2.

Soha nem felejtem el azt a kora tavaszi estét, amikor barátnőmmel  együtt beléptünk a Candid utca ír kocsmájába. Erika még mindig családoknál takarított, neki nem volt saját autója, így az én szolgálati járgányommal mentünk. Az ír kocsma közelében volt egy rejtett parkoló, ahol mindig volt szabad hely. Nem is tudom milyen oknál fogva nem volt közismert, de Erika ismerte, mivel egy közeli házba is járt dolgozni.  Amint kinyitottuk a szórakozó hely bejárati ajtaját , azonnal megcsapott bennünket az a tipikus kocsmai szag.

1.

Verőfényes délután volt. Irodám nyitott ablakán keresztül behallatszott a tavasz első megnyilvánulása, a madarak vidám éneke. Friss, lágy szellő illant be a nyitott ablakon keresztül a helyiségbe, messziről beterelve  a nárciszok és tulipánok fennséges illatát. A nap kíváncsian kukucskált be hozzám, sugaraival elvonva  figyelmemet a számítógép képernyőjéröl. Nehezemre esett a munkámra koncentrálnom, de össze kellett szednem minden erőmet, hisz a nyakamon volt már a hó végi elszámolás.

Tamás várt. Jobb dolga nem lévén a csillagokat nézte. Heves város zavartalan, fényszennyezés mentes egén milliárd számra világítottak a távoli, felfoghatatlan méretű természetes fúziós reaktorok. Sosem érdekelte igazán a csillagászat, vagy az űrutazás. Szeretett a Földön, bár gyakran a föld felett lenni. Az utolsó nagy hír, ami még lázba hozta, hogy 2063-ban milyen nagy lelkesedéssel várta a világ, hogy eljöjjön Zefram Cochrane, és utat nyisson a csillagok felé.

Nem bírom tekintetemet levenni az előttem elterülő pusztáról, úgy érzem, ha átsétálok a lábam előtt elterülő földúton, egy másik dimenzióba kerülök. Hátam mögött egy modern város magasodik ki a betonföldből. A zajok már nem bántják a fülemet. A lelkem más téma. Dudáló autók, fékcsikorgások, nevető és síró gyerekek, muzsikusok, kéregetők imái, főnökök harsogása, alkalmazottak zokogása, dübörgő léptek egyszerre, mint egy elefántcsorda. Szitkozódás, karambolok, építkezés, rombolások, és oly sok beszéd, vita, buta viták, annyian elbeszélnek egymás mellett.

3.

Egy teljes hónap telt el. Az időjárás teljesen nyáriassá változott, a rádióban mást sem  lehetett hallani, minthogy az évszakhoz képest ilyen meleg még sohesem volt. A hömérők nappali értéke meghaladta a harminc fokot. Mi lesz majd augusztusban?

Az idei húsvét április  tizennegyedikén és tizenötödikén  volt. Ilyenkor mindig szabadságot vettem ki, s két hétre hazautaztam édesanyámhoz meg három gyönyörű macskájához. Mivel a Bajoroknák a  nagy péntek is munkaszüneti nap volt, így a két hetes szabadságra nem kellett csak nyolc napot föláldoznom.

Zuhanás

Anyám sokkal kisebb dolog miatt is elvágta volna a torkomat, mint amit tettem azon a vasárnap estén. Több rendbeli kihágást követtem el. Ferenc Atyán és Dávidon kívül csak a mentők, tűzoltók hajthattak be a kapunkhoz vezető földútra – bár ez utóbbi kettőre egyáltalán nem mertem volna a fejemet tenni.

Zsolti motorral vitt be a kapunkig. Nem is értem, hogy lehettünk ilyen bátrak. Vagy talán már egy fejlövéstől sem riadtunk volna vissza, én legalábbis biztosan nem, az új tények tükrében...

           Képzeljétek  el a tábortüzet, amelyiket  nyolc-tiz férfi és nő ül körül , jólakottan, néhány üveg sör és egyebek elfogyasztása után.

           LACI TÖRTÉNETE: Kéj-lak áramszünettel. 

           Váratlanul meghivást kaptam  egy partyra ,valami  felemelkedőben lévő hullám taraján vitorlázó egykori barátaimtól. Most inkább úgy mondanám , hogy  régebbi kedves ismerőseimtől. A meghivás alkalmával ,kitérő választ adtam, talán féltem is egy kicsit , mert nem tartottam magam igazán közéjük tartozónak , még azok útán sem ,hogy múltunk sokmindenben közös volt.

Meseszép motorcsődör

Másnap valami őrületes robaj rázott fel álmomból. Amint felültem, tudtam, mi az. Úgy ugrottam ki az ágyból, mintha leesett volna az első hó – annak örültem még legalább ennyire rettenetesen. Az emeleti galériaablakhoz rohantam, a bátyám már ott ácsorgott.

– Motorok... – grimaszolt felém.

– NEEE! – ugráltam vigyorogva. – Ez Isten hangja! – sikítottam, majd orrom az üveghez nyomtam, hogy jobban lássam őket. – Apriliák, csodaparipák!

Tanmese

- Gyere kis unokám, ültetünk néhány magoncot, hátha megerednek a helyükön.. Látod, a kapával csinálok egy kis mélyedést, az aljába keverek a földdel egy kis marhatrágyát, jöhet az almamag, abból amit az előbb befaltál, most egy kis földet szórunk rá, végül meglocsoljuk Ebbe a sorba még kilencet ültetünk, te meg kérlek öntözd meg mindet.

Miután végeztek, a föld magára maradt. Mivel a kert végébe ültették a magokat, ritkán jártak arra, nem is tudták mi történik azon a területen.

Hófehér paripák és a déli kastély

„Kedves naplóm... Kedves titkos naplóm!

A tények. Isten mégis létezik, és nem is gyűlöl annyira! Tudok énekelni! Az összes szenya osztálytársam hallotta, amiért valószínűleg még többet fognak csúfolni, de nem izgat.

Dávid mindig is ott lesz célpontnak helyettem. Őt azért utálják, mert furcsa. Engem? Talán én is az vagyok, de Dávid fényévekkel leköröz – mondjuk az énekben is. Hihetetlen hangja van!