Erika, meg Piroska , ha volt egy kis idejük azonnal eltűntek és izgatottan váltogatták, próbálták Piroskán a ruhákat , hogy melyik lesz igazán a nyerő az Imi szemében. Arra nem is gondoltak, hogy Imit , nem is annyira a ruha , hanem maga a lány, Piroska érdekli.Ettől függetlenül Piroska szeretett volna nagyon szép lenni. Pedig az volt, csak mind ezidáig elnyomták benne azt a az érzést, ami egy egészséges énképet alakíthatott volna ki saját magáról. De most - Erika megjelenése óta egy olyan barátnőre talált, aki eltudja hitetni vele, hogy valóban szép.

5. Az olvasás öröme

*

John

Tegnap este még ismertem a betűket. Egymás mellett látva azokat, nyilvánvaló volt a jelentésük. Most be fogom bukni ezt a vizsgát, mert egyszerűen nem értem, mik ezek a fekete hangyák egymás mellett. Még a nevemet sem bírom ráírni a tesztlap tetejére. Nyilván eszembe jutna, hogy hívnak, de bent ragadtam.

Bent. El se hiszem, mi történt, hogy történt, és hogy voltam képes erre. El sem hiszem, hogy nem reszketek, és miért nem görcsöl az idegtől a gyomrom.

De Gyula, addig sem tétlenkedett, hanem oda ült a szintetizátorhoz és klimpirozni kezdett. Először nem is tudta , hogy mit játszik. Csak akkor jutott el a füléhez , hogy ujjai mit művelnek, amikor meg jelent Margó és úgy tette mintha nem is oda figyelne , pedig Gyula éppen a kedvenc nótáját játszotta. Margó tanácstalanul állt a verandán és nem tudta eldönteni , hogy ezzel a nótával Gyula visszasírja a bűnös időket, vagy egyáltalán csak bosszantani akarja!
Nem sokára megérkezett Erika is, aki teljesen elvesztette a fejét , amikor látta , hogy István milyen mesterien pengeti a gitár húrjait.

Öngyilkossági kíséret

Lászlót ismét hívták. Egy csillogó, új épületbe, az ELTE budai kampuszához. Egy IT cégnél történt haláleset, tisztázatlan körülmények közt. Mire beért, a helyszínelők már dolgoztak, a kollégái biztosították a termet és a tetemet.

– Ki talált rá? – kérdezte, amint belépett.

– A takarító – mondta az őrmester.

– Nem nyúltak semmihez?

– Csak néhány ujjlenyomatot kerestünk, meg mintákat vettünk, de nem mozdítottunk el semmit – mondta a helyszínelők főnöke.

4. Szép emlékek

*

Nate

Tized annyiszor kérdezem meg, hogy jól van-e, mint amennyiszer valójában szeretném. De még így is sok, vagy legalábbis elég rondán néz rám, ahogy az állomás felé gyalogolunk. Pedig annyi mindent mondanék és kérdeznék ezen kívül is, de most még nem beszélhet.

A vonaton egymással szembe ülünk le. Én őt bámulom, ő az ablakot. Egyszer csak felém fordul, mire bepánikolva háttal az ülésnek csapódok.

- Ez hogy történt az arcoddal?

Eközben István kopogtatott Lajos irodájának ajtaján. Szemlesütve lépett be hozzá és tette le magát a fal melletti kanapéra, nem mert az íróasztallal szemben ülni. Lajos éppen inni készült, pálinkát készített elő.
- Sajnálom, ami történt… –kezdett bele.
- Nem tudom, miről beszélsz! –vágta rá szigorúan Lajos. István kellemetlen érzéssel ücsörgött tovább, szorongatta az ujjait, tanácstalanul bámult végig a főnökén, aki csak maga elé meredt. Ötlete se támadt, hogy mi üthetett belé. 
- Hát, hogy… tudja!

István, azt sem tudta , honnan vette a bátorságot ahhoz , hogy minden bevezető nélkül félre húzzon, és neki álljon a főnökasszonynak mint disznó a hideg víznek. Egyetlen támpontja volt , hogy már jövet is a főnökasszony mindig lefelé húzta miniszoknyáját , de az mindentől függetlenül egyre feljebb került, és ha egy kissé szétnyitotta combját akkor ott fehérlett valami izgató fehérnemű. Persze akkor még gondolni sem mert arra , hogy egy röpke óra múlva a tanya szélen, éppen a lejárónál, annyira elveszti az eszét , hogy nem gondol semmire, csak az ösztöneire hallgat, és minden kockázatot vállalva, akár erővel is, magáévá teszi a főnökasszonyt.

Közeledik az újév, egy teljesen új esztendő és bizony ilyenkor előfordul, hogy az ember olyan fogadalmakba bocsátkozik, amelyek már a megfogalmazódásuk pillanatában nyilvánvalóan tarthatatlanok.

Most ezek közül szedtem össze néhányat:

1. Nem eszem több csokit.
2. Ha eszem is csokit, nem annyit, hogy két pofára, degeszre egyem magamat vele.
3. Nem szólok rá többet a férjemre, hogy halkítsa le a televízió készüléket.
4. Addig hagyom gyűlni a mosatlan edényeket, amíg a férjem kínjában el nem mosogat.

FELEMELŐ GONDOLATOK

   Állsz a parton és lábad szinte bokáig süllyed a tengeri homokban. Hevesebben ver a szíved, talán gyorsul a vérkeringés? Mindez miért? Tétlenül állsz! Úgy érzed, hogy tágul a szíved, tele megbocsátó, hullámzó érzésekkel. És nézed a tenger hullámverését. Most kél a nap, a kék horizontot aranyossá varázsolja, ébred a sirályok csapata és kering a tenger fölött, majd lecsap zsákmányra találva. Nekik ez a mindennapi élet. Nyugodt a tenger.

A kis vízcsepp együtt élt testvéreivel a vízsokaság örvénylő kavalkádjában. Egy derűs szép napon a felszínre került, és boldogan lubickolt a szikrázó napsütésben. A Napnak ma különös ereje volt. Egyszer csak érezte, hogy elválik társaitól és elemelkedik a vízrengetegtől. Egyre könnyebbnek érezte magát, felszabadultan szállt a magasságba. Körülötte társai vidáman élvezték az eddig soha nem érzett lebegést.