Eljött a Szilveszter éjszakája. Háromórás éjszakai szolgálatba  osztottak be. Ez idő alatt állandóan sétáltam, mert a kályha hőmérséklete  messze elmaradt  a testhőmérsékletemtől. Közben szociológiai felmérést végeztem az irányba, hogyan viselik a bezártságot sorstársaim ezen  a jeles éjszakán. A városi fiuk, hárman-négyen összedugták fejüket és elmult átbulizott szilveszterekről meséltek egymásnak. Mások levelet irtak  szüleiknek  , kedveseiknek-- nem egy -- könnyek között tette ezt. De voltak olyanok is  akik a takaró alatt zokogtak. Ez utóbbiakról sohasem  tudtam meg , hogy miért? Én magam , arra nótára gondoltam  amit nem is olyan rég hallottam -- minden , minden csak komédia.

                    Az új esztendő , egy  új parancsnokkal   lepett meg bennünket--egy háborút és Szibériat  megjárt , idősebb őrnagy személyében. Edzett ,  kemény legény volt az őrnagy, ennélfogva  legfontosabb teendői  közzé  tartozott -- a mi sanyargatásunkon túl-- a fiatal tisztek megedzése , különös tekintettel a téli hideggel szemben. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj,, de fiatal tiszttársaitól megkövetelte , hogy amilyen  szerelésben jelenik meg ő a reggeli  szemlén, olyan szerelésben jelenjenek meg tiszttársai is. Saját edzettségét bizonyitandó, minusz húsz fok körüli hőmérsékletben, zubbonyba , sapkába jelent meg a  reggeli szemlén. A fiatal tisztek ugyanolyan szerelésben-- hivatásos katonához méltatlan módon , reszketve jelentették a jelentenivalót. A jelentés végén , az őrnagy, még jónéhány  percig visszatartotta a fiatal tiszteket , és kedélyesen elbeszélgetett velük Szibériai élményeiről , különös tekintettel a beköszöntő tavaszról, amikor már a hőmérséklet nem süllyedt minusz húsz fok alá. Ilyenkor ők  szabályosan extázisba estek. Eközben, mi  közkatonák , juhok módjára, összebujva , tömött sorokba  igyekeztünk  kizárni magunk közül  a baragani szelet és havat. Ilyenkor eszembe jutott a Szibil levele-- ..." a hófuvatban magáról elgondolkodom."

                 Férfiembernek való a katonaság -- mondogatták  nekem -- én meg el is hittem egészen addig, amig a saját bőrömön nem tapasztaltam.

A végső kiábrándulást az okozta, hogy egy magas rangu tiszt egy alkalommal, azt fejtegette, majd határozottan kijelentette, hogy nekik nincs szükségük okos katonákra, hanem inkább olyanokra , akik gondolkodás nélkül végrehajtanak minden parancsot, mert arra, hogy gondolkozzanak és parancsolgassanak ott vannak  ők. Ettől az időtől a végrehajtható parancsokat végrehajtottam. Akkor már régen gyökeret eresztett szótáramba végérvényesen az "értettem" szócska, amivel sok mindent be lehetett fejezni , minden következmény nélkül. Igaz , szerencsés helyzetben voltam  mert a politikai órákon velem olvastatták fel a Scanteia(szikra) vezércikkét, és a négy-öt oldalas Ceasescu beszédeket. Ez mindenképpen rangott jelentett --na nem a vállamon-- mert rangoséknak  egyáltalán nem volt erős pontjuk a felolvasás , de az is lehet éppen úgy utálták mint én-- csak nekem már nem volt lennebb, hogy kinek passzoljam. Igy volt egy jó pontom főnökéknél , de én telhetetlen voltam, és igyekeztem népszerüséget nyerni talajmenti kollégáim körében is. Ezt úgy oldottam meg ,hogy bekezdéseket ugrottam át , és ha netalán találtam valami érdekesebbet akkor azt kétszer is elolvastam. Ebből volt a kevesebb. De ehhez , még hozzájárult az is , hogy nem olvastam túl hangosan , hogy a  másnapos , szendergő , politikai tisztet ne zavarjam , ne ébresszem fel.Egy Scinteia-t egy óra alatt lezavartam, pedig  tizenhat oldal volt. Ez lett volna az elméleti része a dolognak, ami a reggeli után , és a gyakorlati kiképzés előtt töltötte ki időnket. A gyakorlati kiképzést az alapoktól kellett kezdeni vagyis megkellett tanulnunk alakzatban járni.  Egy csapatban húszan voltunk, de ennek a húsz embernek , összesen nem volt száz osztálya, pedig volt köztünk szakiskolát végzett, érettségizett , de még két kirugott egyetemista  is. Az etnikai összetételre itt most nem térek ki-- eljön annak is az ideje.