Rövid info: Az első öt részt júniusban töltöttem fel, most jön a folytatás.

6

A hajnal első jelei mutatkoztak az égbolton, mikor először kinyitottam a szemem.  Előttem egy óriási völgy terült el, melyben,  amennyire ezt jelenlegi nézőpontomból meg tudtam ítélni, egy óriási  város tárult a szemem elé. Sokáig ültem ott, s próbáltam rájönni, hogy tulajdonképpen mit is látnak szemeim. Amire hamarosan rá kellett jönnöm,  nem egy város állt előttem,  hanem két különböző, egymás mellett elhelyezkedő , jobban mondva két hatalmas erődítmény. Az egyik egy különleges, középkori  várrendszerre emlékeztetett. Legkívül  egy fal húzódott végig , aminek mindössze egyetlen bejárata volt. A bejáratnál két őrszemet vettem észre, akik mozdulatlanul álltak helyükön.Nem tűntek ellenőrizni a belépni vágyakozókat. Az élőlények hosszú sorban haladtak előre  katonai fegyelemmel egyenletes  ütemben. Mint  a munka után hazatérni vágyó ingázók az  autópályán forgalmi csúcsforgalom idején. Csakhogy ezek gyorsabban haladtak, s minden egyes befelé igyekvőnek  volt valami  a szájában,  kezében, vagy pedig a hátán. Egyesek igen keményen megküzdöttek azért, hogy a náluk levő látszólag nehéz dolgokat előrébb tudják juttatni.  Egy sor befelé és egy sor kifelé haladt. A kifelé jövők jóval gyorsabbak voltak. Valószínűleg azért, mert náluk semmi sem volt, gyorsabban tudtak mozogni.  A kapu mögött egy viszonylag keskeny sáv helyezkedett el, amit aztán egy újabb fal követett.  Ezen a falon egymás mellett újabb kapuk sorakoztak szabályos távolságra elhelyezkedve egymástól,  melyek mindegyikénél  ugyancsak két két őr állt. Az élölények itt is rendhagyó fegyelemmel , magabiztosan haladtak a különböző kapuk felé. Egyik sem habozott egy pillanatig sem, mindegyik tudta a dolgát s azt, hogy merre kell menjen. Ezen kapuk után viszont mind eltűnt egy föld alatti alagútban, s nem tudtam követni öket. Az erödítmény föld alatti, számomra láthatatlan részén egy hatlmas domb emelkedett a levegőbe. Hatalmas farönkök hevertek itt keresztbe kasul. Néhol látni lehetett a tüskés ágakat, amik átjárhatatlanná tették az egész területet.  Valahonnan hátulról, amit szintén nem láthattam pontosan, egy hosszú kígyósor haladt a kapu felé. Ezek bizonyosan újabb megbizatással indulnak a nagyvilág felé.

Nagy valószínűséggel állíthattam, hogy ez a hangyakirályság. Egyszerűen minden jel arra utalt.  Az érkező  munkások hazahozzák a talált értékeket, majd miután eljtuttatták a megfelelő helyre, újra elhagyják a várat, hogy újabb zsákmányért induljanak. A királynő bizonyosan bennt van az erődítmény legmélyén,  jól védve a külső veszélyektől. Igen, ezekkel az élőlényekkel találkoztam az itteni tartózkodásom elején is. Ezek csakis hangyák lehetnek.

