Ha visszatérhetnék...

            Ha visszatérhetnék, oda ahol már jártam, ahol már egyszer jól éreztem magam -  tudnám-e magam úgy érezni mit annak idején? Ez itt a kérdés. Ha tehetném, megpróbálnám.

           Visszatérnék a közös udvarra, újra játszanék Helgával, a Vékony fiúkkal, egy kicsit leskelődnék a padlásról  Bözsike szobájába. Aztán tovább lépnék, és elmennék a tengerpartra ahova nem jószántamból mentem, hanem vittek  - katonának.

Ötödik rész

- Híres festő vagy – méregette Trinello összehúzott szemmel Silviót – Miért épp engem kívánsz szolgálni?

- Nem az örökkévalóságig. Csak, amíg az írnoka keze beforr.

- Puszta szívjóságból netán?

A maró gúnytól a hideg lassan, de biztosan kezdett felfelé kúszni Silvio gerincén. Vándorlásai hajnalán, amikor még nem ismerték a nevét, pár hétig egy mutatványostársulattal járta Itáliát; köztük volt egy különösen tehetséges kötéltáncos.

VI. 2006

1. A két kedves kis bárányfelhő

*

Dee

- Dee, ébredj! - John hangja. Vagy Nate-é. Mindkettőjüké, vagy egyikőjüké sem. - Ébredj fel!

Valaki más éli az életem, és én élem másét. Álmomban újra megszületek, és Ava az anyám, John pedig az apám. Az egyikük a mezsgye jobb felén, fekete csuhában, másikuk a távolban, olyan messze, hogy egy élet választ el tőle.

Stációk, és nekem mennem kell. Éget a nap. Az egész világot betemette a sivatag.

           Az első nap csak szemeztünk Terézzel,a bukaresti szálloda halljában. A második nap köszöntem neki ,amit nagyon kedvesen fogadott, sőt  el is mosolyodott, amikor észre vette,hogy  magyarul beszélek a kollégámmal. Ő, egy másik lánnyal volt , és csak kuncogtak , ahogy nézték a román tv-müsort , anélkül , hogy egy kukkot is értettek volna belöle.

          Másnap reggel egyszerre léptünk ki a szálloda kapuján Terézékkel. Nekem, még egy  olyan egy-két órás elintézni valóm volt, hogy este hazautazhassak .Teréz édesanyja , valami orvosi konferencián vett részt , erre az utra  kisérte el  lánya aki éppen túl volt az érettségin.

. Az élet olyan, mint egy kerék. Egy olyan kerék, amit neked kell hajtanod, hogy előrébb juss. A végzeted egyszer úgyis az, hogy nem tudod magad tovább küszködni az akadályokon, nem bírod a súlyt, azt a nehéz késztetést, hogy hajtsd, hajtsd, hajtsd, tovább és tovább, mert egyszerűen nem fog menni. Kiszállsz. Ekkor hal meg a tested. Nem tud már az agyad tovább gondolkodni, hogy mi lett volna, ha… Úgy kell kiszállni a kerékből, hogy minden tempóban hajtottad már magad.

5. Szorul a hurok

*

Ava

Semmi sem tart örökké – mondják. A gyermekkorom is véget ért. Minden nap minden egyes perce ugyanúgy telt. Kenyér háromszor, víz ötször, ima tizenötször – csak azt nem tudtátok, hogy én nem a ti istenetekhez imádkozom, hanem ahhoz, aki le tudja győzni őt.

A poklot szólítgattam, és eladtam a lelkem az ördögnek. Csupán ezért élhettem túl azt a tűzvészt, ami eltarolta keresztre feszített gyermekkorom börtönét.

                                       Hetven éves lettem én

                                       Hetven éves lettem én,

                                       amit irtam, túl kevés

                                               de nem

                                               bánom.

                                        Megajándékozni magam,

                                        Teljesen érdemtelen

                                                 de kell 

                                                 de  kell.

4. Az új élet

*

John

Az orvosi képzés egy dolog. Az évek nagy részét tantermekben töltjük, távol attól, amit majd valójában tenni fogunk. A kórházi gyakorlatok sem szóltak többről azzal a kivétellel, hogy köpenyt kellett felvenni.

Így aztán úgy gondoltam, nagyon nehéz lesz megtanulnom injekciózni úgy, hogy több, mint hat évre vagyok a diplomától. Ha ez nem is jön össze, legalább pelenkázásból kioktatnak – reméltem, mert Anne úgy talált telibe állandóan, mintha nem is lenne rajta pelus.

3. Mosolyok

*

Nate

Utolsó nap a suliban. Csak sajnos nem sok időm volt megtervezni. Olyan, mintha az utolsó napodat töltenéd, tudva, hogy másnap meghalsz.

Mindennek bele kellett férnie! A tanárok egész nap a vécén tolongtak, mert ipecacuanha-t csempésztem a kávéfőzőbe. Az osztálytársaim rajzszögbe ültek, a lányok haját bespricceltem ragasztóval. Míg azok a sírással voltak elfoglalva, a fiúk közül annyit csépeltem el, amennyire csak az időm futotta.

Negyedik rész

Össze-, majd szertefutó vonalak, kacskaringózva fonják körbe egymást, csak, hogy azután széttérjenek ismét… ismétlődve végtelenül, mintha együtt túl fojtogató… egymás nélkül pedig túl fájdalmas volna. Silvio mozdulatlanul állt az asztalra támaszkodva és tekintetével kísérte a tenyere alól szertefutó finom erezetet. Csak nem gondolni semmire… csak hallgatni a lélegzete ritmusát. Csak felolvadni a csendben.

A tavernából jött. Matteót és Flaviát épségben hazahozta a palzzóba, és bár Perlsci még mindig nem tért haza, ő mégis elérte, hogy adjanak nekik helyet a konyhán a tűz mellett s vacsorát.