Lili leült az ágyra, csodálkozott rajta, hogy Piroska így ott hagyta őt. Amióta visszajöttek Olaszországból, úgy érezte, mintha ki lennének közösítve Paoloval. Pedig milyen szép ajándékokat hoztak mindenkinek, legfőképp Piroskának. Nem hitte el Lili, hogy a lány nem értékelte az igyekezetét, hogy barátságot építsen ki vele. És ez azóta folyik így, mióta visszatértek boldog pár ként Rómából. Boldog párként, gondolta Lili. Egyáltalán nem boldog, és még csak nem is egy pár.

Három dolog az egyik napról, amikor találkoztunk

 

Egy. A villamos megérkezik a megállóhoz, ahol le szoktam szállni. Nyílik az ajtó, leszállok, de nincs a megállóban. Elönt a méreg. Negyvenöt percembe telik az ingázás, ő meg arra sem képes, hogy időben lesétáljon a megállóhoz. Igaz, a tízemeletes, amiben lakik, idelátszik, el is indulhatnék, de nem ezt beszéltük meg, ez nem így szokás. Elvégre is ő a lovagom. Így leülök a megállóban és megvárom. Tizenöt perc után megjelenik az út másik oldalán, integet, hatalmas mozdulatokkal gesztikulál, mosolyog, átrohan az úton. Hol voltál, kérdezem szemrehányóan.

Élt a rengeteg mélyén egy magányos mackó, aki már sok telet megért. Megvolt mindene, amit egy magafajta csak kívánhatott: jó meleg barlang, egy közeli málnás, örökös szerződés egy méhcsaláddal mézügyileg. Feleséget nem nagyon szeretett volna, mert nem szívesen osztozott volna a földi javakban, és egyébként is senki sem viselte volna el a házsártos természetét. Egy ideig nem zavarta, hogy nem szólhatott senkihez, de mikor többször is rajtakapta magát, hogy csak önmagával társalog, elhatározta, hogy szerez magának egy jóbarátot akivel megdumálhatja az erdő dolgait.

Finoman szórva, nagy űr az éhség

 

Szag László szinte már behunyt szemmel le tudott volna vezetni Dunavarsányba. Amint a házhoz értek, Izabella a felesége, Géza, Levente és Botond társaságában már el is merült a könyvek vadregényes világában. A ház mindennel együtt szinte üres volt. A két katona Kecskemétre költözött. Csilla és József egy özönvíz előtti parcella kombájnt próbáltak épp megszerelni az egyik helyi földműves gazdánál. Réka épp nem az orvosi jegyzeteket tanulgatta, hanem gyerekcsőszként dolgozott valahol, Ibolyával a fizikusnővel együtt.

- Na, jó, inkább menjünk el inni –Gyula olyan lendülettel ugrott el a szintetizátora mellől, mintha forró piszkavassal bökték volna meg. A férfi türelme elfogyott, ő ma igazán elemében volt, ellenben Istvánnal, akit a nyomasztó gondolatai nem hagytak nyugodni. Elpotyogtatta a gitárpengetőt, olyan gyakran esett ki a kezéből, mintha cukrot osztogatna gyerekeknek. Nem tudta tartani az iramot, pontatlanul játszott, és a hangjából semmilyen lelkesedés nem szűrődött ki. 
- Még egyszer játsszuk el a…
- Nem!

Magyarország. Be csodás minden vonala, minden íze! A haza illata, az otthon meghittsége, a megszokott, szeretett látvány. Lili beleborzongott, és hatalmas megkönnyebbülést érzett, amiért újra láthatta, érezhette. Szívében, lelkében felüdült, és úgy pillantott a mellette ülő Paolora, mintha semmi baj nem érte volna soha, mintha minden a legszebb, a legcsodálatosabb lenne. Ki akarta mondani, el akarta mesélni, hogy mennyire boldog, de még a torka is elszorult, a gyomrában pedig apró gombóc növekedett, és amint egyre nagyobbá vált, az izgalma úgy hatalmasodott el rajta.

 

Ma nem mentem iskolába. Nem olyan lábbal keltem. Éjszaka merevedésem volt, és hiába önkielégítettem háromszor is, cerkám újra csak ágaskodott. Keveset aludtam. Miután anyám elmegy dolgozni, beteszek egy pornót a nappaliban, és addig gyurmázom, amíg vagy a kezem vagy a szerszámom feladja, gondoltam. Fülem az ajtónak tapasztva vártam, hogy meghalljam az ajtó csapódását, ami öt perccel később megtörtént.

- Majd vidd le a szemetet! – mondta anyám előtte.

Paolo vette a telefonját, és felhivta Pietrot. Röviden elmondta neki, hogy vállalja a plusz költségek kifizetését, és még mielőtt elutazik meg írja meghatalmazást, amivel aztán eljárhat a nevében a nyomda kifizetésében-- a távollétében. Paolo biztosra ment. Nem akart még egyszer találkozni Paoloval és meg kevésbé akarta , hogy Lili találkozzon vele. Ezért a meghatalmazást megírta aláírta lepecsételte, és borítékba téve átadta a Mammának.Miután ezt mind véghez vitte , elnyúlt egy fotelba-- csillagszeme visszakapta fényét, mert tovább vonultak az eddig fölötte köröző sötét felhők.

- Jól ismeritek a lányomat? - tudakolta öreg Piroska, aki magát csak Signora-nak neveztette. - Mi van vele? Jól van? Mondjuk, mindig élelmes lány volt. Most épp mit csinál? Mert anno nagyon szerette a mélybe nyúló éjszakákat. Már ha értitek, mit akarok ezzel mondani - vigyorgott az asszony, és úgy mustrálta Paolot, mintha valami kiállítási tárgy lenne.
Lili idegesen pislogott maga elé. Nem tudott mit kezdeni Paolo érintésével, ami nem csak a tüzet szította fel benne, de el is gondolkodtatta, hiszen a férfi tekintete olyan sok mindent elárult.

Lefutott az ebéd elkészítésének a hajrája, ők is ebédeltek, és leültek egy kicsit pihenni. De nem sokat, mert Lajosnak ízlett az ebéd, és meg kívánt egy sört és el is ment, hogy azzal leöblítse az ebédet , de még oda szólt feleségének: Igazán jól főzöl, nem felejtettél semmit. -Te sem, szólt vissza Margó-- már ami a főzést illeti!

Margó oda szólt Piroskának- tudod mit, gyere öltözz fel, és elmegyünk a fodrászhoz- jön a hétvége- szedjük rendbe magunkat, és szét nézünk egy kicsit a városba.