Szűz hólepel



Másnap reggel azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok, amikor a bátyám berontott a szobámba. Arra sem emlékeztem, hogy jutottam be a saját ágyamba. Semmire. Zúgott a fejem, fájt a szám és émelyegtem.

– Kelj fel gyorsan, itt a falupap! – ébresztett, és fordult is volna már ki a szobából, ha nem kezdtem volna rekedt hangon nyöszörögni.

– Jaj, ne! Aludni akarok még! Vagy inkább elaludni örökre! – nyafogtam, és átfordultam a másik oldalamra.

Téli telihold

Sötét téli este volt. A hóból csak annyit láttunk, amennyit az autó fényszórója megvilágított: galambürülék-szürke kását. Oldalt, az ablakon tömény feketeség tükröződött. Sehol egy villanyoszlop, vagy a Hold, ami megmutatta volna a minket körülvevő egyre sűrűsödő fenyőerdőt.

Az ablakhoz dőltem, fehér párát leheltem az üvegre, és ujjaimmal betűket kezdtem rajzolni.
„R” - minden kunkorát és szárát mélyen belevéstem az emlékezetembe, majd letöröltem.

                             Szorongás a határ előtt.

            Elhagyjuk Nagyváradot , ahol a még üres helyeket is elfoglalják. Egy idősebb úr, egy nagyszájú hölgy ,és egy anyuka száll fel négy éves forma kislányával. Gyakorlott utazóknak néznek ki , különösen a kislány , mert amint fenn van a buszon , azonnal végig rohan rajta, helyet keres és talál , majd szakszerüen  leellenőrzi , hogy a két televizió a helyén van-e.

A július tele volt mozgással. Ha nem tombolt épp egy nyári zápor, vagy nem volt vaksötét, emberek cikáztak az égen, betakarító gépek sürgölődtek a szántóföldeken. Egyedül a cseresznyefa állt az egyes hangár végénél mozdulatlanul. Tikkasztó hőség volt szinte egész nyáron, ezért sokan megfordultak alatta. A hatalmas, öreg lombkorona pedig magába szívta az elszállni készülő szárnyas emberek szavait.

János azon kevesek közé tartozott, aki nem viselt szárnyakat.

A pattantyús

Az ezerötszázhatvanegyes év elején nagy volt a sürgés-forgás Csesznek várában, hírét vették, hogy erre tart a törökök egyik serege. A szokásos tizenöt lovas és ötven gyalogos véderő felduzzadt harminckét lovas és százhúsz gyalogos katonára. Ez is kevés volt, de Wathay uram a vár- kapitány úgy vélte, hogy ennél több embert nem tudnak ellátni a falak között. Mindenki harcra készült. A gazdatisztek szekérszámra halmozták a gabonát a tárlókba, megteltek a pincék vizes és boros hordókkal, az építészek a nyílások környékét tették biztonságosabbá támfalakkal, kiékelésekkel, eközben a fegyverkovácsok gyártották a muníciót, átnézték az ágyúkat, tarackokat, puskákat., a vár gyomrában kellő mennyiségű puskaport halmoztak föl.

                                  Készülődés , indulás.

           Elöszöris bekellett pakolni , hogy mit vigyek és mit ne vigyek. Ez úgy történt , hogy a feleségem rakta befele a bőröndbe az ingeket pólókat alsókat pizsamákat , én meg a másik oldalt raktam kifele amit fölöslegesnek ítéltem meg. Ezen aztán sikerült összevesznünk , mire feleségem kijelentette , hogy akkor őt nem érdekli az egész, azt viszek magammal amit akarok.

1.

A falusi parasztházból kialakított nyaralónk teraszán ültünk és iszogattuk a dörgicseit.

- Nagyon rossz passzban vagyok - meséltem a sógoromnak-. Átdobtak, mint szart a palánkon. Egy külföldi „befektetőnek” dolgoztunk már fél éve. Vastag pasinak adta ki magát, aki azzal jött, hogy több százezer dollárt akar befektetni kis hazánkban. Nem látszott rossz ötletnek, amit előadott, és szerintem más is bekajálta volna. 

- Nálunk Kanada épít hospisz hotelek - törte a nyelvet a rohadék raccsolva –.

• Ne szokjon hozzá túlságosan a kinti levegőhöz, Redcliff! – mondom. – Nem fogja sokáig élvezni…
• Meglátjuk, Claire, majd meglátjuk!

Mire elérek a kocsihoz, nagyjából húsz-harminc agyvérzésen lehetek túl. Érzem a torkomban lüktető szívverésem, a gyors pumpálástól meg is szédülök. Sokáig nem pihenhetek, ugyanis telefonom éles hangja a frászt hozza rám.

• Tessék? – veszem fel morogva.
• Pár másodpercig semmit nem hallok, csak a háttérből jövő zokogás hangját.

16.

KOZELUHA azonnal elrohant a birkózó terembe, hogy megtudakolja a válogató eredményét.  A zsűri már a távozásra készült. 

A Szövetség képviseletében, a válogatott keret edzője éppen egy sport újságírónak nyilatkozott. 

– Régen láttam ilyen szép összecsapásokat. Büszke vagyok, hogy ilyen utánpótlással rendelkezik a mi sportágunk, mely a harmadik legtöbb érmet gyűjtötte be az olimpiákon. 

Kozeluha elindult, hogy megkeresse a szakosztály edzőjét. 

Szalai mester sápadtan toporgott a terem ajtajában. 

– Mi történt Feri bátyám, mesélj!

7. 

KOLTAI nem kedvelte a Kozeluhát, a KISZ titkárt, mert azt fújták a „fényes szellők”, hogy az ő helyére pályázik. Nagyon kellemetlenül érintette, hogy csak ettől, az ide furakodó parasztkádertől szerzett tudomást a Szauer ügyről. Azért is kellemetlen volt ez a fejlemény, mert széles körben ismert volt, hogy a sportegyesület hazudozáson ért ifi bajnoka az ő lánya körül legyeskedik. Úgy döntött megpróbálja letörni a magabiztosan mosolygó KISZ titkár túltengő önbizalmát.