Egy alkalommal, amikor a kapitánynémat látogattam meg, őnagysága egy kéréssel fordult hozzám. Lennék olyan szives  és látogatnám meg Anna nénit, aki csak néhány házzal lakik lennebb a faluba, mert valamilyen  oknál fogva  elromlott a bejárati ajtaja és nincs aki megjavitsa. Megkérdeztem , hogy Anna néni hány éves, mert ha fiatal akkor nem megyek! Megnyugtatott , hogy Anna néni  hetven és nyolcvan között van, de ha fiatal volna , nem is ajánlana.

Első fejezet

 

- Kotródj le onnan, de rögvest! Más dolgom is akar majd a partraszállásnál, mint téged kihalászgatni a tengerből.

- Tudok magamra vigyázni – kacagott fel a kötélzetbe kapaszkodó vörhenyesszőke, karcsú fiatalember, látványosan semmibe véve a kapitány mérgelődését. Féktelen jókedve felriasztotta a sirályokat… azaz csak riasztotta volna, ugyanis vele ellentétben a madarakba legalább szorult annyi józanság, hogy fedezékbe repüljenek a készülődő vihar elől.

A madárleány nem tudott repülni.

Isten tudja csak, mióta volt ez így, de tény: akárhogyan igyekezett csapkodni a szárnyaival, bárhogy próbált elrugaszkodni a talajtól, nem járt sikerrel.

Pedig nem gátolta semmilyen külső tényező. Egyik nap egész egyszerűen azt vette észre, hogy elment a kedve a repüléstől. Kipróbálta, milyen az, ha nem használja a szárnyait. Egész jó volt. Eleinte. Élvezte, hogy nem fejt ki semmiféle plusz erőt, csak van, létezik.

Ellustult, azt lehet mondani.

 

A varázsló a barlang szájában állt. Baljósan tekintett a sűrű erdőre, aztán a felette gomolygó fellegekre, és tudta, elérkezett az idő.

- Mester, zavarhatom? – kérdezte ifjú tanítványa, kinek fiatal elméje még megannyi tudásra szomjazott, teste pedig épp csak elkezdte befogadni a születésétől benne szunnyadó, és a varázsló segítségével nemrég előhívott erőt.

- Persze, fiam – szólt az idős férfi, és komor, barázdákkal teli arca megenyhülni látszott, majd száját félmosolyra húzta.

3. Nem és nem

 

 

 

*

 

Nate

 

- Én meg halálra késeltem a nagymamámat…

 

Úgy tör fel bennem az emlék, mint egy átpiált éjszaka után a reggeli első, savas hányás.

 

- Még tizenkettő sem voltam, és te azt mondtad, hogy baleset volt. Én meg még hittem is neked. Mert akkor is elhittem azt, hogy a halottnak már semmi sem fáj…

 

Honnan tudhattam volna, hogy még él?! A szemei kipeckelődve meredtek a távolba, nem mozdult, nem reagált semmire… Honnan tudhattam volna, hogy ez csak egy akut pszichiátriai kórkép, és nem a halál?!

Fényképek

 

Amikor hazaérkeztem, apám a tűzhely előtt ült, a tűznek arccal. Egy nagy doboz volt az ölében és egy pakli fényképet tartott a kezében. Elnéztem egy darabig, míg a fényképeket átlapozgatta, hatalmasokat nevetve mindegyiken.

-Mit csinálsz? -meg kellett kérdeznem végül. Egyesével lapozgatta a sárgult fényképeket. Esküvői fényképek voltak, idegenekről.

-Ezt nézd!-mutatott egyet oda felém. Idétlen fejdísz, szódásszifon szemüveg, vastag szemöldök- talán farsangra készültek?

Ugye, mindig is érdekelt, hogy mit csinál a Mikulás, ha véget ér az az egy bizonyos nap, amikor kiosztja az ajándékokat. Most fellebben a fátyol és kiderül a titok. Először is már régen nem a rideg sarkvidék az otthona, már évtizedek óta beköltözött Európa szívébe, annak is a mediterrán részébe. Praktikussági okai voltak ennek, egyrészt gyorsabban elérhető innen minden, másrészt öreg csontjait kikezdte a csúz és ez az éghajlat jót tett neki. Na, de térjünk vissza ahhoz a bizonyos naphoz.

2. Botlás és földetérés

 

*

 

Dee

 

 

 

- Jól van Dee – sóhajt egy óriásit a férfi –, emlékszel az előző beszélgetésünkre?

- Igen – válaszolok undok pofavágással.

- Ühm… Miről beszélgettünk?

- Ez most valami kurva teszt? Nem vagyok hülye! Nem kell tesztelgetned – sziszegek vérig sértődve.

Nagyot pislantva bólint, aztán lazán a saját homlokához nyúl.

- Mi történt a homlokoddal? - kérdezi.

- Elestem – vágom rá még azelőtt, hogy eszembe jutna valójában mi történt, és mikor.

Signora megsemmisülve, ült szállodai szobájának foteljébe. Szembe vele a nyugati égbolton búcsúzni készült a nap. Melankolíkus hangulat uralkodott el rajta. Sötét képek elevenedtek fel korábbi életéből, férfiak tucatjai vonultak végig emlékein, arctalanul nevek nélkül, semmit mondóan. Egyetlen egy arcot sem ismert fel, egy egyetlen nevet sem jegyzett meg.Azt sem tudta , hogy melyikkel volt jó, és melyiktől undorodott legjobban. Csak azt tudta , hogy egyáltalán mindegyik részese volt züllésének.

Margó, és Lajos nagyon elgondolkodtak azon , hogy honnan vegyenek egy szakácsot. Margó szerette volna ha Margitot léptetik elő szakácsnak, de ezt a lehetőséget Lajos azonnal kizárta - arravaló hivatkozással hogy Paolot nem lehet Margittal helyettesíteni, mert Paolo olyan szakács volt , hogy sokan csak az ő pizzájáért jöttek a kempingbe.De verhetetlen volt spagettiben és makaróniba is.Nagyon nehezen de megegyeztek abban , hogy ameddig új szakács kerül, addig Margó viszi a konyhát.