Evva Lena di Reirossi

Boldogtalan árnyak

Továbbra is a vörösre festett Reirossi házban éltem a Frari templommal[1] szemben, de már időm nagy részét, s mind több éjszakát az új fogadómban töltöttem. Anyám valójában nem tudta, mivel foglalkozom, mert csak a gyógyító tevékenységemről beszéltem neki, és nem is akartam magyarázkodni a rengeteg éjjel-nappal égő gyertyákról, a keleti füstölőkről, és a tálcákon sorakozó bábukról.

Saját életem kialakítása érdekében a San Marco tér déli oldalán kibéreltem az egyik üzletet, melyben egy sybillahoz méltó szalont rendeztem be.

Harmadik rész

- Matteo…? Matteo, hogy vagy?

A halk kérdés tompa visszhangot vert a homályos tömlöcben, a rongycsomóként összekuporodott fogoly azonban nem felelt. A festő letérdelt mellé, mit sem törődve azzal, látja-e valaki, s megszorította a vállát.

- Matteo, én vagyok.

A csempész összerezzent és végre ránézett; hunyorogva a haloványan beszűrődő holdfényben.

- Hogy’ kerülsz ide?

- A lányod hozott. Miért… hogy’ voltál képes őt eltitkolni előlem?

                            Hamvad a tábortüz.

                            Szeréna története : A bosszú.

           Nagyon megviselt a válásom, mert amilyen rövid volt a házasságom , olyan viharos is volt. Talán csak az első néhány hónap volt az ami elfogadható lett volna , mert azután egyre gyakrabban összekülönböztünk , és haragosdit játszottunk akár napokig is. A legapróbb problémákon is összetudtunk veszni , és mindkettónkből hiányzott, a megbocsátás képessége , de még a bocsánatkérés szándéka is.

2. Zsongás

*

Dee

Nyílik a bejárati ajtó. Lepattanok az ágyamról, és futnék, annyira örülök, hogy John végre korán ér haza, ahogy - ma is - ígérte. De valami megállít. Még mindig haragszom, amiért Nate-nek elmondta a rossz jegyeimet.

Az ajtó csukódik, és bennem egyre gyűlik a harag. Mozdulataimat megbénítja a feszültség.

- Csak Nate az – veti oda Anne. A másik ágyon hasal, és olvas.

- Hm.

- Ha nem mész ki te, ő jön be.

Kutya egy karácsony ez! 

Most, hogy vészesen kezdett közeledni a Karácsony, ideje volt leülnöm és átgondolnom, mivel lepjem meg szeretett kis családom. Tudni kell rólam, hogy minden évben valami különleges, otthon gyártott ajándékkal halmozom el a rokonokat, változó sikerrel. Idén valahogy kimerült az ötlettár, lehet azért, mert már én is öregszem, halványulni látszik gyermeki kreativitásom. Fejemet vakargatva, gondterhelten ücsörögtem a kanapén. Hű társam, egyetlen vizslám észre is vette ezt, fejét ölembe hajtva, ő is elkezdett agyalni.

Mindig is nagyon szerette az erdőt, ahol felcseperedett. Tisztelt minden bölcs, öreg fát, gyakran kérte ki tanácsaikat. Kis korában önfeledten játszott a vele együtt felnövő állatokkal. Szinte mindenki szerette, csak a lázadó rókafiú az Elemér tört mindig borsot az orra alá. Nem tudott rá haragudni emiatt, hiszen ő is ennek az erdőnek a szülötte volt. Legjobb barátai, Nyúl Stefi és Medve Balambér minden nap eljöttek hozzá és együtt töltötték el a szabadidejüket.

IV. 1988

1. Zajlik az élet

*

John

Padlógáz, automata váltó, és százkilencvenöt kilométer/óra. Kezdetben még akartam, most már csak rátapadok: egyszerűen nem érem utol.

Nem érem utol, nem tudom beelőzni.

A legsötétebb éjszaka legmélyebb csendjét hasítjuk át a kocsikkal. Bárcsak vége lenne, bár el sem kezdődött volna.

Nate autója szórja rám a kásás latyakot – az ablaktörlő alig bír vele. Placcsok között látom a hátsó ablakát.

Második rész

- Apám mindig az évnek egyazon szakaszában érkezik Velencébe és én ilyenkor minden áldott nap kimegyek az öbölbe és ott várom. Ma is ott voltam… már akkor, amikor megérkeztek. Láttam, ahogy partra tette a messerét, csak akkor nem mertem odamenni… aztán, amikor tréfálkoztak a flaska felett, akkor már sejtettem, hogy a messere Silvio, apám sokat beszélt messeréről… de végül mégsem fedtem fel magam, csak, miután apám egyedül maradt a legénységével.

5. Sziámi baba

*

John

A vaksötét kifordul, és mézbarnává olvad a por a tárgyakon, bútorokon. Dee sosem volt olyan, mint Anne. Nem ragaszkodott.

Nem voltak kedvenc játékai – most minden koszos és szakadt. Elhanyagolt, összejárt, megkopott és elnyűtt. Térdig gázolok a lomban. Régi fogszabályzók, szívkeretes napszemüvegek, szoknyák, mesekönyvek és játékbabák halomban.
Sosem tartott rendet, mindig mindent elkevert, de nem is vágyott.

4. Engedj be!

*

John

Késik. Biztos az eső. Nyitott ablak mellett hallgatom a forgalom ázott zaját – megnyugtat. A fali óra mély kattogása saját monotonságával szaggatja az elsuhanó autók moraját. Kezdek aggódni.

Zsebemből előhúzom a telefonom, és Nate számára nyomok. Mielőtt még beleszólnék, zihálva megelőz.

- Ott van Dee?

- Öhm, nincs. Őt várom, késik – mielőtt még visszakérdezhetnék, folytatja.

- Eltűnt – A hangja mosolyog…

- Hogy érted?