„Igen”

- Atyám, Atyám, jól van? Szorít a mellkasa? Nem kap levegőt? Szédül? - léptem Ferenc Atyához, és megragadtam a vállait.

Próbált válaszolni, de nem találta a szavakat, ahogy tekintete még mindig a mellkasomon reszketett.
Zsoltihoz fordultam, és rémülten tátogtam felé: „agyvérzés?”. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, és megrázta a fejét, aztán hozzám lépett, a nyakamhoz nyúlt, és kikapcsolta a nyakláncomat. Lopva Jácint felé fintorgott arca, ahogy a tenyerében nézegette a láncot és a keresztet.

A történet régebbi (egy "kissé"), de mivel a napokban jelent meg a Comitatus antológiában, egy klubtársam kérésére itt is kitettem ismét. :)

Varázslat

A kertben már senki sem volt; csupán a halk zeneszó szűrődött ki a meleg estében kinyitott ablakokon. Fáradtan támaszkodtam az egyik fa törzsének; hát persze, hogy elkéstem; amúgy sem volt egy szép nap, miért éppen ez sikerült volna.

Az ötéves érettségi találkozóról sikerült elkésnem; az elsőről, amit szervezett az egykori osztályom.

              Ezen a napon, ahogy éppen szorgoskodtam, meglátogatott a tiszti étkezdében az egyik kapitány felesége, egy jó karban tartott  negyvenes kiváncsi asszonyság. Én éppen fenn  a mennyezeten szereltem a léceket, egy létrán állva, de ha esetleg nem látta volna a létrát, akár denevérnak is nézhetett volna. Az asszonyság  éppen alakuló munkámat nézegette, elégedetten csettintgetett, s közben mindenfélét kérdezgetett. Ahogy lenéztem és válaszoltam kérdéseire, nem csak a kék szemét láttam, hanem lenge ruhájának dekoltázsán betekintést nyerhettem dus kebleihez.

Keresztek

Ha az öltözésen múlt volna valaha az életem… A betegeim élete… Időn kívül kellett öltöznöm. Két beteg között, ha melltartóig ázott át vérüktől a ruhám. Ha az SB és az általános műtők között ingáztam, ha otthonról kellett berohannom a kórházba, ha a műszak végén alvás előtt le kellett húznom a ruháimat, akkor, amikor gyakorlatilag már alvajáró üzemmódban öltöztem át… Ha az öltözésen múlt volna, már sokan nem élnének.

                Ügyvéd 1.

             Na nézd meg azt bunkót- már megint mit csinált - bizony isten nem normális. Nincs egy féléve , hogy ki húztam a szarból, szinte mindenki tudta , hogy sáros, és jelentős része van gyilkosságban. Csak nekem, meg a pénzének köszönheti , hogy akkor megúszta - igaz elég mélyen a zsebébe nyúlt, mert volt neki. Ha neki nem lett volna, akkor mi sem tudtunk volna új autót venni, és lányunkat sem tanittathatnánk Párizsban.

Gyomorrvérzés

A nyomozó a gázt nyomta. Hívták. Szeged mellett találtak három holttestet. Amikor az üzenetet kapta, egy pillanatra megijedt. Majdnem rákérdezett, hogy megvan-e a szívük, de aztán a kollégája kérdés nélkül elmondta: lelőtték őket. Már esteledett. A riasztás Dunavarsányban érte. Aznap épp történelemórát tartottak a Sólyom legénységével, és hol nagyokat szomorkodtak, hol jókat nevettek az egészen.

László nem ült egyedül a kocsiban.

Hetedik rész

- Ez az otthonunk? – érdeklődött a lányka s máris élénk tekintettel fürkészte az útkanyarulatnál feltáruló udvarházat – Ó, milyen gyönyörű! Érzitek a loncillatot?

Lehetetlen volt nem érezni, a halványsárga virágok ugyanis dúsan befutották az udvarház falát s a kertben álldogáló fák alsóbb ágait. A szél pedig épp a birtok felől fújt, egészen beburkolva őket az édeskés illat felhőjébe.

Még Ysabel is ellágyulva szimatolta a virágillatot, egyedül csak Valentino meredt komoran a láthatárra.

Szorgos séfünk főzni fog

Izabella úgy volt vele, mint a régi viccben, amikor az anyjának reggel az iskolába menés ellen kikelő gyermek lelombozva hallgatja az elkerülhetetlen választ:

– Kislányom, akkor is be kéne menned, mégiscsak te vagy az igazgató!

Ő ugyan csak szaktanár volt, de valahogy nem tudott a diákokra figyelni. A gyerekek persze azonnal megérezték, rendetlenkedtek. Kénytelen volt gonosz röpdolgozatokkal és feleltetéssel lecsitítani a kedélyeket.

           Szende Ica  és Menő Manci  illatfelhőbe burkolózva  libbentek be a bárba. Járásuk magabiztos , jártasságuk  nemkülönben. Sminkjük a szivárvány minden árnyalatában  játszott , arcukon a krém és a puder  alig észrevehetően simult bele a bár elég gyengén megvilágitott helyiségébe. Mindezek ellenére , éles szemeikkel "lefényképezték" a jelenlévőket , ugyanakkor amolyan piackutatást is végeztek, felmérve lehetőségeiket.

           A szemle után egy  lezser de jól látható kihivó farmozdulattal letelepedtek az utólsó asztalhoz.Rendelni nem rendeltek semmit -- nem is kellett -- mert a pincérnő , máris hozta nekik a kávét, és közölte , hogy az első asztalnál ülő két férfi  külföldi, és érdeklődtek valami szép hölgyek iránt.

           A következő héten szaktársammal-- ezzel a kolozsvári sráccal-- egész nap terveztünk , rajzoltunk, leendő mühelyemben. Amikor elöször beléptem az  asztalos mühelybe, és megcsapott a tölgy, -- fenyődeszka, és az enyv jellegzetes szagkeveréke ( másnak felfordul a gyomra tőle) egyszerüen elememben éreztem magam, és megfogadtam , hogy a maximumot hozom ki magamból a tiszti étkezde rendbetételét illetően.Az őrnagynak megmutattam a rajzokat, kellő magyarázatokkal láttam el, árnyalatokat vonultattam fel, és megcsillogtattam annak lehetőségét, hogy esetleg a székeket némi faragással látom el.