Genesis

Karomat egymáshoz szorítva siettem vissza a kastélyhoz. Tüdőmet lenyugtatta egy sokkal fontosabb küldetés, minthogy megöltem Ferenc Atya öccsét… Zsolti. Minél előbb el kellett magyaráznom neki, hogy nem az esküvőnk elől akartam elporsézni, csak… Csak… Mindegy is, ő volt a fontos.

A közvetlen közelébe érve egyszerűen hátat fordított, és sietni kezdett előlem. A piros Marlboro füstje a hideg pára súlya alatt mozdulatlanul ült – és én megtorpantam benne.

HULLÁMVÖLGYBEN

-         Irén! Számtalanszor megmondtam, figyelmeztettelek, hogy egy úri nő házassága első évében nem esik teherbe. – sziszegte Száfta. Ült matrónai egyenes testtartással, dülledt halszemeivel bámult ki az ablakon. A semmibe! A komor havas csíki télbe. Irén még téblábalt, aztán becsapta maga mögött az ajtót és elviharzott.

-         Jó jel – pisolyogva örvendezett magában Száfta – csak cselekedne határozottan, de hol a határozottság ezekben?

Kormányparti, kényelmes vizelet, szellemi lékkör, ne nézz már madámnak!

A nyomozó hazafelé vezetett. Késő éjszaka volt már. Várt néhány órát, hogy ne legyen ittas. Nem fogyasztott annyi bort, mint a legénység, de azért nem akart volna kollégákkal találkozni. Lassan vezetett. Még éjszaka is szép volt a táj. Túlterhelt testének és lelkének így is nehéznek hatott a kormány. Parti fák tűntek elő a kocsi fénycsóvájában, majd növekedtek és vesztek ismét a sötétbe.

Éppen egy hete történt, hogy végre elhagyhattam a kopott kórházi szállást, most azonban ismét a klinika felé kényszerülök hajtani. Talán nem volt életem legszebb pillanata, amikor hazatérhettem, de azért egy hónap kényszerkezelés után isteni volt megélni. Mivel gyengélkedő testem miatt még nem állhattam vissza szolgálni a hazát, egy igazán unalmas kis szerdai napot terveztem mára, egy olyat, amin az ember csak odahaza döglik és hol az egyik, hol a másik oldalára fordulgat.

MÁR KÉSŐ 3

-         Hol járunk – hirtelen ébredve kérdezte Zorámt.

-         Már jól benn vagyunk Németországban. Nagyon beborult, jól kell figyelni az utat

-         Miért nem költöttél fel?

-         Mert nem éreztem fáradtnak magam, és hagytam, hogy pihenj. Különben ajánlottak egy újfajta energia italt és biztosan az tart annyira éberen. Ha gondolod, van még belőle.

-         Majd később. Most húzz félre, hogy cseréljünk.

Szórókáztató

A legénység teljesen átöltözött a házban talált és a nyomozó által hozott ruhákba. Többnyire divatja múlt, vagy egyszerű, kortalan darabokba. De legalább nem az összeizzadt, büdös és tökéletesen értelmezhetetlen stílusú egyenruháikban voltak, amikben valószínű hamar megbámulták volna őket.

A nyomozó könnyen belátta. Pont úgy néztek ki, mint bárki más, akiket ő ismer az általa megtapasztalt bolygón. Ez valahogy nyugalommal töltötte el, de ismét fellángolt benne a kétely.

Ég alatt

Élesen pendül a húr,
lágyan libben a függöny.
A gondolat a holdon is túl…
de reám csap itt a földön. 

Az ég vizén csattan az ökle,
szakad szét ezernyi felhő.

A húsomat akasztom szögre
hisz ez csak bőrrel kent fertő.

A nappalra kúszik az éj, 
s az riadtan menni készül. 
A horizontot pírral festi a kéj,
majd hírtelen elsötétül.

A megnyúlt árnyak a földön,
most ezüst kucsmát húznak. 
És arcom ezernyi csillag tűkön,
lassan az éjbe olvad

MÁR KÉSŐ! 2

Senki nem zavarta őket tánc közben. Később Kira tekintetével végigpásztázta a gyülekezetet és látta, hogy a szülei már elmentek. A harmadik tánc után megkérdezte Florin, hogy lenne-e kedve sétálni, és elindultak a Duna irányába. Csendes csillagos nyár este volt, lustán hömpölygött a Duna, és néha egy-egy hal felugrott és csobbant a vízben. A partot szomorúfűzek és nyárfák szegélyezték. Leültek és csendben nézték a vízben tükröződő csillagokat.

MÁR KÉSŐ…

_  Mit mondott a török? – kérdezte Florin

_Semmi különöset, hisz tudja, hogy mi jól hajtunk - veregette meg Florin vállát Zorán, az albán. – A szállítmány útra kész, irány Portugália és onnan Hollandia.

   Jól összebarátkoztak, hisz mindkettőjüket a munka hajtotta, a minél több pénzkeresés. Ezzel tisztában volt Ahmed Yldrin is a török nagyvállalkozó, szállítási tulajdonos. Tíz éve itt szervezte vállalkozását Helsinkitől délre egy kis városban.

Mi vagy, és kit akarsz, Rágcsálottság

– Van még? – tartotta a harmadik poharat a csap alá szinte minden ember. A tiszta, hideg, friss víz olyan dolog volt, aminek csodájával az egész legényég alig tudott betelni.

– Persze! Csak tessék!  – kínálta László. – A fürdőt arra találják. Sajna a villanybojler nincs bekapcsolva, csak hideg zuhany van maguknak is. Engem már úgyis befürösztöttek. Ételért is el kell mennem. Érezzék otthon magukat, ennyi embernek kicsit szűkös lesz.