Az én városom, és környéke 1.

            A cím egy kicsit fellengzősnek hathat, de nem takar az semmi egyebet csak ici - pici lokálpatriotizmust. Persze ezt még legalább százezer ember elmondhatja magáról. A különbség csak az , hogy én már akkor is itt voltam amikor a város lakossága nem érte el a ötvenezret. De telhetetlen vagyok és még visszaszaladok egy két generációt , és megállapitom , hogy apám már akkor is itt volt amikor a városban még húszezren sem laktak.

                            Nyomdafesték szagú betük özönében

                            Nyomdafesték szagú

                            betűk özönében,

                            olvasgattam, öreg 

                            fák tövében.

                            Egyenes volt a szó,

                            igaz a gondolat,

                            édes izes volt

                            mint egy kenyérfalat.

Valóságfikció

Csilla – el ne felejtse, most épp Adrienn – boldogan sétált a kellemes külsejű, bár kissé kopaszodó és enyhén pocakos László mellett. Valahogy az volt az érzése, a férfi tényleg szülőfaluja természeti kincseit szeretné neki megmutatni. Végig úriemberként viselkedett. Pedig azt hitte, ő is valami házasságtörő kéjenc lesz, aki könnyű prédára les.
„Olyan átéléssel meséli ezeket a madarakat” – gondolta. Szinte egész végig csak bólogatott, és hagyta, hogy a férfi bevigye az erdőbe.

                                        A mi utcánk 7.

           Szomorú világ ez az egész-- mondta apám  nincs ebben  semmi ráció  és úgy tett mintha köpne az egészre-- de nem tette.Ilyenkor az jutott eszébe, hogy bezáratták vele a mühelyét, és csak közbenjárásra tudta befejezni az éppen félben lévő munkákat is. Biztos valakinek nem tetszett az arcom (ő pofát mondott), hogy jussanak!--a sorsomra.

Szerenádas, szeretettes

Szag László nyomozónak megvolt a módszere tettesek elfogására, de a randevúk terén elveszettnek érezte magát. Egy szép napon hosszas adatkutatás, hackelés és rendőrségi hozzáférések felhasználásával „Heurékát” kiáltottak egyszerre, Nádasi Gergővel, az informatikussal.

– Ő lesz az, Adrienn!

– Igen, semmi kétség – igazította meg a szemüvegét az nem épp kocka hasú kocka.

– Három különböző felhasználó, kettő-kettő szinte véletlenszerűen, de egyszer azonos IP-ről.

                                         A mi utcánk 6.

           A szembe szomszéd, Kátya és Okszána anyját Nagynéninek hivták,a gyerekek, a felnőttek meg csak Nagynénak.Történetünk idején férfiembert nem nagyon láttunk a házuk körül , de ez egyáltalán nem tünt fel , mert nem ez volt az egyetlen háztartás ahol az asszony végezte a férfi munkát is. Nagynéni tenyeres talpas aszony volt, aki egyedűl vitte a gazdaságot, és nem okozott neki gondot , hogy az istállót kitakaritsa  a két tehén után, és a ganét letolja talicskával a kert elejébe.

                                          A mi utcánk 5.

       De  nézzünk szét apám mühelyében. Na ez vicc volt ,mert sohasem jártam apám saját mühelyében , mert azt még azelőtt bezárták még mielőtt komolyabb érdeklődést tanusitottam ez iránt --a mások által lenézett mesterség iránt.De azért ismerem, mert a  későbbiek folyamán , volt szerencsém megtapasztalni ennek a   mesterségnek a  szépségeit.

                                        A mi utcánk 4.

            Fiakeres Baloghéknak lovuk tehenűk is volt, ami nekünk nem. Apámnak azelőtt cipész mühelye volt , és ismerte az egész környék, mert mindent csinált, mindent megjavitott. A háború után főleg cipőket  javitott mert, az emberek kénytelenek voltak javittatni, mert újat több szempontból sem engedhettek meg maguknak. Előszöris , nem volt rá pénz , másodsorban meg nem lehetett semmit kapni.

Ítéletidő

A karomat figyeltem, a különösen forró nyár karamell barnára színezte. Mozdulatok nélkül lengett a mély felett. Fent a vakító ég, lent a felé nyújtózkodó mező. Alkony illat volt és lélegzet fény. Hibátlan bőrömről a távolba siklott a tekintetem. Zsolti közeledett a házunk felé, át az ösvényen, mely összekötött minket.
Észak és kelet. Köztük csupán kettőnk lépteinek emléke. A halott gyermekeink sírhantja. Az a temérdek halott fűszál, melyet találkozásaink tiportak az elmúlás repedezett földjébe.

Jácint

- Nagyon fáj? – bukott ki belőlem a kérdés, miután Dávid kénytelen-kelletlen magunkra hagyott, aztán azonnal egy fontosabb: - Mennyire súlyos?
Arcát gondterheltség komolyította, ahogy felém fordult, miután a folyosót mustráló figyelmét magamra vontam, és becsukta az ajtót. Jobb karján a kötés a zöld sebészpóló rövid ujja alól egészen a csuklójáig ért.
Az ágyamhoz sietett, óvatosan mellém ült, bal karját a hátam mögé csúsztatva. Akkor láttam csak meg, hogy a nyaka jobb oldaláról is kötés terjed a ruhája alá.