11

Gondolataim szüntelenül cikáztak fejemben, a kérdések tépdesték agyam leghátsó részeit is. Szinte észre sem vettem, hogy ismét egy feltűnően magas, őrökkel őrzött kapu előtt álltunk meg. Feri vállamra tette kezét s így szólt:  - Emberpalánta- látod, még a rendes nevedet sem kérdeztem meg, s máris el kell búcsúznunk egymástól. Az én küldetésem itt lejár, innen egyedül kell tovább menned. Fogd ezt a chippet és nagyon vigyázz rá!

Búcsúlevél

A második emeleti lakásban csend van. Ilyenkor szinte mindenki úton van valamerre. Thomas dolgozik, a három gyerek iskolában. Csupán Tami tartózkodik egyedül otthon. A konyhában áll és gondolataiba merülve mosogat. Hirtelen megáll, körülötte minden csendes, csak az akvárium levegőztetője hallatszik át a másik szobából. Némán kicsúszik a kezében levő szivacs. Hangtalanul tesz egy lépést hátra, s a konyha közepén mered maga elé, bambul

10

Fogalmam sem volt, mennyi idő telt el időközben. Egy világos szobában ébredtem föl újra. A szoba falai világos zöldre voltak festve, a falak mentén mindenhol virágok ezrei árasztották magukból szebbnél szebb illataikat. Amint kinyitottam a szemem, ismét a már jól ismert szempár nézett rám. Hangya Feri ült az ágyam mellett.

-Épp ideje volt már fölébredni -húzta széles mosolyra száját arcán a megkönnybbültség vonásaival – Már kezdtünk félni, hogy egyáltalán nem térsz vissza közénk!

9

Az ítéletvégrehajtó tag megérkezett. A ketrec rácsait súrolva elindult jobbra s körbejárta azt, majd ugyanígy téve a másik irányba. Ami engem illet, én minden egyes alkalommal megpróbáltam a zárkám túloldalán maradni, mindig a legtávolabbi távolságra támadómtól. Miután az kétszer körbement, megállt a bejáratnál, s felém fordult. Szemeiből szinte sugárzott a vágy, hogy engem minél hamarabb és minél élvezetesebben fölfaljon.

8

Amint a kapu bezárult a hátam mögött, hirtelen sötétség borult rám. Nem láttam semmit, csak  erős szorítást éreztem a két felső karomon. Valaki vagy valami elkezdett húzni előre. Mivel nem láttam az előttem levő utat a sötéttől, így a tájékozódási érzékeim is azonnal fölmondták a szolgálatot. Olyan gyorsan haladtunk előre, hogy a lábaim nem bírták az iramot, s már csak tehetetlenül kapálóztak a földet súrolva. A szorító nyomás olyan erős volt, hogy a kezeimet már nem is éreztem.

7

Nem kezdtem el azon gondolkozni, hogyan fogok bejutni a hangyákhoz. Fogalmam , sőt ötletem sem volt, hogyan kezdjek neki.  Nem beszélve arról, hogy először meg kellett találjam az innen lefelé vezető utat. Megpróbáltam lenntről követni a vártól elvezető utat, s ennek alapján kis habozással  balra indultam el. Jó ideig haladtam, mikor az eddig hátam mögött elhelyezkedö erdő kiszélesedett, majd teljesen elállta az utamat. Nem volt más választásom, vissza kellett forduljak.

Rövid info: Az első öt részt júniusban töltöttem fel, most jön a folytatás.

6

A hajnal első jelei mutatkoztak az égbolton, mikor először kinyitottam a szemem.  Előttem egy óriási völgy terült el, melyben,  amennyire ezt jelenlegi nézőpontomból meg tudtam ítélni, egy óriási  város tárult a szemem elé. Sokáig ültem ott, s próbáltam rájönni, hogy tulajdonképpen mit is látnak szemeim. Amire hamarosan rá kellett jönnöm,  nem egy város állt előttem,  hanem két különböző, egymás mellett elhelyezkedő , jobban mondva két hatalmas erődítmény.

5

Madarak vidám énekére ébredtem. Kinyitottam a szemem, de még mindig félhomályba volt burkolózva minden. A talaj nyirkos és hideg volt. Mintha tegnap este még több helyem lett volna a levél alatt. Sehol egy kijárat, be vagyok zárva. Amint megfordultam, vettem észre egy kis nyílást ott, ahol a  levél  a talajt érte. Puszta kezemmel kezdtem el álni a földet azzal a céllal, hogy  olyannyira tágítsam,melyen kibújhatok. A föld még vizes, latyakos volt a tegnapi esőtől, így könnyen el tudtam  két markommal lapátolni.

4

Amikor újra kinyitottam a szemem,  egy számomra ismeretlen táj képe tárult elém.  A vonatban szétáradó szürkeség teljesen eltűnt, sőt a vonat sem volt már sehol a láthatáron. Mindent homályosan láttam magam körül. Megdörzsöltem a szememet, hogy kiélesedjen a látásom, de nem láttam magam körül csak óriási zöld növényeket, amik nyílegyenesen törtek a magasba, elzárva előlem a tájékozódás további lehetőségeit.  A titokzatos idegen nem volt már mellettem, teljesen egyedül voltam.

2.

Soha nem felejtem el azt a kora tavaszi estét, amikor barátnőmmel  együtt beléptünk a Candid utca ír kocsmájába. Erika még mindig családoknál takarított, neki nem volt saját autója, így az én szolgálati járgányommal mentünk. Az ír kocsma közelében volt egy rejtett parkoló, ahol mindig volt szabad hely. Nem is tudom milyen oknál fogva nem volt közismert, de Erika ismerte, mivel egy közeli házba is járt dolgozni.  Amint kinyitottuk a szórakozó hely bejárati ajtaját , azonnal megcsapott bennünket az a tipikus kocsmai szag.

1.

Verőfényes délután volt. Irodám nyitott ablakán keresztül behallatszott a tavasz első megnyilvánulása, a madarak vidám éneke. Friss, lágy szellő illant be a nyitott ablakon keresztül a helyiségbe, messziről beterelve  a nárciszok és tulipánok fennséges illatát. A nap kíváncsian kukucskált be hozzám, sugaraival elvonva  figyelmemet a számítógép képernyőjéröl. Nehezemre esett a munkámra koncentrálnom, de össze kellett szednem minden erőmet, hisz a nyakamon volt már a hó végi elszámolás.

3.

Egy teljes hónap telt el. Az időjárás teljesen nyáriassá változott, a rádióban mást sem  lehetett hallani, minthogy az évszakhoz képest ilyen meleg még sohesem volt. A hömérők nappali értéke meghaladta a harminc fokot. Mi lesz majd augusztusban?

Az idei húsvét április  tizennegyedikén és tizenötödikén  volt. Ilyenkor mindig szabadságot vettem ki, s két hétre hazautaztam édesanyámhoz meg három gyönyörű macskájához. Mivel a Bajoroknák a  nagy péntek is munkaszüneti nap volt, így a két hetes szabadságra nem kellett csak nyolc napot föláldoznom.