Megpróbáltam  újra elaludni,de  ez sajnos  nem ment, többek között azért, mert  a világitótorony  tiz másodpercenként éles fényt vetett szemembe. Napokig tiz másodpercenként , pislogni kényszerültem , ha akartam , ha nem. A Gabi  esetet jelentettük  parancsnokunknak, aki egy könnyed  megjegyzéssel : kössön göböt  rá , ha nem tudja visszatartani-- elintézettnek  tekintette az ügyet. Gabi állitotta , hogy nem tehet róla, és különben is ,rövidesen hazamegy, mert ő nem szereti  ezt az egészet.Merész szavak voltak ezek, három hónap katonaság után , de nem teljesen alaptalanok, mert mikor Gabi látta , hogy kisdolgának bent való elvégzésével nem sokra megy,  nagydolgát is bent végezte el, mert legalább annyi kellett  ötnapi eltávozáshoz.

A szerkesztőségből Adelaide először nem haza ment. Autójával a folyóhoz hajtott. Otthagyta a kocsit a híd közelében, és a parton sétálgatott. Teljesen maga alatt volt, és el volt keseredve. Olyan jól végződhetett volna a hét! Ingyenes volt a SilverNet, felismerték Clare betegségét, ráadásul majdnem elhitte, hogy sikerült ráakadni a nagy sztorira, ami kitörési pontot jelenthetett volna.

Végül mi lett az egészből! Anyja megsértődött, és nem hajlandó eljárni a kezelésekre.

Az első hullám naplemente előtt nagyjából egy órával indult útnak. Azok az emberek, zömében volt tanítványok, akik Szárnnyal jöttek az esküvőre. Mivel az éjszakai repüléshez való vizsgát kevesen tették le, nekik haza kellett érni jó látási viszonyok mellett. Péter nem tudott mindenkitől elbúcsúzni. Száz vagy több ember tűnt el a levegőben fél óra leforgása alatt.
Kezdett fáradni, pedig messze volt a vége. Sőt, most jött a neheze. Ameddig a pilóták döntő többsége el nem repült, nem szolgáltak fel jelentős mennyiségű alkoholt.

Törött szárnyak

Beégés, beégés, beégés... Megint egy hatalmas beégés! Tehát nagy kár lett volna kinyírnom magam azon a szombaton, főként azért is, mert a szüleim sem jöttek meg. Amikor hazaértünk, egy furcsa távirat várt bennünket:

„Néhány pingvin vakká torzult. Ti jók legyetek!”

Ádám úgy tette odébb a papírt, mintha érdektelen szórólap lenne, melynek csupán annyi az értelme, hogy jól vannak, csak megváltoztatták terveiket. Őt sosem gondolkoztatta el a tény, hogy mi ihlette a különös üzeneteiket

Mi van, ha tényleg bántották a pingvineket?

                              Írány ,Hegyeshalom Nickhelsdorf.

           Nos , hogy Budapesten voltam már többször is , az idáig való utat ismerősnek könyveltem el, bár nem sok igazság van benne, mert mindig hivatalos ügyben jártam, és olyan hülye szokásom van, hogy ameddig a hivatalos ügyeimet elnem intézem nem engedélyezek magamnak semmi lazitást , utána meg azért , mert sietek hazafele. Talán úgy kéne mondanom , hogy felületes ismereteim vannak a városról, de azok is bizonyos helyhez kötödnek.

A bűnök sötét kamrája és Jézus patakzó vére

Hova futhattam volna ezután? Fogalmam sem volt, céltalanul rohantam. A tüdőm megállt, csak cipőtalpam csapdosott villámgyorsan a földúton. Ki kellett jutnom onnan.

Hova mehettem volna? Nem volt múltam, és már jövőm sem maradt. Jobbra fordultam, fel a dombra, engedve, hogy az út vigyen, hogy ne én válasszak. De a faluban minden út a templomhoz vezetett...

Lélekszakadva torpantam meg hatalmassága előtt. Akkor végre eleredt az eső, az ég sürgetve bekergetett az ódon, nehéz kapun.

               Sok  mindent elmondhatnék erről a kirándulásról, csak azt nem ,hogy a trópusokra vezetett. Mert mikor Dél-Mangálián leszálltunk a motoros vonatról, a szél úgy kavarta a havat, hogy azzal szembe menni egyszerűen lehetetlen volt. De tisztünk feltalálta  magát, hátraarcot parancsolt, hátramenettel kombinálva. Igy próbáltuk megközeliteni az olyan három kilóméterre lévő kaszárnyánkat. Na ez igy tulzás. Nevezzük csak  nevén , barakktáborunkat.

Ma reggel zokogva, kiabálva és teljesen átázott pizsamában térek magamhoz. Életemben nem volt még ilyen rossz álmom, pedig egy percet sem tudok visszaidézni belőle. Csak a félelem, a csontig ható rettegés marad meg bennem. Még mindig annyira az álom hatása alatt vagyok, hogy a szokásos kávémat is képtelen vagyok elfogyasztani. Alice szerint pedig pont úgy nézek ki, mint aki rémeket látott. 

A kapitányságra érvén, hamar rá is jövök a rémes álom jelentésére.

Dicső bizsergés

Hát, eddig is megvolt az oka, amiért utáltam fogorvoshoz menni, de ezek után meg!

Csak ültem a töri könyv felett. Egy szót sem bírtam felfogni, rettenetesen lesújtottak a történtek. Arcom felemeltem a lapról, majd ellepték a könnyek. Hatalmas, súlyos cseppek áztatták a nyomtatott betűket.

A másfél év alatt, plusz ebben a néhány napban, amikor újra életem főszereplőjévé vált, körülbelül százezercsillióbilliószor képzeltem el a mi nagy, csinnadrattás, visszatérő csókunkat.

                  A legnagyobb , és a legkisebb baka testmagassága között közel felméter különbség volt, és ez megmutatkozott a lépéshosszban is, mert mikor a kétméteres székely legény  egyet lépett, nekem legalább kettőt kellett, azt is felgyorsitva , pedig , nem is voltam az utolsó. A fegyverrel való bánás kellemes feladat volt, mert lehetett állva is csinálni,-- de milyen a baka?__ ha állni lehet akkor ülni is szabad. A parancs úgy szólt , hogy  megkell  tanulnunk a fegyvert  szétszedni meg összerakni, ami rendkivül érdekes feladat volt, egy kicsit hasonlitott a Rubik  kockához, bár az akkor még nem volt feltalálva.