Bolond Vali

 

           Annak idején --az ötvenes években a Hortobágy utcán laktunk, persze akkor már nem úgy hivták , de mindenki úgy ismerte , még az az egy-két román is aki nem sokkal azelőtt került oda. Ideális hely volt --különösen nekünk gyerekeknek , mert autót nem igen láttunk az utcába , és az a néhány lovasfogat ami megfordult az utcánkben , nem igen zavart bennünket állandó játékunkban.

Szex az űrben és persze gyilkos robotok

A Sevastopol űrállomás aulájában kortyolgattam a reggeli kávémat. 2075 május 7.-e volt, reggel 7:15. A ZX200/20.1 gázbolygó opálosan törte meg a közelben lévő vöröstörpe fényét, és a fémes teremben szórta szét azt. Jól kiegészítette, a benti mesterséges fényt. Az állomás életre kelt az emberek munkához készülődtek, hogy ez a magányos sziget továbbra is működhessen az űrben. Az állomás 25 éve épült, számos másikkal együtt a tejút rendszerben.

Józsi falujában, nyomorúságos volt az élet, de ő nem tudta. Hogy is tudhatta volna, mikor arról sem volt fogalma, hogy más falvak és városok is léteznek az övéken kívül. Neki ez volt a tökéletes élet, mert nem hitte álmában sem, hogy létezik ennél jobb.

Mindezek ellenére, szíve-lelke vágyódott tovább, nem másért, csupán az ismeretlent szerette volna megismerni.

Ezek az érzések, legfőbbképpen akkor lángoltak fel a serdülő suhancban, amikor a cirkusz, végig vonult a falun.

 

 

 

 

 

                                     A fiatal színész

 

 

 

            Két éve szerződtem ide - nem nagy a város, de szinházi hagyományai, több mint egy évszázadra nyulnak vissza. És az nem semmi! A kollégák aranyosak, kedvesen fogadtak - igaz tudták , hogy évfolyan első voltam a szinin.Nem én mondtam el, hanem a kolleganőm aki szintén velem egyszerre szerződött ide. Őt még kedvesebben fogadták - pláne a  férfi kollégák.

Megmentve 5. (18+)

 

Amikor kinyitom a szemem, Hanna helyén csak egy vértócsa terül el.

Mirella végzett volna vele?

- Hahó? Valaki? - üvöltöm.

Semmi válasz. Még a légy sem zümmög.

Ugyan a horrorisztikus látványoktól viszolygok a legjobban, legalább ennyire meg tud rémiszteni a halálos csönd is. 

A falhoz támaszkodva lassan két lábra küzdöm fel magam. 

Odamerészkedem az ajtóhoz, mely előtt, a padlóra száradt vércseppek emlékeztetnek arra, miért ájultam el.

 

 

 

 

                                         Vasárnapi zárvatartás

 

 

 

 

             Először is tisztázni szeretném , hogy a vasárnapi zárvatartást nem  Semjén Zsolt találta ki,  ugyanis én már negyven évvel ezelőtt javasoltam anyósomnak, igaz én szájára vonatkozóan. És az sem igaz , hogy ezt azért kellett bevezetni mert, hogy a hivő ember a családjával a templomba menjen.

             Mert mindig vannak emberek akik utána néznek a dolgoknak, sőt benéznek a dolgok mögé is, és kideritik , hogy aki vizet prédikál az azt is issza.

Ez a nap is úgy indult, mint a többi: az apa reggel elbúcsúzott a családtól és munkába indult. Mielőtt kitette a lábát az ajtón a felesége a lelkére kötötte, hogy időben és épségben érjen haza hozzájuk. A férfi megölelte asszonyát, visszaintett az etetőszékben ülő, a reggeli nyomát még a pofiján viselő csöppségnek és ruganyos léptekkel nekiindult. Feltülekedett a reggeli nyomorgatóba és együtt döcögött a többi ismeretlen arccal. Ránézett az órájára.

 

 

 

 

 

                                        A mosogatórongy

 

 

                                  Nem konty , és nem ponty.

 

                                  Csak egy egyszerű

 

                                  mosogatórongy,

 

                                  de hasznos,

 

                                  ami fontos ,

 

                                  mindig pontos - tudja ,

 

                                  mi, hol koszos.

Míg mama dalolászva kavargatja a hársfateát, én feszengve ülök a háttérben. Ujjaimat tördelve várom az alkalmas percet, hogy megkérdezzem, tényleg van-e farkasvér az ereimben. Belekortyolok a zöldízű teába, majd fintorogva vissza is köpöm a pohárba. Mama észre is veszi ellenállásomat, mosolyogva cseréli ki inkább egy bögre tejeskávéra. Hálásan megköszönöm, majd ismét elásom magam gondolataim közt. 

 

- Figyelj csak mama… - szólalok meg. – Lenne egy őrült kérdésem.

Zúgó-búgó fejjel térek magamhoz. Felülök, hátam mögé nyomok egy nagy párnát, majd megkapaszkodom a bársonyos ágytakaróban. Hiába ülök mozdulatlanul, olyan érzésem van, mintha forogna alattam az egész ágy. Hirtelen Claytonnal találom szembe magam. 

 

- Olyan a szemed, mint egy farkasnak – mondom halkan, miközben azt a vakító, világító szempárt nézem. Te jó ég, ebbe bele lehet halni… 

- Jól vagy? – kérdi rekedten. Hangjából esélytelen megsaccolni, hogy éppen milyen kedve van.