Észre sem vettem, hogy a nap följebb kerekedett az égen. Hirtelen a nap olyannyira elvakított, hogy még a könnyeim is kicsordultak. Kezemmel árnyékot vetve a szememnek, meg tudtam nézni, mi is idézi ezt a hirtelen megjelenő  fényt. Ekkor vettem észre, hogy a reflekció egy sárgás- barnásan, sőt inkább aranyosan csillogó kupolás építményről származik, mely az eddigi általam megfigyelt hangyaerődítménytől jobbra állt a városkapun kívül. Ezek szerint ez már nem tartozik ide. Teljesen más stílusban épült. Az otthoni nagyvárosokra kellett gondoljak, ahol a mai építömüvészek a régi történelmi épületek közvetlen szomszédságában  egymás után épitik fel hatalmasabbnál hatalmasabb üvegpalotáikat, elcsúfítva ezzel egy város  hangulatos összképét. Nem értek az építkezés különböző  fajtáihoz, igy nem tudtam volna megmondani ez miből keletkezhetett.  Annyit azonban mindenképpen meg tudtam állapítani, hogy falai művészi precizitással voltak elkészítve. Innen a távolból úgy nézett ki, mint egy fonott kosár a tetejére fordítva. Csakhogy ennek a falai tükörsimák voltak, kiálló szálaknak, rostoknak még a nyomait sem lehetett látni.  A föld közelében mély barna színekben pompázott, s amint egyre magasabbra emelkedett, annál világosabb lett, míg át nem váltott sárga, majd arany színre. Lennt nem láttam semmiféle bejáratot, hiába kerestem.

Az agyam pörögni kezdett.  Mi lehet ez? Bejárat nélkül. Kétség kívül egy hangyaerődítményt rejt a mellette levő építmény. De ez? Valamiféle raktárnak túlságosan szép. Nem értem...

Ekkor hangos zümmögést hallottam a hátam mögött, ami olyan gyorsan, amilyen gyorsan jött, le is csendesedett. Egy egész csapat méhecske repült el a fejem fölött. Azt, hogy méhek voltak, s nem darazsak, csak ösztönszerüen gondoltam.  Kulturáltan, katonás sorrendben szálltak egyenesen a kupolás építmény irányába. Megkerülték a magasban egyszer az óramutató járásának megfelelően a kupolát, majd amikor a két erődítmény közötti területre értek, ahol a legszűkösebb volt a hely, hirtelen zuhanórepülésbe mentek és jobbra kanyarodva olyan gyorsan tűntek el  a szemem elől, hogy még találgatni sem tudtam volna, hogy a föld nyelte el őket, vagy valahol mégis volt egy számomra láthatatlan kapu.

Nem kellett sokáig várnom, egy újabb csapat érkezett, ez alkalommal a tőlem jobb oldali irányból. Ezek ugyanígy jártak el. Most sem lettem okosabb. Még mindez megismétlődött vagy háromszor, mikor egy meglehetősen nagy csoport érkezett.  Ezek is megtették a tiszteletkört, sőt még kétszer is. A harmadik körnél zuhanórepülés, s ekkor megláttam azt a parányi kis platont, amely fölött elrepülve az erödítmény szinte beszippantja magába az érkezőket.    Mostmár tudtam, hogy hol van a bejárat, s rövid időn belül felfedeztem  a két őrt is, akik hasonlóan  a hangyákhoz,  a kapu bejáratánál helyezkedtek el.  Jó ideig kerestem, míg megtaláltam őket, mivel szinte be voltak bújva a falba, alig látszódtak ki. Jézus Mária, hát ez lenne a méhek királysága? Ide kell nekem eljutnom? De hogyan, hiszen itt sehol sem látok ajtót, csak a magasban, ahová lehetetlen szárnyak nélkül bejutni.

Itteni utam során már találkoztam egy pár hangyával, akik elég segítőkésznek mutatkoztak. Hátha ők tudnak nekem segíteni.  Elvégre a váruk itt van közvetlen a méhek mellett, s az eddigi  beszélgetéseinkből is az derült ki, mintha ők be lennének avatva az engem illető dolgokba. Nem beszélve arról, hogy Hangya Ferit is szeretném minél hamarabb megtalálni. Ő hozott engem ide, s érkezésem óta egyszerűen eltűnt. Jobb lesz, ha nem húzom az időt, s tiszteletemet teszem a hangyakirálynőnél. Már ha egyáltalán fogad engem személyesen.