Kutya egy karácsony ez! 

Most, hogy vészesen kezdett közeledni a Karácsony, ideje volt leülnöm és átgondolnom, mivel lepjem meg szeretett kis családom. Tudni kell rólam, hogy minden évben valami különleges, otthon gyártott ajándékkal halmozom el a rokonokat, változó sikerrel. Idén valahogy kimerült az ötlettár, lehet azért, mert már én is öregszem, halványulni látszik gyermeki kreativitásom. Fejemet vakargatva, gondterhelten ücsörögtem a kanapén. Hű társam, egyetlen vizslám észre is vette ezt, fejét ölembe hajtva, ő is elkezdett agyalni.

Mindig is nagyon szerette az erdőt, ahol felcseperedett. Tisztelt minden bölcs, öreg fát, gyakran kérte ki tanácsaikat. Kis korában önfeledten játszott a vele együtt felnövő állatokkal. Szinte mindenki szerette, csak a lázadó rókafiú az Elemér tört mindig borsot az orra alá. Nem tudott rá haragudni emiatt, hiszen ő is ennek az erdőnek a szülötte volt. Legjobb barátai, Nyúl Stefi és Medve Balambér minden nap eljöttek hozzá és együtt töltötték el a szabadidejüket.

IV. 1988

1. Zajlik az élet

*

John

Padlógáz, automata váltó, és százkilencvenöt kilométer/óra. Kezdetben még akartam, most már csak rátapadok: egyszerűen nem érem utol.

Nem érem utol, nem tudom beelőzni.

A legsötétebb éjszaka legmélyebb csendjét hasítjuk át a kocsikkal. Bárcsak vége lenne, bár el sem kezdődött volna.

Nate autója szórja rám a kásás latyakot – az ablaktörlő alig bír vele. Placcsok között látom a hátsó ablakát.

Második rész

- Apám mindig az évnek egyazon szakaszában érkezik Velencébe és én ilyenkor minden áldott nap kimegyek az öbölbe és ott várom. Ma is ott voltam… már akkor, amikor megérkeztek. Láttam, ahogy partra tette a messerét, csak akkor nem mertem odamenni… aztán, amikor tréfálkoztak a flaska felett, akkor már sejtettem, hogy a messere Silvio, apám sokat beszélt messeréről… de végül mégsem fedtem fel magam, csak, miután apám egyedül maradt a legénységével.

5. Sziámi baba

*

John

A vaksötét kifordul, és mézbarnává olvad a por a tárgyakon, bútorokon. Dee sosem volt olyan, mint Anne. Nem ragaszkodott.

Nem voltak kedvenc játékai – most minden koszos és szakadt. Elhanyagolt, összejárt, megkopott és elnyűtt. Térdig gázolok a lomban. Régi fogszabályzók, szívkeretes napszemüvegek, szoknyák, mesekönyvek és játékbabák halomban.
Sosem tartott rendet, mindig mindent elkevert, de nem is vágyott.

4. Engedj be!

*

John

Késik. Biztos az eső. Nyitott ablak mellett hallgatom a forgalom ázott zaját – megnyugtat. A fali óra mély kattogása saját monotonságával szaggatja az elsuhanó autók moraját. Kezdek aggódni.

Zsebemből előhúzom a telefonom, és Nate számára nyomok. Mielőtt még beleszólnék, zihálva megelőz.

- Ott van Dee?

- Öhm, nincs. Őt várom, késik – mielőtt még visszakérdezhetnék, folytatja.

- Eltűnt – A hangja mosolyog…

- Hogy érted?

Mai világ hozzád kiáltok

Kéne segítség

Valami merészség

Hozzád azt mondták bátran kiálthatok

De látom ezt ki nem állhatod

Segíts kérlek

Mert már egyedül félek

Mai világ hozzád kiáltok

Kéne segítség

Valami eszesség

Azt mondták nekem segítesz

Erre itt egyedül henyélek

Segíts kérlek

Mert egyedül nem élek

Sziasztok

Zsoldos Pétertől keresem a Viking visszatér c. könyvet. Az interneten kezdtem el hallgatni és nagyon megtetszett. Eldöntöttem, hogy az egyik családtagomnak ezt adnám ajándékba, persze olyan régi kiadás, hogy sehol nem lehet megtalálni.

Ha esetleg valakinek meglenne otthon aránylag jó állapotban és szívesen eladná, használtan is megvenném tőle.

- Nem vagyok majom! – kiáltotta Ham István, amikor egyik reggel belenézett a tükörbe.

Pedig való igaz: egy szőrös képű, kerekfejű, hajlott vállú csimpánz nézett onnan rá vissza.

Ahogy tekintetét végigjáratta saját testén, meg kellett állapítania, hogy bizony a tükör nem téved. Végtagjai hosszúak, méghozzá aránytalanul. Tenyere a padlón pihent, ahogy kinyújtotta a karját. Testét teljesen szőr fedte, és akárhogyan próbált, nem volt képes felegyenesedni.