3. Égszakadás földindulás

*

John

Vonzás – taszítás, összepillantás: fekete fénybogár szemek a bíbor virágzat alatt. Valami gyönyörűség, de nem hagyja, hogy nézzem.

Nem hagyja, hogy szóljak! Kibújik a levelek alól, karja körém fűződik és tökéletes a csókja. Ajka úgy bújik az enyémhez, mintha egészen eddig hiányzó része lett volna az enyémnek. Nyelve forró, íze koranyári esti pára.

Aprót rezzenve húzódok el, hogy gyönyörködhessek szépségében. Márvány bőr, mandula szemek, vékony, hosszú szemöldök, éles kontúrú arccsontok.

            Dudorászva festettem egy létráról, hogy előbb a felső résszel  legyek meg, mert alul aztán még szaporábban  haladok. Munka közben eszembe jutott gyári kollégám, aki azt mondta: Ide figyelj, három és félkiló festéket kell rákenjek  egy konyha bútorra , de én , ha megölnek sem tudok  két és félkilónál többet rákenni. Megprobálkoztam én  is az ő módszerével , és beigazolódott, hogy kevesebbel is lehet jó munkát végezni. Igaz a tiszti étkezde  egyik vége egy kicsit halványabb lett , de itt árnyalatokra nem adtak.

Levendula-extázis

Levendulamezők rothadó ölelése,

Fénnyel szemben ne menj, megvakulhatsz tőle.

Bár tudnám hogy milyen, napfénynek az íze,

Nem láttam még sosem, a sötétséget, azt sem.

Világ vesd ki magadból e bűzölgő kórságot,

S annak hordozóját, a levendulavirágot!

A megváltást kereste, de lila mámor közt,

Készüljetek feleim, az extázis már jön.

Szétfeszít az ész, a szag, nem bírom ezt már,

Az agyadon csorog le a megváltó halál. 

Így Lili nem említette többek között azt sem, hogy miután a férfi házában megfenyegette Paolot, az teljesen kiakadt. Igen, még tisztán előtte volt, ahogy Paolo elindult felé ökölbe szorított kézzel, neki pedig még meghátrálni sem igen volt ideje. A férfi elkapta mindkét karját, és olyan erősen szorította, hogy az már fájt.
- Mit mondtál? - kérdezte tőle fenyegettően, amire csak egyféle válasz létezett.
- Semmit.. én... nem... csak...
- Verj is ki a fejedből mindent, amit gondoltál.

Volt valami

Volt egy valami

Volt egy olyan valami

Volt egy olyan érdekes valami

Kár hogy elfeldtem.

VÉRCUKOR INGADOZÁS 2 

     Álltam tovább tanácstalanul. Láttam, hogy a nagy forgalomban közeledik egy taxi. Talán talált a gondolatunk a sofőrrel, mert egészen a szélre húzott és lassított. Leintettem. Jelezte a szándék megértést, visszacurukkolt és kiszállt.

-         Megkérem, amilyen gyorsan csak lehet, a Nyugati pályaudvarra vigyen el. – udvariasan berakta a csomagjaimat és elindultunk.

-         A parkolóba kéri? – gondolom ez amolyan sofőrös átverő kérdés volt, hadd lássa tudom-e hol járok, s utána megkocsikáztat.

2. Reszkető térdeink

*

Ava

Marón karmazsin passiflora antioquiensis-függöny lóg a zárda kőfaláról. A golgotavirág fejek mint vértől tocsogó kezek laffognak erőtlenül a zöldezet között.

Mehetnék. Ma is mehetnék. Szabadulhatnék jó pár órára – ma éjjel is. De még sosem jártam kint. Félek a véres ujjaktól: mi van, ha utánam nyúlnak, berántanak a levelek közé, és holnaptól már az én kezem is köztük lóg majd?

                  VÉRCUKORSZINT INGADOZÁS

     Már jól elhagytuk Debrecent Budapest irányába, amikor váratlanul megszólalt a telefonom. Úristen, ki kereshet?

-         Szia, barátom! Végre sikerült nyomodra akadnom! Hat év után már illene találkoznunk – Megismertem a hangját, és valóban valami baráti érzés bizsergett bennem.

-         Figyelj, útban vagyok Budapest felé. Az I.C. a Nyugatiban a tizenharmadik vágányra fut be.

             Az étkezdébe, csak Rizi és Kati tartozkodik, ők is már a a takaritással meg a mosogatással vannak elfoglava, amikor váratlanul betoppanok. Megkérdezik, hogy mit óhajtok ebben a szokatlan órában. mesélni kezdtem, hogy a gyomromra akkora  űr tátong, hogy akár űrhajós forgalmat is  lehetne bonyolitani benne. Nagyon megsajnáltak-- legalábbis úgy tettek mintha sajnálnának-- különösen akkor amikor elmeséltem, hogy a délután egy részét, és ennek a szép nyári estének a jelentős részét a" legényegyletben "  töltöttem, pusztán azért, mert valami amnézia folytán elfelejtetettem, hogy khaki szinű ruha van rajtam, ami úgy látszik, hogy korlátoz emberi -és szabadságjogaimban, emiatt városban való tartózkodásomat  zárkával "jutalmazták." Kétes körmondatom meghatotta őket, mert már hozták is a finom rizset, némi hussal letakarva.

II. 1971

1. Esti mesék

*

John

A konyhát kicsinnyé törpíti az ósdi asztali lámpám mélysárga fénye – még arra sem elég igazándiból, hogy a konyhaasztal egészét megvilágítsa.

Anya egy hatalmas tálca almás pitét készített nekem az esti tanuláshoz. Az orvostudománynak kellemesen langyos, édes illata van. Magát a süteményt úgy kell kitapogatnom: elveszett az árnyvilág mélyén.

De el is felejtem.