10

Fogalmam sem volt, mennyi idő telt el időközben. Egy világos szobában ébredtem föl újra. A szoba falai világos zöldre voltak festve, a falak mentén mindenhol virágok ezrei árasztották magukból szebbnél szebb illataikat. Amint kinyitottam a szemem, ismét a már jól ismert szempár nézett rám. Hangya Feri ült az ágyam mellett.

-Épp ideje volt már fölébredni -húzta széles mosolyra száját arcán a megkönnybbültség vonásaival – Már kezdtünk félni, hogy egyáltalán nem térsz vissza közénk!

-Mennyi ideig voltam el? – kérdeztem habozás nélkül.

-3 teljes napot. Nincs vesztegetni való időnk, de mindenek előtt magyarázattal tartozok neked. Nem lett volna szabad magadra hagyjalak, de el kell hinned, nem volt más választásom.

A pókok között van egy áruló, jobban mondva egy áruló banda, mely elképzelhetetlen veszélyt jelenthet ránk, jobban mondva az egész életvilágra.  Emlékszel arra, amikor azt mondtam neked, hogy abban a zajos, szürke helyen, ahol először kapcsolatba akartam lépni veled, hirtelen veszélyben kerültem és el kellett tünjek?  Valószínűleg neked is feltűnt egy hozzám hasonló, számodra furcsa személy, aki utánam jött be a ti általatok illemhelynek nevezett helyiségbe. Nos, akkor még nem voltam igazán tisztában azzal, hogy kivel is állunk szembe valójában. Tudtam, hogy vannak olyan egyedek, akiktől óvakodnom kell, akik akár ártalmatlan életet kioltva, semmitől nem megrettenve törekednek arra, hogy céljaikat elérjék. Arra viszont nem számítottam, hogy hatalmas, szervezett bandák rejlenek ezen egyedek háta mögött. Sajnos alulbecsültem a helyzetet. Nem voltam elég óvatos, hagytam, hogy kövessenek engem, ezzel óriási hibát követtem el. Amikor a vonaton voltunk, te már úton voltál a mi világunk irányába, amikor a már említett egyén ismét megjelent mellettünk. Téged már nem tudtalak figyelmeztetni. Te időben el tudtál menekülni, de csak azért, mert nekem sikerült az utolsó pillanatban egy apró kis cselhez folyamodnom, s ezzel megváltoztattam az érkezésem célpontját. Bocsánat, hogy a mocsaras, nedves dzsungelünk kezepéről kellett egyedül kivergődnöd.

Amíg te a faliánokkal küszködtél, mint már hallottam, kifejezetten hősies módon, én egy tisztás közepén érkeztem meg. Ott, ahová az eredeti terveink szerint neked is érkezned kellett volna. Amint átváltozásom teljes mértében befejeződött, azonnal egy csapat támadt rám, melyet egy számomra jól ismert pók irányított. Pók Pali néven ismeretes az az ítéletvégrehajtó pók, aki arról ismert, hogy akár órák hosszát is el volt képes szórakoztatni a közönséget egy-egy halálra ítélt egyed kivégzésén. Olyan módon volt képes szempillantáson belül megsebesíteni áldozatát, hogy az borzalmas kínszenvedéseken ment át, míg végül megváltásként hosszú idő után megkapta a végső döfést, a halálos harapást. A legtöbb halálraítélt a végén már könyörgött a megváltásért. Minél jobban könyörgött, annál tovább kellett szenvednie. Elnézésedet kérem, amiért ilyen érzéketlen vagyok, hiszen nem olyan rég még te voltál egy hasonló helyzetben, de tudnod kell, hogy kivel állunk szemben, milyen egyedekkel kell megküzdenünk.

Pók Pali közel egy esztendeje eltűnt, teljesen nyoma veszett. Senki sem tudta megmondani a tartózkodási helyét. Az a mende-monda járta, hogy egy elítélt nagybenyomású családja végeztetett vele, s  teteme a nagy tó mélyén nyugszik. A királynő megvizsgáltatta a tavat, de semmit sem találtak. Mindez ideig eltűntnek volt nyilvánítva, mára viszont már biztosra mondható, hogy Pók Pali nem halt meg, sőt elevenebb, mint valaha. A királynő elfogatási parancsot rendelt el ellene. A mi világunkban egy ilyen elfogatási parancs egyenlő  a halálos itélettel. A hangyák nagy királysága rendkívüli összetartásról tesz bizonyságot, s velük szemben egy elítéltnek semmi esélye sincs a menekülésre. Eddigi esetek arról tanúskodnak, hogy egy ilyen módon kerestetett egyén legkésőbb egy teljes nap leforgása  alatt elfogatott.  Jelenleg már több, mint 3 teljes napja folyik a körözés, de a legapróbb nyomokat sem találták meg. Megpróbáltunk visszajutni a táborukhoz azon az úton, melyen én menekültem, minden eredmény nélkül. Csupán hült helyüket találtuk.

