László Levente üzente 8 éve

Az irónikus megjegyzések most sem szenvedtek hiányt. Tényleg jó kis utazás volt!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 8 éve

Köszönöm hogy olvasod- azért van benne annyi hiba mert nem használok semmíféle hibajavitót, és ezt már nagyon régen írtam.

Válasz

Amie Mon üzente 8 éve

A kedvencem: "nagyanyánk nádlis harisnyája állandó veszélynek volt kitéve." :D És a zárómondat. :) De nem tudom, miért hagysz benne ennyi hibát?!

Válasz

. Léda üzente 8 éve

László tökéletesen megfogalmazta előttem: utazás a múltba.
Köszönöm az utazást ismét!

Válasz

Szentmiklósy László üzente 8 éve

Érdekes korrajz és napló. A stílus remek, és semmi fikció, fantázia szülte mesterkéltség. Olyan mint egy útleírás. Utazás a múltba. Élveztem.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 11 éve

Visszanéztem a múlt decemberi (2012)-as aktivitást,és nem hittem el , hogy így visszaestünk , úgy írásban , mint olvasásban!

Válasz

Kovács András üzente 11 éve

Én is fogom olvasni, véleményezni. Szeretek írni és olvasni, sok is a dolog, de olyan jól esik utána a pihenés, hogy egyszerűen nem lehet bele kalkulálni az oldalon való aktivitást. Másra sem tudok gondolni, csak arra... hm, nem is tudok olyankor semmire sem gondolni.

Válasz

Légrádi Eloise üzente 11 éve

Bízom benne, hogy csak átmeneti ez a pangás, és nem lesz hosszútávú. Nagyon sok új tag regisztrált az utóbbi időben, így van rá remény, hogy ők is színesítik ezt az oldalt a közeljövőben. Rájuk is számítok, mint olvasókra és alkotókra egyaránt.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 11 éve

Köszönöm , hogy olvasod és méltatod, de ez az érdektelenség nagyon lehangoló. Tudom én , hogy mindenkinek ezer dolga van, de aki írni olvasni szeret , az szakít időt ilyesmire is.Üdvözöllek!

Válasz

Légrádi Eloise üzente 11 éve

Személyes életutunkra való visszaemlékezés csak úgy ér valamit, ha nem feledkezünk meg arról, hogy ezzel egyidejűleg rengeteg másé is kiköveteli magának méltó helyét a történelemkönyvek lapjain, vagy csak valakik szívében. Utóbbihoz méltón passzol a Visszapillantó. És mivel érinti a világban zajló eseményeket - így kötve össze az egyéni sorsot a közösségével - így nem csak annak érdekes, aki átélte, hanem az olvasó is szemezgethet, elgondolkodhat a megemlített dolgokon. Ha nem éltünk át valami hasonlót, ha nincs nekünk is egy folyónk, egy labdánk, egy rádió, és a jegyre vásárolt kenyér, akkor nem éltünk még, csak megszülettünk. Valahonnan valahová eljutni, akkor teljes, ha minden oldalról megtapasztalható ez az út. Kíváncsian várom a többit!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 14 éve

Talán elbujtak a sorok közzé--- igy ötven-hatvan év távlatából, de megpróbálom előcsalogatni az érzelmeket. Az eseményeket megpróbáltam valamilyen közismert eseményhez kötni mert , ha nem teszem , akkor egy kicsit életidegen lett volna különösen azoknak , akik kevéssé ismerik az itteni történéseket. Kösz a hozzászólást Fogadom a további kritikát!

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 14 éve

Ez a szöveg nagyon tetszett: "De feledékeny volt , ezért Európában felejtett néhány százezer szovjet katonát."
Az élettörténetekben az a szép, hogy általa megismerhetünk másokat. Vagyis mások múltját. Nekem hiányzott belőle némileg több érzelem, hogy a történések milyen érzelmeket váltottak ki....

Válasz