- Beszélnünk kellene, Józsi

- Hallgatlak.

-A házasságunkról van szó. Úgy érzem, kisiklik az egész. Nem… nem vagyok boldog. Az igazat megvallva, nem is értem, miért nem beszéltük még meg eddig a problémákat.

- Aha.

- És, tudod néha úgy érzem, kettőnk közül csak én teszek meg minden tőlem telhetőt a kapcsolatunkért. Én hozok áldozatot. Nem töltünk elég időt együtt, de úgy tűnik, te nem is vágysz rá.

- Értem.

- Úgy gondolom, hogy gyökeres változásokra van szükség, különben oda lesz az egész. A magam részéről én kész vagyok megtenni bármit, hogy jobb mederbe tereljük a dolgokat. Érted amit mondok? Te hogy állsz ehhez a kérdéshez?

- Hát nem is tudom.

- A múltkor is, próbáltam összehozni egy vacsorát veled, ezért beteget jelentettem, lefoglaltam az asztalt is, de amikor tapintatosan felhoztam, te azt mondtad, nincs kedved. Van elképzelésed, mennyire rosszul esett?

- Igen.

- Vagy ott van az az eset, amikor inkább lementél meccset nézni ahelyett, hogy együtt ünnepeltük volna a szülinapodat. Jó, tudom, a te szülinapod volt, és a te világodban az ember a szülinapján csak olyat tegyen, amit szeretne, de mégis… akkor már elgondolkodtató, hogy velem egyáltalán nem is érzed jól magad? Hónapok óta keringenek ezek a gondolatok a fejemben, és egyre jobban kétségbe esek, mert… ez meg… te fingtál, Józsi?

- Bocsi.

- Hogy van képed fingani, miközben ilyen komoly dolgokról beszélgetünk? Ezt nem hiszem el! Én itt kitárulkozok előtted, kinyitom a szívemet, megpróbálom kibeszélni minden gondomat-bajomat, te meg fingasz.

- Folytasd csak.

- Mit?

- Hát a prédikációdat.

- Prédikációmat?! Azt hiszem… azt hiszem, ezek után jobb lesz, ha elválunk.

- Egy fing miatt?

- Nem, dehogy amiatt! Hanem mert egy mamlasz vagy, egy nemtörődöm, lusta, önző, aki csak magával foglalkozik. Érzéketlen bunkó!

- Mégsem én panaszkodok, hanem te. Nekem egy rossz szavam nem volt sosem.

- Bocsánat, azt mondod, önző vagyok? Csak mert kérek egy szelet boldogságot? Mert úgy érzem, kijárna egy kis figyelmesség?

- Vettem a múltkor egy aranyhalat.

- Köszi, és azzal el is van intézve a dolog a következő tíz évre, ugye?

- Hát, valahogy úgy. De hozhatok még a piacról ha kell.

- Nem kérek belőle! Ahogy belőled se! Vérig sértettél! Elhagylak!

- Legyen.

- Összepakoltam, a többi cuccomért még eljövök. Akkor viszlát!

- Viszlát.

Na végre leléptél, hogy a tököm beléd!