Az utóbbi időben rá voltam gerjedve egy átkozott Knoppersra! Ostya, kis csoki, mogyoró krém, apró mogyoró darabkákkal, a rohadt, de finom. Na jó, várjunk, kicsit előre szaladtam.

Mindig az erkélyen szoktam cigizni, első emeleti lakás, pont az útra néz, jó bámészkodni, ki kéne próbálnotok, komolyan beszélek. Van errefelé egy srác, hajléktalannak tűnik, mindenhol ott van a városban. Egyszer történt, még nyár vége felé, hogy füstöltem az erkélyen, ő meg erre sétált.

2. Ómen

 

*

 

John

 

Eleinte még görcsösen reszketett mindkét karom, miközben Anne rajta fekszik, és lassú komótossággal issza a tápszert. Szeme gyakran ide-oda billeg – mintha állandóan az álom és ébrenlét határán lenne –, de sokszor egész sokáig nézi a szememet.

Minden korttyal egyre nyugszom, és valami ismeretlen, teljes megelégedés lesz úrrá rajtam, ahogy az utolsó korty után egyből álomba merül.

 

Akkor már bátran ölelem magamhoz, és biztossá válok abban, hogy még ha akarnám, sem tudnám elejteni őt.

A lány, amikor lekapcsolta az éjjeli szekrény lámpáját, hogy átadja magát az álmoknak, az utcai lámpa fényénél észrevette. hogy nagy pelyhekben hull a hó. Mezítláb odaosont az ablakhoz, félrehúzta a függönyt és kibámult a semmibe. Lenyűgözte a látvány, ahogy az apró fehér gömbök kavarogtak a szélben. Elszédült a kavalkádtól, lehunyta a szemét, majd elfordult és az ágy melegében keresett menedéket.

Bezzeg karácsonykor nem tudott esni. – dohogta magában.

 

 

           A szatmári    munkanélküliek, és hajléktalanok nagyon szabad szakszervezete,  szilveszteri mulatságra hivta meg  a kormányt, és a város vezetőit. Nagyon sokan elfogadták a meghivást , de utóbb, anyagi gondokra való hivatkozással visszaléptek, és nem jelentek meg a szilveszteri bulin. Volt olyan is közöttük, aki az éppen emelkedő benzinárakra fogta elmaradását-- igaz ő helikopterrel akart jönni.

           A mulatság, az időjárás függvényében két helyre is  meghirdetetett: Jó idő esetén a Gyöngyössy tanya porondjára , rosszidő esetén a szatmári Szamops hidak alá.

V. 1972

 

1. Február 29

 

*

 

John

 

 

 

 

Fürdőszoba, tükör. A szám lélegzik, nem én. Nem lélegzik, csupán mozog.

Nem lélegzek, nem érzek, az agyam is leállt. Csak nézem magam a tükörben, de nem látok.

 

Nem, mint Nate. Üvöltve rohan utánam. Teste felrobban a gesztikulálástól.

- MEGHALT A BABA!

Felkapom a fejem, aztán a csap szélére állított kütyükre vetem: az egyik békés ritmusban csipog, a másik csendes.

5. Nincs itt senki

 

*

 

John

 

 

 

Azt hiszem, mégsem megyek vissza dolgozni. A szemem kerek a döbbenettől, azóta is, amióta Dee meglökte a hegy tetejéről azt a bizonyos lavinát. Nyilván jól tette. Nyilván a gyermeki őszinteség a legtisztább ügyintézés a világon.

Dee szemében nem számít a tény, hogy Ava egy végtelenség óta a menyasszonyom. Csak az érzelmek számítanak… Én még be sem merem vallani – még magamnak sem, mit érzek Mimi iránt.

Ütött kopott bádog vödör áll az alagsor homályában a sarokban felejtve.

Benne mindenféle zavaros dolog. Ami az életben létezik, belekerülhet egy ilyen felmosó vödörbe .a legmocskosabbtól a legtisztább érzelmekkel fűtöttekig bármi lesüllyedhet ide, ahol egy rettenetes kulimásszá keveredve érik össze sok-sok évezred alatt, azzá a mocsokká ami most itt bűzlik a sarokban. Az ismeretlen most odalép a szennyel teli vödörhöz és a padlóösszefolyóba önti, miközben erősen krákog, és öklendezik.

4. Dee szája

 

*

 

Dee

 

 

 

- Dee, ébredj! Ébredj fel! - John hangja.

 

John hangja, vagy Nate-é. Mindkettőé. Vagy egyikőjüké sem.

 

- Ébredj fel végre!

 

Hideg van. Végtagjaim jégvíz alá szorulnak mozgásképtelen. Bőröm pillanatok alatt átlyukad, csontjaimba vág égő fájdalommal a fagy. Megbilincsel a fájdalom. Torzóm kifeszülve dermed recsegve a hóba.

Átölel a tél. Havasi kígyóként kúszik melleimre, kötélként szorítva tüdőmből a levegőt.

1: Első feltöltésem, ha ezt nem így kell csinálni, akkor szóljatok!

 

2: Első írásom, a többit lásd az 1. pontban :D

 

A nevem nagyon hosszú, lusta vagyok leírni. A felszerelésemen az MZS monogram olvasható. Pár napja még az asszonyaimmal – most csak négyen vannak – ültem otthon a tóparton és néztem, hogyan lubickolnak a vízben. Aztán jött a hívás.

Egy újabb út a cégnél. Igazuk van, már három napja szabadságon voltam. Minek is pihennék többet? Emlékszem a cég reklámjaira.

 

 

 

 

 

 

                                        Haláltánc

 

 

 

 

           Csak nagyon cifra jó kedvében teremt az isten ilyen alakot, ilyen formás idomot , mint amivel felruházta  Irént. Szabados neveltetése folytán  - tizenhat tizenhétéveseen úgy nyelte a pasasokat, mint kacsa a nokkedlit. Ennek nem sokára meg lett az eredménye is mert, húsz éves korában már szült egy szép kislányt. Fő foglalkozását ezután sem hagyta abba, sőt még inkább belelendült , ha ezt még lehetett fokozni.