nem azért voltam pipa, mert megtakarított pénzemből adtam neki kölcsönt, hogy azt a telket és azt a romos parasztházát a gyerekek és a jövendő nyaralások kedvéért megvehesse, de hogy most még arra is engem kér, hogy segítsek be, és két kezünk munkájával együtt építsük újjá azt a romhalmazt, minden szabadidőnket erre áldozva, attól más besokalltam.

               Nem sokára a Petőfi utcára költöztünk, ami "oda rug ki a Szamosra" A Szamos  a nagy folyo volt számomra, az utcavégi vezérárok, vagy a téglagyári kubikgödörhöz képest. A parton  támfal , végig a város egész szakaszán. A folyó és a támfal között óriási zöldövezet, ahol a fák is ugy nöttek, hogy futballkapunak  lehessen használni azokat Mindenféle népség lakott itt: magyar ,román , cigány zsidó .A használt nyelv a magyar, azt mindenki beszélte.

Az angyal báránya

Végül hazavitt, de közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ő biztos a nőjére gondolt, én meg arra, hogy mi lesz, ha elmondja Ádinak. Bezárnak valami drogelvonóra, és azzal kész, vége az életemnek. Ha a szüleim megtudják, akkor meg tuti fix.
Ültem az ágyamon, ujjaim közt pörgetve a kicsi zacskót. Nem állhattam le vele, most nem! A balettévzáró után a röpi döntő jött, a kettő között két nagydolgozat. A hétvégén a kórusverseny, majd egy nagydoga, két napra rá a gimis tanulmányi verseny, még két nagydoga, majd a sulibál.

Fekete balettcipők

„Padebure, padebure, demiplie, tendu, demiplie, fondu, écarté, arabesque, sauté, pirouet, éffacé*”

A szavak mozdulatokként jelentek meg képzeletemben, izmaim feszüléssel követték. A zárórész. Az én részem. Anyám gyűlölni fogja – nyomasztott a gondolat, és a hányás sem segített különösebben a megkönnyebbülésben.
Lehúztam a vécét, és újraismételtem magamban a lépéseket. Majd a csaphoz léptem. A tükör melletti polcocskán állt az ásványvizem és a tabletta.