Nem sokára a Petőfi utcára költöztünk, ami "oda rug ki a Szamosra" A Szamos  a nagy folyo volt számomra, az utcavégi vezérárok, vagy a téglagyári kubikgödörhöz képest. A parton  támfal , végig a város egész szakaszán. A folyó és a támfal között óriási zöldövezet, ahol a fák is ugy nöttek, hogy futballkapunak  lehessen használni azokat Mindenféle népség lakott itt: magyar ,román , cigány zsidó .A használt nyelv a magyar, azt mindenki beszélte. Sokáig nem is tudtuk , hogy ki milyen nemzetiségü, de ha tudtuk is az nem  sokat  nyomott a latba. A zsidó fiukról csak akkor tudtuk meg nemzetiségi hovatartozásukat ,amikor bejelentették, hogy mennek az őshazába.Ők , kétfélék voltak, egyikük a neológok-- nem viseltek pájszlit , és nem hordták a hagyományos zsidó öltözéket. Másikuk, az ortodox zsidók voltak akik , inkább csak egymással érintkeztek és egy kicsit le is nézték a neológokat. Előbb ők indultak az őshazába. Nekünk akkoriban nem ez volt a fő gondunk , hanem az, hogyan cseréljük ki rongylabdáinkat ,gumira , netán egy igazi bőrgolyóra. Amig ez nem sikerült édesanyánk , nagyanyánk nádlis harisnyája állandó veszélynek volt kitéve.

_____________________

                 Oly távol messze van hazám... bömbölte a rádió minden nap. A Petöfi , és a Bem utca sarkán, egy asztalos mühelyből  pinceborozót alakitottak ki. Itt muzsikált ,Tojás Jenő a vak primás. Volt neki polgári neve is , de azt csak a családtagjai tudták. A borivóknak elég volt meghallani a Jenő bácsi hegedüjének hangját, hogy lassan leereszkedjenek a néhány lépcsőfokon, átadva magukat a szép muzsika élvezetének. Innentől aztán ment minden mint a karika csapás: egy-két fél liter bor ,egy-két szép nóta és máris csusztatták, az öt , vagy tizlejeseket a Jenö bácsi markába. Néha megprobálkoztak  kisebb cimletekkel is, de ilyenkor Jenő bácsi, megingatta fejét, és megróvóan mosolygott. Ezt a szép muzsikát nehéz volt otthagyni, ennélfogva , a pincéből való feljövetel  már lényegesen nehezebben ment.Ha nem jöttek a vendégek, akkor a maga szorakoztatására játszott, megpedig azt a nótát hogy : Zöld erdő mélyén ,kispatak szélén párjávaj csendben élt egy öreg cigány... Ettől láthatóan elérzékenyült , és ö is sirt a hegedüjével együtt.

___________________

                 A hirdetőoszlopokon , megjelent egy plakát:Gyurkovics Mária és Szabó Miklós, a budapesti opera magánénekesei Szatmárnémetiben lépnek fel. A müsor, operaáriákból, , operettkettősökből  és operett egyvelegbő l állt össze. Mondanom sem kell, hogy a müsor "táblás házzal " ment.

___________________

                A kenyeret jegyre adják. A jegyek különböző szinekben pompáznak , és minden szin  más kenyérmennyiségra jogosit. Családunknak , a napi adagja  egykiló hatvan deka, ára  négy lej hatvan bani. A kenyeresnéni  dekára , kiméri a kenyeret-- de  nem sikerül  egyből levágni a pontos mennyiséget, ezért megtörténik , hogy az adag több darabból áll. Ilyenkor a legkisebb darab  hazáig mindig elfogy. A ruházat és a cipő ellenértéke , a pénz mellet a "pont".  Pontosan egyformán öltözik mindenki. Zöld lódent visel mindenki. Az volt a divatszin.

                 Ez volt, pedig a Lajka kutya már visszatért a világürből, Hruscsov elvtárs már készült, Gagarin sporttársat kiröppenteni az éterbe--ezzel is enyhiteni a hidegháborus hangulatot. De feledékeny volt , ezért  Európában felejtett néhány százezer szovjet katonát. Igaz , időközben rá jött, hogy Sztalin gazember volt, és maradványait ki vétette a mauzóleumból