Gyógykezelés.

 

 

           A doktornő, volt olyan kedves , hogy kezelésünket egyidőben írta elő, ami nem volt egyszerű dolog a kb. négyszáz beteg között , mert voltak olyan kezelések ahol egyszerre akár harmincan is élvezhették a kezelés jótékony hatását, és maximum  húsz percig tartott, de olyan is ahol egyszerre csak  egy személy tartozkodhatott, maximum tiz percig.

Vámpír sztorik 2. rész

 

Az éjszaka gyermekei egymásra találnak

 

Az ismerős szag nem volt más, mint a családom vére. A városlakók egyenletes szívverését továbbra is jól hallottam. De a házból nem jött egy hang se. Nem akartam bemenni és megnézni mit tett a szüleimmel. Emléküket, szépen akartam megőrizni és nem a vérbefagyott testekre akartam gondolni. Könnybe lábadt szemekkel hátráltam el a háztól, a mögöttem lévő utcalámpa fénye megvilágította csupasz felsőtestem.

 

 

 

                                     Kovászna.

 

 

          A kovásznai állomáson álltunk, ültünk és vártunk, de közben ki-ki néztünk a szélviharos éjszakába, ahol az ajtó nyikorgása  vetekedett a szélvihar hangjával, de attól sokkal élesebb volt , mert a szélvihar hangját eltompitották  az évszázados  fenyőerdők, amelyek félkörbe vontak határt a vidéknek. Vizsla szemekkel kerestük az égen a hajnal első fényeit ,  de azt is késleltette a gyors szárnyakon szálló vastag felhőtömeg.

A rossz jegyekkel sosem az a baj, hogy lehúzzák az átlagot. Nagykaland, a zsenik is hibáznak néha, hisz hány nevesebb tudósról, vagy művészről tudunk, ki pocsék volt egykor abból, amiből később megélt. Az igazi hátulütője a gyenge teljesítménynek, hogy meg kell magyarázni valahogy a szülőknek, akik szemében a saját csemetéjük a legcsodálatosabb, legokosabb, teremtmény a világon. Gyengén teljesített egy kémia dolgozaton? Biztos túl sokat internetezett! Hát ha a történelem magas a gyereknek?

 

 

                                   A megérkezés.

 

 

           Uti célunk végállomásáról még nem tettem emlitést, pedig ha nem ez lett volna, akkor talán nehezebben vettem volna rá magamat , hogy útra keljek. Kovásznára indultunk, gyógykezelés és nyaralás céljából. Értesüléseink szerint ez az ország   legjobb  helye ahol reumatikus és érrendszeri panaszokat kezelnek.De erről majd később, mert még most a vonaton ülünk , és bámulunk ki az ablakon a koromsötétben ,  a domboldalak gyéren lakott falvainak világitásfúzérét látjuk két példányban is , mert a villanyfényeket hiven tükrözi vissza a folyó tükre.

Görnyedten ülve, mélabús tekintettel bámulom az elém helyezett kacsasültet. Joggal lógatom az orrom, hiszen a Phelan szülők úgy döntöttek, mindenképpen haza kell utazniuk egy kicsit Spanyolországból. Velük néhány eltöltött perc is kellemetlen lenne, de ez a közös ebéd teljesen abszurd ötlet volt. Susan, azaz Clay anyja most lát másodjára mindössze. Igazán elegáns és büszke nő, aki nem tűri meg a konkurenciát maga körül. Valahányszor szemembe néz, mély gyűlöletet vélek látni rajta.

Amikor megszületett, olyan csenevész volt fiú létére, hogy az apja azonnal szét akarta tépni, mivel életképtelennel tartotta. De az anyja és a többi nőstény megvédték őt. Az állandó veszélytől reszketve kapaszkodott anyjába, egy pillanatra sem engedte el a védelmet nyújtó szőrgombolyagot. Valahogy felcseperedett, apja is megenyhült, elviselte, hogy a közösség egyik tagja lett, bár sohasem büszkélkedett vele, ha egy másik hordával összefutottak. Most, hogy már a csapat elismert tagja lett, nagyon vigyázott arra, hogy ne tűnjön ki semmivel, amivel felhívhatja magára a figyelmet.

1.

 

 

Verőfényes délután volt. Irodám nyitott ablakán keresztül behallatszott a tavasz első megnyilvánulása, a madarak vidám éneke. Friss, lágy szellő illant be a nyitott ablakon keresztül a helyiségbe, messziről beterelve  a nárciszok és tulipánok fennséges illatát. A nap kíváncsian kukucskált be hozzám, sugaraival elvonva  figyelmemet a számítógép képernyőjéről. Nehezemre esett a munkámra koncentrálnom, de össze kellett szednem minden erőmet, hisz a nyakamon volt már a hó végi elszámolás.

II.

 

 

 

1.

 

 

 

Erős, fullasztó köhögésre ébredtem. Valami borzalmasan kellemetlen szag csapta meg az orromat. Mohón kapkodtam levegő után, hiába szívtam magamba azt, attól féltem, nem jut el tüdőmhöz elegendő.

-Ssssst. – fogta meg a vállamat nyugtatásként valaki, majd valamit a kezébe véve idegesen kiabálni kezdett.

-Nővér! Nővér! Orvos! Gyorsan! ...  hangzottak el a rikácsoló szavak. Az ágy melletti ajtón jobbról azonnal egy fehár köpenyes nővér rontott be a szobába, s rögtön utána egy férfi, mint aztán kiderült, az orvos.

Már régóta nem alszik jól. Azóta, hogy... mióta is? Maga se tudja igazán. Minden nap ugyanaz az álomkép. Egy sárga szempár tulajdonosa suttog, beszél hozzá. Mindig ugyanaz a szó. Vagy név? Miért érzi úgy, hogy emlékeznie kellene valamire? Mintha, egy emberemlékezet óta érlelődő tudás akarna felszínre törni és birtokába venni. Eleinte érdekelte, felizgatta, bárhogy is próbálta magát beleásni, ugyanoda jutott vissza. Beletörődött, elfogadta, hogy számára a pihentető alvás ismeretlen marad.