Zörgésre riadtam! Folyamatos matató zörgés hallatszott az előszobából. Majd egy kattanás után hideg fuvallat ért el hozzám. A kinti zajok felerősödtek, majd elhalkultak. Valaki bejött a lakásba! Azonnal lefordultam az ágy mellé. Négykézlábra ereszkedve osontam az előszoba felé, a falhoz húzódva. Becsukott szemmel is jól tájékozódom a kis lakásomban. És akkor megláttam! Nem volt egy kigyúrt alkat. Tőlem is, fél fejjel alacsonyabb, vékony karú, keskeny vállú sziluettje volt az én betörőmnek. Szerencsétlenségére, nekem háttal állt, és nem is sejtette, hogy mögé kerültem! Habozás nélkül vágtam tarkón ököllel. Kicsit megingott, de mivel nem vagyok gyakorlott verekedő, nem esett össze. Felém fordult és én tovább ütöttem. Megállás nélkül záporoztak ökleim az arcára, nyakára, fejtetejére.

Nagyon fájdalmas volt a fejét ütni. Mintha egy kéreg nélküli fatörzset püföltem volna. Az ütéseim közben összegörnyedt. Egy hangot sem adott ki magából, mindezt néma csendben viselte, és csak az ütések zaja csattogott. Ahogy lerogyott, már nem kézzel ütöttem. Jobb lábammal rúgtam teljes erőmből. Tapostam a testét, nem engedtem, hogy kibújjon mellőlem. Közben belemarkoltam a fejébe. Kötött csukja volt rajta, hát letéptem és félredobtam! Ismét belemarkoltam a hajába. Zsíros volt és dús. Jó fogást adott! A hajánál fogva húztam be a fürdőszobába. Sokkal könnyebb volt a súlya, mint amire számítottam. Könnyedén a kádba hajítottam. Most már a kádban, rajta állva rúgtam és tapostam a fejét és a mellkasát! Nyöszörgött a fájdalomtól, majd hirtelen elcsendesedett! Ekkor mentem vissza az ajtóhoz villanyt kapcsolni. Tudtam, hogy sokszor vékony fiúcskákat küldenek a bandák előre, hogy bejussanak és beengedjék őket pakolni. A hirtelen fényben csak azt láttam először, hogy mindenhol véres nyomot húztam, ahogyan vonszoltam. A kádhoz visszaérve döbbentem meg! Ez egy nő! Húszas évei közepén járhat, bár a pépesre vert, megrepedt, és felduzzadt arcán nem könnyű meghatározni ezt. Álla petyhüdten lógott és véres nyál csorgott ki a száján. Haja barna, rövid, tömött, és göndör volt. Az arca eleve nem lehetett túl szép, inkább markáns barázdákkal szelt, és a bőrén ragyás foltok éktelenkedtek. Jobb karja természetellenesen kicsavarodott és szorult a törzse alá. Egyszerre láttam a könyökét és a tenyerét egyvonalban, miközben az alkarja ellentétes oldalra hajlott. Teste alól egyre erőteljesebben szivárgott ki valami véres, nyákos lé, és vizeletszag is terjeng belőle. Közelebb hajoltam, hogy megnézzem, lélegzik e még? A fülem hallatára halt el szörcsögés és ernyedt el a teste. Nem tudtam mit tegyek! Elájult, vagy meghalt? Egyedül volt, vagy a többiek várják valahol, és arra lesnek, hogy jelt adjon nekik! Tényleg a többiek! Ha vannak társai, akkor tudják hova jött be, és ha nem megy ki, akkor még ők hívják majd rám a rendőröket! Ezt nem hagyhatom! Villámgyorsan pörgött az agyam. Kivettem a testet a kádból, vállamra tettem és a hálószobába vittem. Egy mozdulattal kinyitottam az ablakot és kilöktem rajta. Egy ekkora toronyházból nem lehet bizonyítottan megállapítani, hogy honnan zuhant ki. Az a legfontosabb, hogy nagyon gyorsan kitakarítsak mindent az incidens után!

Két órával később, álmosan csipás szemmel mentem ajtót nyitni, kopogtató rendőröknek.

• Uram, tud arról, hogy egy nő zuhant le nemrég ebből a házból?

Álmosan pislogva ámuldoztam.

- Nem, fogalmam sincs erről, én aludtam!

- Pedig néhány nyom arra mutat, hogy lehetséges, hogy ebből az irányból esett ki, illetve találtunk néhány olyan nyomot is, ami arra utal, hogy járt esetleg önnél, illetve, lehetséges, hogy önhöz készült.

Szemem kidülledt a csodálkozástól!

• Mi? Még hogy nekem, közöm lenne bárkihez, aki az éjszaka közepén ólálkodik a környéken!

• Nos, uram, találtunk az elhunytnál néhány iratot, mely szerint a hölgy Irina Nyikolajevics, aki az okmányai szerint ebben a lakásban él 1995. január 12. óta.

Ezeket, már a noteszéből kiemelt bejelentő kártyáról olvasta fel.

Megrogyott a térdem! Hiszen Ottó, akitől a lakást vettem, azt mondta teljesen tiszta és legális. Persze gondolhattam volna, hogy megint átver és beültet egy drogos tyúk kéglijébe.

Ráadásul, most ez előkerül és rám tör éjnek évadján! Na, most hogy magyarázom ezt ki?

Hátra bilincselt kézzel feszengek a száguldó rendőrautó hátsó ülésén, amikor az autó hirtelen meglódul, és éles fordulót követve a járdára csapódik, betörve egy kirakatot. Az ajtó felpattan, és én a lendülettől kizuhanok a kocsiból.

       - Drágám, ébredj! A feleségem hangjára eszmélek. Zavaros fejjel hunyorítok ki a szemhéjam alól. Sápadt fény kúszik át a szobán, és kávé illata csapja meg az orromat.

       - Drágám! Hallom határozottabban.

      - Ébredj, reggel van! Ha, ma is későn indulsz, nem találsz majd parkolót az Ügyészségnél!