Szorongás a határ előtt.

            Elhagyjuk Nagyváradot , ahol a még üres helyeket is elfoglalják. Egy idősebb úr, egy nagyszájú hölgy ,és egy anyuka száll fel négy éves forma kislányával. Gyakorlott utazóknak néznek ki , különösen a kislány , mert amint fenn van a buszon , azonnal végig rohan rajta, helyet keres és talál , majd szakszerüen  leellenőrzi , hogy a két televizió a helyén van-e. Az öreg úr magabiztosan  keresi meg a helyét, és helyet foglal. A nagyszájú hölgy csak mostantól  számit nagyszájúnak ,mert csak  most szólalt meg, úgyanis a felszállásnál  rálépett az egyik utas lábára , ettől megbillent és egyensulyát vesztve , rádőlt másik két utasra , akik a busz ellenkező oldalán foglaltak helyett. Akinek a lábára léptek megjegyezte -- Asszonyom az őn korában már illik a saját lábán járni. Több sem kellett a hölgynek, hosszú monológba kezdett a véletlenről, meg hogy az ő korával ne foglalkozzon senki, és nem tudja, hogy hol van a jómodor mostanában -- persze arról megfeledkezett , hogy neki illett volna bocsánatot kérni a lábtaposás miatt. De egyébb kifogás is volt , mert a számára megmaradt  hely túl közel volt a televizióhoz.  Erre a másik két sértett fél szólalt meg mondván , hogy otthon onnan nézi a televizót  ahonnan  akarja , itt meg ahogy lehet. Nehezen csitultak el a kedélyek , mert valaki mindig igyekezett lángralobbantani a vita  parazsát.

            Amikor már nyugodtabb volt a hangulat a szárnysegéd emelkedett fel székéről, és megkérte az ujonnan felszállókat, hogy adakozzanak  ők is , mert a többiek már adakoztak --mindenki , mondta nyomatékosan. Ekkor megszólalt a  nagyszájú hölgy , és kijelentette , hogy ha mindenki adakozott akkor legyen elég az, mert ő nem azért megy dolgozni Németországba , hogy a sofőrök , és a vámosok  zsebét tőmje. Igy aztán a később felszállók  megúszták az adakozást, bár voltak akik ferde szemmel nézték  a hölgyet.

            Egyre közelebb kerültünk a határhoz, elhagytuk a Kőrösöket, és nem sokára látótávolságba kerűlt  a határátkelő, a nyugati égbolt alján.

Alig két-három kilóméterre vagyunk és már gyülekezni látjuk a szintén oda igyekvő autóbuszokat magánkocsikat.

            Aztán odaérünk és egy hatalmas parkolóba le is parkolunk. Ezt a kétszáz valamennyi kilómétert, nem kevesebb mint  négy óra alatt tettük  meg. A sofőr , bejelenti , hogy ő megy tankolni , mi meg azt csinálunk addig, amit akarunk. Nagyon nehéz kitalálni , hogy négyóranyi ebéutáni zötykölődés után mit akar az ember fia, de inkább az ember lánya.  A gyakorlott utasok mindjárt bizonyitják jártasságukat , és megmutatják az olyan kétszáz méterre lévő negyventonnás konténert ami most a megnövekedett forgalom miatt előléptettek  illemhellyé. De ez a megnevezés erősen sántit mert elég illemtelen hely volt, már maga a kiképzésébe is.Ugyanis , az egyméter nyolcvancenti széles konténer , három részre volt osztva, a következő képpen : Középen volt egy folyosó , kétoldalt voltak a WC ülőkék, baloldalt a nők , jobboldalt a aférfiak számára, természetesen elválasztva , vékony lemezfallal. 

            Az utánunk érkező buszok , közelebb voltak kénytelenek parkolni a WC-hez , ezért hamarabb jutottak  megkönnyebüléshez ,ennélfogva mi várakozó álláspontra helyezkedtünk , ami ment is darabig ,türelmesen és civilizáltan,  de a nagyszájú utitársunk már mérni kezdte az időt , hogy ki hány percig tartózkodik odabenn, sőt javasolta is , hogy limitálni kéne , hogy ki hány percet tölthet odabenn, hogy mindenki megszabadulhasson  szorongásától. Az idő multával a konténer WC folyosóján a hangulat legalább olyan feszült lett  minta  izraeli --palesztin viszony , mert a nők követelték , hogy a férfiak engedjenek át legalább egy WC kagylót, és nem csak azért mert ők nők, hanem azért is mert többen vannak ,s minden valószinűség szerint nekik jobban kell vigyázni az egészségükre.Ha népszavazásra bocsájtották volna az ügyet akkor bizonyára megnyerték volna --ha nem is kétharmados többséggel. A másik két kollégáról meg azért nem szóltam még, mert csak most itt a  szorongatott helyzetünkben volt alkalmunk szót váltani , mert ők más helyen ültek, és elvoltak magukkal . Egyébként , ott és akkor döntöttem el, hogy ha egyszer megirom ezt az esetet azt a cimet adom neki , hogy Európába megyek , mert amit itt tapasztaltam ezzel a  zsúfolt, minden szagot egybemosó,civilizált emberhez méltatlan körülményt felvonultató valóság, még nagyon messze van Európától. Aki azt hiszi, hogy a szorongás csak a határátlépés miatt volt az téved , mert mindkettő kétesélyes, átengednek ,vagy nem engednek , visszatudom tartani vagy nem... Aztán felszálltunk a buszra , kisimult arccal  a belső feszültségtől ,szorongástól megszabadultan és tele reménnyel elindultunk a  határ irányába , ahol már látni véltük Európa fényeit.