1: Első feltöltésem, ha ezt nem így kell csinálni, akkor szóljatok!

2: Első írásom, a többit lásd az 1. pontban :D

A nevem nagyon hosszú, lusta vagyok leírni. A felszerelésemen az MZS monogram olvasható. Pár napja még az asszonyaimmal – most csak négyen vannak – ültem otthon a tóparton és néztem, hogyan lubickolnak a vízben. Aztán jött a hívás.

Egy újabb út a cégnél. Igazuk van, már három napja szabadságon voltam. Minek is pihennék többet? Emlékszem a cég reklámjaira. Hozzunk létre értelmes fajokat! Hagyjuk őket fejlődni, kiépíteni a civilizációjukat! Nem kell mást tenned, csak vezetni a terraformáló hajót és elvégezni a terepmunkát. És mindezt annyi pénzért, amennyit – szerintük – el sem tudok képzelni. Pedig én elég sok pénzt el tudok képzelni!

Két óra alatt le is zajlott az eligazítás, a munka nagy része úgyis automatizált. Csak azt nem tudták megmondani, hogy milyen szuvenírt hozzak a családnak egy olyan bolygóról, amin csak tízezer év múlva nyit az első ajándékbolt. Legidősebb nejem nagyon tiltakozott. Szerintem lassan utódot fog szülni. Hát ezt a pár napot csak kibírja valahogy nélkülem.

A terraformáló hajóm orbitális pályán várakozott. Nagyobb volt, mint a kicsit távolabb keringő kereskedelmi és hadihajók. Mégis egyedül leszek a fedélzeten.

A hajóhíd berendezése inkább funkcionális, mint szép. De nem is tervezek sok időt itt tölteni. Ezen a típuson már van medence, és az utazás során inkább úszkálok, mint a mélyűrt bámulom. A hajó mögött még látszik a galaxis „S” alakú két spirálkarja.  Vajon miért csak a mi galaxisunknak van neve? Már több száz másikat bejártunk, de mindegyiknek csak sorszáma van. Én a 618-asba tartok.

A visszaszámláló majdnem lejárt, lassan végleg kilépünk a mélyűrből. Persze a Kékek másképp hívják, de ez az ő gondjuk. Sokan azt pletykálják, hogy a céget is ők hozták létre valamikor régen.  Egy halk sípszó jelzi, hogy megérkeztem. A munkanapló a legfontosabb, legalábbis ez alapján fizetnek. Egy öt ujjnyi téglalap valami olyan anyagból, ami egy szupernóvát is kibírna. Ezt szerintem a gyártó nem próbálta ki, de reklámnak jól hangzik. Amíg írok bele, addig folyékonyan hullámzik a felülete, mentés után pedig megszilárdul. Ha úgy lenne kedvem, vágódeszkának is használhatnám.

Na lássuk hova kerültünk! A cél naprendszert a bolygók keringési síkja fölött nem sokkal értem el, valahol az ötödik bolygó pályája környékén. Összesen tíz bolygót számoltam a szenzoron. A rendszernek nagyon romantikus hangzású nevet adtak a cégnél: 618/NA81. A feladat kódneve ennél egy „V2”-vel lett hosszabb. Gyorsan utána is néztem ez mit jelenthet. Korábban már küldtek ide egy hajót, de valami technikai gubanc történt a második bolygó átalakításánál. A hajóról azóta senki nem hallott. Vajon van balesetbiztosításom?

A megbízásom a harmadik bolygó terraformálására és betelepítésére vonatkozik. Amíg odaér a hajó úszok egyet. Újabb sípszó, ezek szerint már a bolygó körül keringünk. Gyorsan kiugrok a vízből és irány a híd. Az oldalsó ablakban meg is pillantottam a bolygót. Pontosabban egy fekete porfelhőt, aminek a közepén a műszerek szerint a 618/NA81/3 planétának kéne lennie.

Szeretném tájékoztatni a Tisztelt Vezetőséget, hogy a project ismertetésénél nem említették a bolygó körüli porfelhőt. A központi csillag fénye így nem jut el a felszínre. Máris veszni látszik az ütemterv, mert ezt az állapotot orvosolni kell.

A problémát a kézikönyv szerint oldottam meg. Egy gravitációs csomót generáltam a számítógép által meghatározott távolságra a bolygótól. Ez egybegyűjtötte a port, ezzel egy kisebb égitestet hozva létre. Az új objektumot 618/NA81/3_01 néven vettem fel a katalógusba.

Kedves Feleségeim! Gondoltam nektek is lejegyzem, hogy telnek napjaim, miközben az új ház áráért dolgozok. A mai nap bebizonyosodott, hogy a cég felderítésében valaki nagyot hibázott. Egy napot csúszik a munka, mert nem vettek észre egy százezer kilométeres porfelhőt.  Az a célunk, hogy minél több bolygót telepítsünk be, de ez nem könnyű, ha a gépezetbe már az első íróasztalnál ekkora homokszem kerül. A Kékek persze nem hibáztak volna. De ők csak megjöttek, megmondták mit kell csinálni, aztán elmentek. Persze hagytak itt ezt-azt, ami nélkül nem tudnánk végrehajtani a Tervet. Azóta tudunk utazni a galaxisok között, bolygókat átalakítani, intelligens fajokat gyártani.