Ellenségünk csapatában voltak más kisebb pókok, darazsak, szúnyogok, de még néhány elvetmült hangya is. Egyedül voltam, esélyem sem volt a menekülésre.  A pókok hálóik segítségével összekötöztek, s elvittek engem a darazsak erődjébe, ahol napokon keresztül tartottak fogva. Jónéhány, számunkra fontos dolognak lehettem szem- és fültanúja. Csak egy apró, de számomra rendkívül fontos hiba folytán sikerült megszöknöm onnan. Azonnal idejöttem, hiszen, mint ahogy már mondtam, nincs vesztegetni való időnk! A hangyakirálynő megparancsolta, hogy ébredésed után haladéktalanul vezesselek a személy elé, aki igazán meg tudja adni a választ a jelenteg benned háborgó kérdésekre.

Amint fölálltam az ágyból, rögtön a nyakamhoz kaptam, mely szépen le volt ragasztva valamilyen zöld színű anyaggal. Azt hiszem, az emberek orvosai sem dolgozhattak volna gondosabban.

-Vigyázz, még óvatosnak kell lenned a sebbel, nehogy újra fölszakadjon, de egy pár nap múlva már észre sem fogod venni. – tette a vállamra kezét Feri. Kellemetlen érzés volt a nyakamnál a kötés, hiszen soha nem bírtam még egy magas nyakú pulóvert sem elviselni. Mindig az az érzésem volt, hogy meg akarnak fojtani.

A szobát elhagyva először egy olyan teremhelyiséghez mentünk, mely különleges biztonsági felszereléssel volt ellátva. Feri belenézett egy apró lyukba. A filmekben láttam az emberi világban hasonló berendezéseket, melyek az ujjlenyomatok elemzése alapján engedik be és ki az illetékes embereket az védett területekre. Ez itt a hangyák bonyolultan összetett szemeit vizsgálta, mely minden egyes egyednél különböző. Először a jobb szemét emelte az érzékelő elé, majd a balt. Valami számomra értelmetlen szöveget mormogott, miután egy halk kattanás és a kapu megnyílt előttünk. Beléptünk, s mögöttünk azonnali hatállyal bezárult. Nem volt több helyünk, mint egy max. két négyzetméter, mivel az orrunk előtt már egy másik, hasonló ajtó zárta el utunkat. Még mielőtt ismét az ellenőrző berendezéshez lépett volna, velem szembefordulva megszólalt. – Ide te most nem jöhetsz be. Állj szorosan a hátsó ajtó elé, ne mozdulj, nehogy a kontrollézer hozzádérjen! Csupán a szükséges igazolványokat hozom ki, amivel aztán tovább juthatunk.

Még szívesen megkérdeztem volna, hogy mi történik, ha mégis bemegyek, de inkább magamba folytottam a kérdést. Az ítélőbizottság előtti jelenésem még éles emlékeket hagyott az agyamban, inkább mégsem akarom tudni. Azt hiszem, túlságosan kíváncsi vagyok, ami talán nem minden helyzetben válhat előnyömmé.

Biztos nem tartott tovább egy percnél, amíg abban a szűkös előtérben várakoztam, de azt a percet is egy állandóságnak éreztem.  A világosszürke árnyalatú falak oly mértékben meg voltak világítva, hogy a szemeimmel humnyorognom kellett. A síri csöndet olykor megzavarta egy halk kattanó hang, mely hatására testem újra és újra összerezzent. Sohasem volt még bezártsági érzésem, de azt hiszem, most saját bőrömön érezhettem, hogy milyen is lehet az.

Kezében egy apró, mikrochipre emlékeztető valamivel az ajtóban ismét megjelent Hangya Feri. – Mehetünk – mondta, s egyszerűen kezével kinyitotta az ajtót előttem.

Gyors léptekkel haladtunk előre. A folyósókon több hangyakatona mellett haladtunk el, melyek tudomást sem látszottak venni rólunk. Egymás után hagytuk magunk után a biztonsági berendezéssel lezárt ajtókat. Mindegyiken külön külön kellett áthaladjunk, Hangya Feri elől, én a kis kártyámat alkalmazva pedig utána. Nekem eddig álmomban sem jutott volna eszembe, hogy az állatok különböző fajai között bármelyik is olyannyira fejlett szintet érne el, mint azt az emberi faj teszi. Igaz, nem láttam sehol generátorokat vagy az áramnak valamilyen földi formáját, de valaminek itt is léteznie kell, ami mindezt működtetni képes.

Ha visszaemlékezek érkezésem első pillanataira,  a várerőd egy kezdetleges, maximum középkori fejlettségi szintű benyomást keltett bennem. Most pedig az egyik legbonyolultabb biztonsági rendszerrel találom szembe magam.

Lehetséges, hogy ezek az állatok itt fejlettebb szinten vannak, mint az emberek, csak ez utóbbi faj erről mit sem tud!? Lehetséges, hogy az emberi fejlettséget meghaladó élőlényeket nem is a Marson vagy más idegen bolygón kell keresni!