Naprajárók

            Csak a tavaly nyáron fedeztem fel őket az utcánkba. Nem igen törődtem velük, mert nem találtam egyedi esetnek őket. Talán a megjelenésük lehetett volna egy kicsit furcsa, de csak annyira hogy öltözékükben nagyban elütöttek a szokásostól. Ez nagyjából abban állt , hogy a nagy melegben is zakóban és vastag nadrágban  jártak. Az viszont látszott rajtuk, hogy ezt nem valami  divathóbortból teszik, hanem,  a nyomorúság kényszeriti őket ilyesmire. Hajléktalanok állapitottam meg. Egy férfi és egy nő, nagyon leromlott elhanyagolt fizikai állapotban . Életkoruk, olyan negyven és ötven között lehet , de ezt megállapitani pontosan nem igen lehet. A férfi szakállas, haja rendezetlen hosszú , és valószinű koszos is. A nő csak annyiban különbözik társától , hogy  haja rendezetebb, néha megfésüli , mert a reggeli órákban még emberi arca van-- valószinű arcát néha valami utcai kutnál megmossa. Ruházata nem szakadt, nem rongyos, de tisztának sem mondható.

            Törzshelyük a sarki élelmiszer bolt előtti pinceablak párkánya. Itt üldögélnek-- szinte szótlanul-- mert már a reggeli órákban ide süt a nap. Néha eltünnek, együtt, vagy külön-külön. Amikor visszaérkeznek, és leülnek a törzshelyükre, aprópénz számolnak egymás kezébe. Többször is megszámolják. Csóválják a fejüket-- nem elég. Aztán megint elmegy a férfi. A nő egykedvüen bámul a semmibe. Egykor volt kék szeme, most fátyolosan szürke, csak néz , de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy lát is. 

            Visszaérkezik a férfi, újabb aprópénz számlálás-- most egy kicsit idegesebben-- elég kell legyen!-- mondja a férfi.

             Emberek asszonyok, jönnek mennek az élmiszerbolt előtt-- meg be,meg ki. Egyesek sajnálattal, mások utálattal nézik az emberpárt. Ők nem törődnek semmivel-- rég túl vannak azon , hogy érdekelné őket bármi is a földi életből, azon néhány lejen kivűl amiből tengetik-- életnek  nem nevezhető-- életüket. 

             A pénzt újraszámolják, hogy megállapitsák , hogy az összeg mire elég.

Az asszony feláll, korához képest  lassan, és az élelmiszer boltba megy be-- de még odaszól a férfinak.-- Eredj egy házzal arréb, mert már oda süt a nap! A férfi veszi a nő textil szatyorját és a maga nájlon tasakját és tovább költözik. A szomszédház pinceablakának peremére. Mellette jól kivehetően körvonalazódik egy másik hely. Oda fog ülni a nő.

             A nő megérkezik, négy kiflit hoz magával-- de még megnézi , hogy előbbi ülőhelyükön nem  felejtettek-e ott valamit. Testvériesen elosztják a kifliket,Kettő-kettő mindegyiknek. Fogatlan szájukban sokáig forgatják a kiflit , amig sikerül lenyelniük. Talán egy félóra is beletelik amig a kiflik elfogynak. A nájlon szatyorból vizet vesznek elő-- egymást kinálják, majd isznak.Két óra múlva két házzal tovább költöznek, és szótlanul  merednek az őket már nem érdeklő világba.Oda süt a Nap!