És mi a Terv? Azt mondták, az új civilizációk új tudást fognak magukkal hozni, amire feltétlenül szükségünk van. Pedig milyen vidám volt azelőtt az élet. Lehet azoknak volt igazuk, akik megpróbálták leszedni a Kékek hajóját az égről, amikor megérkeztek.

A műszak elején berepültem a porba és tettem néhány kört a víz felett. Víz! Az egész bolygót beborítja. Bár csak a geotermikus források miatt nem fagyott meg. Így is nagyon hideg lehet. Miután eltüntettem a port a napfény végre elérte a végtelen tengert. Úszni még nem tudok benne, de talán holnap.

Az ütemterv szerint végrehajtottam az atmoszféra protokollt. Az első fázis során felhasznált huszonnégy darab légkör-rakétából kettő nem működött megfelelően, de az utólagos mérések szerint így is sikerült a tervben szereplő légkört és ózonréteget létrehozni. Méréseim szerint a bolygó forgástengelye majdnem merőleges a keringés síkjára. Később ezt korrigálni kell, mert így nem alakulhatnak ki a megfelelő szelek és tengeráramlatok.

Ez egy dolgos nap volt. Reggel egy kék színű golyóbis fogadott a híd ablakain túl. Gyorsan elintéztem a napi feladatokat, így tudtam egy kicsit úszni. Holnap már úgysem lesz egybefüggő óceán az egész bolygó. A víz kristálytiszta, bárcsak itt lehetnétek! Kicsit még hideg, de semmi szennyező anyag nincs még a bolygón ami zavarhatná a fürdőzést. A holnapi terv szerint elég sok szárazföldet kell majd kiemelnem. Szerintem a Kékek bolygóján nincs is víz. Egyszer olvastam valahol, hogy úszóhártya sincs az ujjaik között. De ne higgyünk el mindent amit az újságok írnak. A munkaterv szerint itt tízszer annyi szárazföld lesz, mint otthon.

A fúrások rendben haladtak a nap folyamán. A leírásban látott térkép adatait adtam át a számítógépnek a fúrófejek irányításánál. A láncreakció indítása a menetrend szerint megtörtént. Jelenleg négy nagyobb és két kisebb szárazulat emelkedik ki a vízszint fölé. A szimulációk szerint előfordulhat majd földhidak kialakulása a későbbiekben. A hajó könnyen kezelhető maradt a légköri repülések során is. Összesen nyolc kört tettem meg a bolygó körül. A növényi spórákat tartalmazó irányított bombák indítását teljes egészében a számítógépre bíztam.

Kedveseim! Ezen a bolygón lesz néhány nagyon szép tengerpart, de a szimulációk szerint hatalmas sivatagok is ki tudnak alakulni. Remélem, a Kékek egyszer eljönnek megnézni, hogy milyen borzalmas száraz területek születnek a tervezési hibák miatt. Milyen kultúra lesz majd az aminek legnagyobb gondolkodói napokig utazhatnak anélkül, hogy vizet lássanak? Ha a Kékek annyira okosak, akkor miért ilyen kísérleti bolygókon keresik a tudást? Egyáltalán milyen tudást keresnek? Rajtam nem múlik. Én mindent megteszek, hogy ez a project sikerrel záruljon. Lehet egyszer még eljövök ide megnézni mit főztem.

Három gravitációs hurkot alkalmazva megállítottam a bolygó forgását, majd beállítottam forgástengelyének irányát. A forgás újraindítása sikeres volt. Az első napon létrejött kísérő égitestet a számítógép által megadott távolságba vontattam.

Adtam egy kis fejtörőt a leendő őslakosoknak. A kísérő bolygó miatt erős árapály jelenségek lesznek tapasztalhatók, továbbá az egyik oldala sosem lesz látható. Tessék szépen feltalálni az űrutazást! Még arra is gondoltam, hogy hagyok valami üzenetet a túloldalon. Ma még úsztam egyet az egyik kisebb földrész partjainál. A nap végére azonban teljesen kimerültem. A szemeim is fájnak, nem tudom mi lehet az oka. Befekszek a rehab-tartályba.

A mai nap egészségügyi problémákkal indult ezért a soron következő fázist elsősorban az automata vezérlés végezte. A különböző állatcsoportok telepítő transzportjai rendben földet értek a számítógép által kijelölt helyeken.

Álmodtam. A mi fajtánk csak a saját fészkében képes álmodni, ha távol van az otthonától, akkor képtelen rá. De alvás közben láttam őket. Hasonlítottak ránk, de csak a főbb testarányokban. Egész testüket ruha fedte és nagyon egyformák voltak. A bolygót fel lehetett ismerni, de már teljesen beépítették. Űrhajók rajzottak az egész naprendszerben. Az összes bolygón voltak településeik, bár csak kilenc bolygót számoltam össze. Szabadon lebegtem a tenger felett, amikor találkoztam vele. Egy Kék volt, biztosan tudtam, pedig sosem láttunk egyet sem. Rám nézett és annyit mondott:

-       Ez a nép lesz az, amelyik megtalálja majd a tudást. Velük megállíthatjuk a galaxis pusztulását.

És akkor már tudtam. Megértettem a Tervet. A galaxisunk veszélyben van, és a Kékek tudják ezt. De miért várják azt, hogy a megoldást egy általunk létrehozott civilizáció leendő bölcsei találják meg? A velem szemben lebegő lény arca távolról sem hasonlított a miénkre. De elismerést olvastam ki belőle. Az munkám az első lépés a Terv megvalósulásában, be kell hát fejeznem. Próbáltam kérdezni tőle, próbáltam megérinteni, de csak lebegett előttem elérhetetlenül. Aztán felébredtem. A szemem szörnyen fájt. Beindítottam a következő fázist és visszafeküdtem aludni. Az álom azonban nem tért vissza.

A kijelölt faj populációinak telepítő moduljai egy kivételével rendben leváltak és megkezdték a leszállást. A hibás modul rögzítései nem kapcsoltak ki. A probléma a helyszínen nem javítható.

Megtörtént. Elindítottam egy civilizációt a fejlődés útján. Ők lesznek akik megtalálják a tudást. Mire hazamegyek, lehet már utódom is lesz. Meghagyom neki a bolygó pozícióját, hogy egyszer megnézhesse mit teremtettem. Úgy döntöttem leszállok a felszínre, és egy napot pihenek.

A visszaút előtti rutinellenőrzést a bolygó felszínén végeztem el. Az összes fázis végrehajtva, a mai napon csak kontroll méréseket végeztem, valamint a korábbi egészségügyi problémák utáni regenerálódási időmet töltöttem. Munkanapló biztonsági másolat lementve a hajó adattárába MZS 618/NA81/3 V2 címen.

Leszálltam az egyik automata inkubátorbázis mellé, amit az előző nap rakott le az automatika. Úsztam egy kicsit, majd úgy döntöttem beljebb merészkedek a szárazföldre. A pár napja ledobott növényi spórák helyenként már kezdtek kikelni és néhány ízeltlábú életforma is megjelent. A cégnél ezt nagyon jól kitalálták. Ezek a telepítő egységek pár hét alatt képesek virágoskerté varázsolni akár egy aszteroidát is. A száraz terep egy kicsit megviccelt. Nem sokon múlt, hogy egy szakadékban végezzem. Az oldaltáskám sajnos nem volt ilyen szerencsés: az összes műszeremmel és a munkanaplóval együtt lezuhant. Így most a biztonsági másolatba írogatok. A számítógép lassan elindítja a start-protokollt, így felmegyek a hídra. Nemsokára otthon leszek kedveseim!

***

Kr. e. 49 nyara. Valahol holt tenger partján, 40 km-re Jeruzsálemtől

A sóbánya környékén alig volt elviselhető a hőség. A piac lassan kiürült, a jelentősebb üzletek majd csak este köttetnek. Egy fekete kaftánt viselő alak mégis mosolygott az arcát eltakaró kendő mögött. Az egyik bányász egy különös fémdarabot talált pár napja és neki ezt sikerült néhány garasért megszereznie.

Mire besötétedett már messze elhagyta a piac környékét a Jeruzsálem felé vezető úton. Megállt az egyik táborhelynél ahol aznap éjjel senki nem volt rajta kívül. Tüzet rakott és az egyik erszényének tartalmát egy edénybe töltötte. Alig néhány kortynyi vizet tett csak hozzá, de az ital így is remekre sikerült.

Elővette a fémlapot, végighúzta rajta az ujját, mire az addig szilárd anyag hullámozni kezdett, majd érthetetlen ábrák jelentek meg rajta. Ekkor már tudta, hogy nincs egyedül. Lassan felemelte a fejét és akkor meglátta. Ott lebegett a tűz túloldalán. Kék volt és nagyon furcsa, mégis mintha valami emberi aura lengte volna körül. Pár másodpercig méregette, majd lenézett a szerzeményére. Az ábrák hirtelen értelmet nyertek. Mu-nk-ana-pló betűzte ki lassan. Vigyorogva kapta fel a fejét, hogy lássa, mit szól ehhez az idegen, de már nem volt senki rajta kívül a tűznél.

Sokáig olvasgatta a lapot, majd elaludt. Évek múlva is magánál tartotta, de olvasni többet nem tudott belőle. Élete alkonyán tollat ragadott és lejegyezte, amit a Munkanaplóból megtudott. Örökösei midőn halála után széthordták vagyonát, egy tekercset találtak, melyen a következő cím volt olvasható:

MZS könyve, avagy a világ teremtése.